„Szerintem jelenleg nincs tipikusan magyar stílus, pedig lehetne.”

---

Csocsán Laura tervezőgrafikus, a MOME hallgatója. Jövőre fogja megszerezni a BA diplomáját grafika szakon. Jelenleg állandó állása van egy cégnél mint grafikus, emellett pedig szabadúszóként és önálló projektjein is dolgozik. Nyár végétől kezdve három hónapot töltött a Studio Mut-nál, Bolzanoban, ahol saját elmondása szerint a stúdió sokszínűsége révén ki tudott lépni a komfortzónájából.

Honnan ered az érdeklődésed a tervezőgrafika iránt?

Több oldalról kaptam impulzusokat, majd ezek fokozatosan összeálltak és rájöttem, hogy ami érdekel, azt grafikának hívják, azon belül is tipográfia és kiadványszerkesztés főként az, amivel foglalkozom. Általános iskola végén kezdtem el fakultatívan rajzórákra járni, amit mindig is szerettem. Később elkerültem Fábián Noémihez, akinek a csoportjában 3 évet töltöttem a Budai Rajziskolában. Itt rálátásom nyílt arra is, hogy a vizuális kommunikációnak milyen irányai vannak.

Ezzel párhuzamosan már elkezdett érdekelni a fotográfia; indítottam egy fotókat gyűjtő Tumblr-t, majd ennek köszönhetően elkezdtem fotó és tipóalapú plakátokat gyűjteni ide és rájöttem, hogy a kettő kombinálása jobban érdekel, mint maga a fotográfia önállóan. Elindítottam egy újabb blogot ezzel a specifikus témával, amit azóta is – hat éve – csinálok. Célom ezzel egy szakmai archívum létrehozása, melynek most már körülbelül 27 ezer követője van. Ezek összessége egyértelműsítették az irányt, így gimnázium után rögtön elkezdtem a MOME-t.

Mesélnél az Of Time c. kiadványodról?

A célom az idő megjelenítése volt. Ehhez egy olyan technikát választottam, mely már tartalmazza magában az időt – ez pedig a fotogram, majd egy rendszert alakítottam ki az absztrakt fotogramokból kollázsokat készítve. A kiadványon belül megjelenő kettősség, absztrakt képi világ és racionális matematikai rendszer, szerintem jól tükrözi az idő jelenségét. A könyv-formátum számomra praktikus volt, mert a kiadványtervezésben már otthon éreztem magam, így a projekt többi részében szabadon tudtam kísérletezni a technikával és sok időt töltöttem a fotólaborban.

Milyen munkákon dolgoztál Bolzanoban?

Kinn a stúdiónál többféle projekten is tudtam dolgozni, ezek közé tartozott a Turris Babel építészeti magazin #107 számának belső terve, egy biogazdálkodás arculatának tervezése, a januári Novum borítón való munka, illetve több apró feladat. Ezek közül a legjobban a magazinnal szerettem foglalkozni. A layout nagyrészt adott minden számnál, de ezen belül szabadon lehet dolgozni, hogy minden számnak a témához illő kinézete legyen. Ez az adott szám modern és előremutató épületekkel foglalkozott, ezt tükrözendően alakítottam ki a cikkek címeit és a vezércikk vizualitását.

A Novum borítón való munka volt a legfáradságosabb, és egyben talán legtanulságosabb. Rengeteg verzió készült és mivel ezen az egész stúdió párhuzamosan dolgozott, így egymást is inspiráltuk és vittük előre a folyamatban.

A Feldhüttenhof arculatot pedig egy kezdő ötletből és stílusirányból kellett tovább vigyem. Tervezés szempontjából ez kisebb kihívás volt, mint a magazinborító, viszont ez technikailag jelentett előrelépést nekem, mert itt főként a mozgó grafikák voltak a hangsúlyosak.

Hogyan kezded el a munkát egy olyan projektnél, mint a Futurista Manifeszto? Van fix munkamódszered? Honnan szerzed az inspirációt?

A Futurista Manifesztón való munka másképp kezdődött, mint ahogyan általában egy alkalmazott feladathoz látok neki. Az elméleti háttér miatt, itt leginkább az ötletelés és a gondolkodás volt a fontos. Ahogy ezeken a lépcsőkön végigmentem, és ahogy megoldásra jutottam a koncepciót illetően, a formai kifejezésük is konkretizálódott, ami nem jellemző a tervezés ezen szakaszában. Ugyan minden projekt első fázisa a gondolkodás és kutatás, a második alkotói rész általában hangsúlyosabb, több munkát igényel és sok verzió születik, mire elkészül a végleges terv. Azt hiszem, ez minden feladatnál a megszokott sorrend nálam, bár tervezés közben is elkerülhetetlen a folyamatos reflexió!

