Amikor a közösségnek ereje van

---

Közös ügyeink címmel nyílt január végén csoportos kiállítás a Ludwig Múzeumban, ami hét együttműködésen alapuló művészeti projektet mutat be. Az együttműködésen alapuló művészet lényege, hogy bizonyos társadalmi csoportok egy-egy társadalmi problémára a művészetet és művészeket bevonva, saját kreativitásukat használva keresnek megoldást, így megélve a közösség erejét és támogatását.

Ez a gyakorlat külföldön már jól ismert, de Magyarországon még gyerekcipőben jár. A Ludwig Múzeum az utóbbi négy évben a Collaborative Arts Partnership Programme nevű nemzetközi projektben vett részt, a mostani kiállításon pedig az eddig elért eredményeiket mutatják be a közönségnek. A résztvevő művészeket pályázati úton választották ki, akik a program ideje alatt budapesti és vidéki, marginalizált csoportokkal, látás- és hallássérültekkel, értelmi fogyatékosokkal dolgoztak együtt. A kiállítás hét elkülönülő egysége összefoglalja, hogyan teltek a közös évek, és hogyan alakult a közös munka.

Az első teremben az Úszó Ház című projektet láthatjuk, ami Zsin Bence nevéhez fűződik. Egy Pécs környéki leszakadóban lévő falu általános iskolájával dolgozott együtt, ahol a gyerekekkel az otthon fogalmáról kezdtek el közösen gondolkozni. Kezdetben csak rajzolták a számukra ideális otthont, de a projekt végére meg is építették azt. Végül a házat vízre eresztették egy ünnep keretén belül, ahol az egész falu részt vett.

Meglátjuk! a címe annak a projektnek, ahol a művészek a Vakok Állami Intézetével működtek együtt. Volt, aki több méter hosszú gyöngyfűzért fűzött vak társával, amibe igazgyöngyöket rejtettek, ugyanis a vakok érintésük segítségével ki tudják tapogatni melyik gyöngy műanyag és melyik valódi. Egy másik művész üveglapot rakott maga és vak társa közé, és lefestette látássérült partnere minden mozdulatát, amivel ő a levegőbe festett.

Voltak művészek, akik osztálytermekbe költöztek és együtt töltöttek hónapokat a diákokkal. Volt, aki saját labdajátékot álmodott meg a gyerekekkel, láthatunk képeket hatalmas bábokról is, amiket hallássérült fiatalok készítettek. Az egyik főfalon pedig plafonig nyúlnak azok a csupa „nemmel” kezdődő tiltások, amiket a művészek a tanároktól hallottak.

Antje Schiffers vidéki gazdáknak adott egy-egy videokamerát, és csak annyit kért tőlük, hogy vegyék fel mindennapjaikat. Ezekből az anyagokból vágott aztán össze filmeket, amelyeket megnézhetünk a múzeumban.

Személyes kedvencem a Sárkány Lee, ami a Gruppo Tökmaghoz, azaz Tábori András és Budha Tamás nevéhez kötődik. A két művész 2010-ben talált egy képregényt tartalmazó füzetet. A mese Sárkány Lee-ről, egy kung-fu ruhás lényről szól, amelynek a történetét néha-néha átszövik a rajzoló, Kolompár István, a 19 éves roma értelmi fogyatékos fiú saját életének szálai is. Mire a két művész megtalálta a képregényt, Kolompár István öngyilkos lett. Tábori és Budha a Kolompár család segítségével, és a Komló melletti faluban élő gyerekek részvételével színdarabot készítettek a képregényből, amit azóta a Trafóban is bemutattak. A Ludwigban a színdarabról készült felvételt, a jelmezeket és egy példányt láthatunk a képregényből.

A kiállítás egyáltalán nem giccses, kerüli a hatásvadászatot, mégis szívén találja az embert. Március 18-ig megtekinthető, nem érdemes kihagyni!

Közös ügyeink – együttműködésen alapuló művészeti projektek |2018. január 30. – március 18. | Ludwig Múzeum | 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

// / 

Szerző: Ott Anna

---