Technokunst

---

A lézernyomat, a tetőzsalu vagy a síkháló ipari esztétikájában nem nehéz felfedezni Puklus Péter 2018-as Life is Techno kiállításának vezérfonalát. Végső soron a techno is ezen az elven működik: nyers alapokból, monoton ritmusokból, egyszerű mintázatokból hoz létre gazdag – kis iróniával: életen átívelő – struktúrákat.

A Trafó Galériában bemutatott Life is Techno kiállítás egyszerűségével tüntet. A nyitja az lehet, hogy ez az egyszerűség, a nyers anyaghasználat, a letisztult történet és a világos térbeli elrendezés miként képes átfordulni egyfajta életszerű komplexitásba. Ami az anyaghasználatot illeti, a nagyméretű papíralapú lézernyomatok, az építkezésekről jól ismert sárga tetőzsaluk és a galéria terét átlósan metsző hegesztett síkháló ipari formavilágában – amelyek mellett a kiállítás talán egyetlen dekoratív motívuma a Life is Techno neonfelirat – már eleve ott rejlik a techno gépi alapelve. De az anyagválasztásban színre lépő gépi esztétikán túl, a techno monotonitása, stabilitása és ciklikussága mi más is lehetne, mint élet-metafora.

A Life is Techno tehát nemcsak kiállítás, hanem egyben történet is. Puklus The Epic Love Story of a Warrior című nagyregény formátumú 2016-os fotókönyvének egy fejezete, amely egy többé- kevésbé fiktív család nézőpontjából kalauzolja át nézőjét a huszadik századon. A Trafóban látható fejezet rendszerváltás utáni képeket vonultat fel, amelyek a művész közvetlen gyerekkori élményeitől a családalapításig vezetnek. Ennek a történetnek kitüntetett szereplője az apa-fiú kapcsolat, az apaság és a fiúkor – ezzel a szóval: boyhood – ciklusa. Puklus személyesen – és egyben kritikusan – közelíti meg a férfi és az apa társadalmi szerepét, olyan vizuális toposzokon keresztül, amelyek láthatóan a házépítés – remélhetőleg átmeneti – rítusa köré szerveződnek (bár Esterházy Péter a maga idejében elég plasztikusan értekezett a tetőtér beépítés soha véget nem érő folyamatáról). A házépítés motívuma pedig, mondhatnánk, már a képek materialitását exponálja, hiszen a műveket hordozó ipari ‘posztamens’ nem választható le többé magukról a képekről. Azaz a házépítés fizikalitása válik – valamilyen értelemben – jelenvalóvá, különös tekintettel arra, hogy a képeket Puklus építészeti tervrajzmásolatokként nyomtatta ki.

A kiállítást egy hangsáv is kíséri, amelyen válogatás fut azokból a zeneszámokból, amelyeket a művész fia születésekor kezdett el gyűjteni, vélhetően azzal a szándékkal, hogy átadjon számára valamit abból a korból, amikor ő még nem figyelt ezekre. Itt csak zárójelben jegyezném meg, hogy ezek között nem olyan sok a techno, mint amennyire a kiállítás címéből következtetni lehetne. Ez viszont nem feltétlenül okoz gondot, hiszen a kiállítás igazából a könyv monumentális fotósorozatának a folytatása, persze úgy, hogy a történetmesélés mellett itt a térbeli kísérletezés is fontos szerephez jut. A kiállítótéren átlósan végigfutó síkháló – ami talán Richard Serra elhíresült gesztusát idézheti emlékezetünkbe – éppen ezért a tér hátsó részébe vezeti a tekintetet, ahol a mostani koncepció folytatásának szánt A hős anya sorozat tintarajzokból álló skiccei nyitnak a jövő felé.

Puklus Péter | Life is Techno | Trafó Galéria | 1094 Budapest, Liliom u. 41. | 2018/01/20 – 2018/03/11

// /

Szerző: Boné Ferenc 

Képek: Surányi Miklós, Trafó Galéria  

---