Minden amit, hallok, látok, olvasok, vagy bárhogyan befogadok az ihletet ad. Néha a legváratlanabb, vagy legnyilvánvalóbb dolgok kapcsán merül fel akár egy megoldás. Ami a konkrét vizuális inspirációt illeti, pedig egyaránt korábbi tervezők és kortárs grafikusok munkái is motiválnak, szerintem fontos minél többet nézni és elemezni, mindent, mert ezen keresztül lehet a legjobban fejlődni.

A kiadványtervezés mellett foglalkozol typeface-ek készítésével. Mi a legizgalmasabb neked ebben?

Először Katyi Ádám kurzusán foglalkoztam betűtervezéssel a MOME-n. Itt elkezdtem egy betűtípust, amit azóta már kibővítettem és jelenleg is dolgozom rajta, hogy hamarosan teljesen használható legyen és legjobb formába kerüljön. Legutóbb Oliver Jeschke segítsége alapján kezdtem átformálni a karaktereket. A későbbiekben pedig szeretnék részletesebb és pontosabb tudást szerezni a betűtervezést illetően.

Ami minden betűtervezéssel kapcsolatos folyamatban érdekel, az a szabadság, amit a saját magunk által készített karakterek nyújtanak. Elég egy halvány változtatás és a betű összképe teljesen megváltozhat. Érdekelnek a különböző nyelvek es jelrendszereik, az, hogy ezeket hogyan lehet egy egységes, mégis eltérő formába önteni. Hogy ez a világ meddig maradhat egységes, és mik a korlátai. Szeretem, hogy ugyan sok szabadságot ad, mégis kötött rendszer és logika köré épül a tervezés. Izgalmas az is, hogy a megalkotott betűt mennyi mindenre lehet majd használni, hogy egy precízen kialakított dolog utána számos tervező munkájának és felhasználó mindennapjának (akár észrevétlenül) lesz része.

Van szerinted tipikusan magyar/közép-kelet-európai stílus szerinted, vagy a nyugati trendek követése a meghatározó? Inspirál Budapest?

Szerintem jelenleg nincs tipikusan magyar stílus, pedig lehetne, viszont látok grafikai irányokat, amik mostanában jellemzőek a megszülető munkákra. Azt gondolom, hogy a nyugat-európai, vagy amerikai grafika követése a meghatározó itthon, viszont végeredményüket tekintve szerintem nem mindig lesznek ezek a munkák olyan lazák, bátrak, vagy épp összeszedettek, mint a kintiek! Meglenne a lehetőségünk rá, hogy a saját értékeinket átültessük a grafikába, és olyan munkák születhessenek, amik nem idegenek eredendően attól az atmoszférától, kultúrától, amiben élünk. Jó példát látok erre a kortárs grafikában a cseheknél.

Szeretek Budapesten lenni, és ugyan – azt hiszem –, kifejezetten nem inspirál, hogy jól érzem magam itt, de rengeteg energiát ad mindenhez, ami nagyon jó.

Milyen célt tudnál megfogalmazni magadnak, mik azok a projektek, amiket szívesen megvalósítanál a jövőben?

Sok tervem van a jövőre nézve, és igazából szinte mindenben szívesen veszek részt, ha egy kis lehetőséget is látok a dologban. Nagyon szeretnék például még nagy példányszámú könyveken, magazinokon dolgozni, ahogy betűtípusokon is. Ezeken kívül jó lenne többet dolgozni másokkal együtt kollaboráció szinten. Az átfogó hosszútávú célom pedig az, hogy egyre kevésbé különüljenek el az alkalmazott munkáim a saját magam által kezdeményezett projektektől.

Min dolgozol jelenleg?

Most kezdek el egy arculaton dolgozni, emellett a saját honlapomon is dolgozom, plusz egy hosszútávú könyves projekten, ami remélhetőleg hamarosan mindenki számára megmutatkozik újból az eddig megszokottól eltérő formában! Egyébként pedig ezek mellett a korábban már említett betűtípuson.

Hogyan fejeznéd be: „design is so….”?

…chill.

// /

Laura Tumblr-gyűjtése: http://graphiclovedesign.tumblr.com

Laura munkái: http://lauracsocsan.tumblr.com

Szerző: Cserna-Szabó Endre

---