Távolságok és távlatok
Idén is a Robert Capa Fotográfiai Központ rendezi meg a Pécsi József ösztöndíjasok kiállítását. Hogy mi köze van Mexikónak és Kazahsztánnak egymáshoz? A kiállítás hatalmas távolságokat és távlatokat köt össze; a fotósorozatok különböző kultúrákat (vagy éppen a határok elmosódásával) és a közöttük lévő kölcsönhatásokat mutatnak be.
Az ösztöndíj célja, hogy támogassa a tehetséges fiatal fotósok alkotómunkáját és művészi fejlődését önálló, színvonalas projektek megvalósításában. A kiállításon elsősorban a másodéves ösztöndíjat elnyert alkotók kaptak nagyobb szerepet.
Németh Sz. Péter – Határ út
Budapest és a „vidék”. Két határozott fogalom, amiről azt gondolnánk, nagyjából mindenkinek ugyanazt jelenti. De hol van közöttük a határ, hol kezdődik a „vidék”? Egyáltalán valós-e ez a mezsgye? Létezik-e átmenet?
Németh Sz. Péter ezekre a kérdésekre keresi válaszát Határ út című projektjében. Mondhatjuk ezt akár személyes zarándoklatnak is, hiszen maga a fotós is vidéken született, és később költözött a fővárosba.
Melankolikus, néhol vidám, ugyanakkor ízig-vérig magyar életképeket és csendéleteket kapunk tőle. Útjelző-tábla, Danonos doboz, elhagyott épületek, vízparton ücsörgő idős házaspár… Németh Sz. Péter a humor és a szomorú valóság peremén egyensúlyozva teremt sajátos légkört.
Koleszár Adél – Wounds of Violence
Koleszár Adél fotói kíméletlenül és leplezetlenül mutatják be a közép-amerikai valóéletet. Őszinte és expresszív fotói egy olyan világról mesélnek, ahol a drog, a szegénység, a bűnözés és az erőszak a mindennapok részei. A képek azonban nem ítélkeznek, nem bíráskodnak, sőt!
A Wounds of Violence című fotósorozat Közép-Amerikában készült, ahol a politikai berendezkedés és a terror rengeteg áldozatot követel. Adél az emberi testen elkövetett erőszak és a környezet, táj pusztulását állítja párhuzamba, illetve jeleníti meg egyszerre valósan és szimbolikusan.
Vékony Dorottya – стан
Az стан („lakás”) című sorozatban Vékony Dorottya Kazahsztán kulturális és társadalmi jelenségeit vizsgálta három hónapos utazása alatt. Ahogy a posztszovjet államok többségében, így Kazahsztánban is a demokrácia egy sajátos változata alakult ki, ami máig hordozza a szovjet éra berögződéseit: a korrupciót, a bizalmatlanságot és a paranoiát.
A jelen és a múlt elemei mosódnak össze a sorozatban, ahol az életképek és tájképek mellett a kommunista rendszer egy-egy emblematikus jelképe is megjelenik. Dorottya fotói oklevéllel, érdemrenddel, kazah családi fényképpel és egy aranyfogsorral egészülnek ki, így alkotva egy izgalmas és életszagú installációt, amely még közelebb hozza a kazah földet.
Gáldi Vinkó Andi – Homesickland
Gáldi Vinkó Andi hazájához fűződő kapcsolatát elemzi és mutatja be Homesickland című projektjében: lázongó elégedetlenséget, elvágyódást, majd visszavágyódást és honvágyat tükröznek képei.
Andi rengeteg időt tölt külföldön, ez az élmény pedig befolyásolja látásmódját, új dimenzióba helyezi otthonát. A honvágy, a furcsa részletek összecsengése és a nosztalgia egy misztikus világot tár fel, ahol fel-felbukkannak a magyar mindennapok jellegzetes elemei; egy ácsorgó gólya, egy vidám puli, vagy akár egy lerobbant társasház. A kompozíciók – akár a mozaikok – önmagukban is izgalmasak, együtt azonban szellemes egészet alkotnak.
Máté Balázs – Beyond the Mark
A Beyond the Mark című projekt az előítélet, prekoncepció és egyoldalú véleményalkotás habitusára hívja fel a figyelmet. Napjainkban rengeteg információ és tudásanyag csak valamilyen szűrőn keresztül jut el hozzánk; ez pedig hamis meggyőződéshez vezethet.
Különösen aktuális a probléma most, amikor különböző népcsoportok, kultúrák és kisebbségek keverednek, találkoznak egymással. Ezt a kérdéskört vizsgálja Máté Balázs fotósorozata, ahol a képeken több vizuális jelkép olvad össze montázsszerűen – az egyidejűség pedig a különböző rétegek jelentését is befolyásolja.
A kiállítás március 5-ig látogatható, ahol a másodéves ösztöndíjat elnyert művészek fotósorozatai mellett, az első és harmadéves munkák is láthatóak!
// /
Szerző: Huszár Réka
Kiállításfotók: Capa Központ