2018. 04. 26. | Grafika | Interview

BP < 3 zines, we < 3 BPZines

A BPZines kiadót 2015-ben alapította Sebesvári Soma és Menráth András. Ahogy arról a név is árulkodik, céljuk az volt, hogy egy olyan hiánypótló budapesti zines alkotóműhelyet hozzanak létre, ahol a közösség és a médium ugyanolyan fontos. Kezdetekben saját munkáikat öntötték zine-formába, hamarosan megszerezték első riso-gépüket, amivel pedig klasszikus értelemben vett kiadóvá nőtték ki magukat. András egy idő után kiszállt, helyette mások érkeztek a csapatba, például Marjai Petra Lilla vagy Haránt Artúr. Zine-jeiket azóta egyre többen ismerték meg hazai és külföldi fesztiválokon, design boltokban, és ez a műhely működésében is sok változással járt. Erről a fejlődésről kérdeztük Sebesvári Somát.

Sebesvári Soma a Hungarocomix képregényfesztiválon

Hogyan indult a BPZines?

Ez egy elég hosszú és összetett történet. Leginkább úgy tudnám összefoglalni, hogy két felismerésből gyúródott össze egy ötletté. Az egyik ugyanaz volt, ami alapján létrejött a Kiscsoportos Játékok nevű fan-art poszteralkotó csoport is, amit Menráth Andrással és Bárány Dániellel kezdtünk el. Meguntuk azt, hogy a megélhetésért beáldozzuk a saját alkotásainkat és időnket, nem rajzolunk annyit, mint szeretnénk, és ez elég frusztráló. Fél év után a kezdeti 10-20 emberből hirtelen nyolcvanan lettünk, és kiállításokat csinálunk a plakátokból.

Akkoriban kerültem kapcsolatba a zinekkel is a Direkt Fanzine révén. Korábban foglalkoztam könyvkötészettel, és adta magát az ötlet, hogy csináljunk egy fanzine-t a kiscsopival. Ez volt a TMNTzine. Ezzel a kiadvánnyal először a Stockholmi Nemzetközi Képregényfeszten vettem részt, ahol elképesztően inspiráló volt, hányféle saját kiadású zine vagy képregény van. Ez adott egy óriási lökést egy mini kiadó felé. A következő lépés a Budapesti Képregényfesztivál volt, ahol nem éppen ugyanazt tapasztaltam a közeggel kapcsolatban, mint Stockholmban. Nem voltak zinek és nem is igazán értették a képregényesek, hogy mit keresünk ott. Arra jutottunk, hogy a zinek itthon perem területen vannak, nincs platformjuk, és nem sokan tudnak róluk. A képregényes közeg is eléggé elszigetelt, a művészeti vagy szubkultúrákból érkező zinek is, és kettő között egy szakadék van, amit szegélyez a print készítés, szitázás.

Sebesvári Soma “Seadrifters” című kiadványa | fotó: Lerch Júlia

Összegezve: ezt a szakadékot akartuk áthidalni a saját kiadású, illetve a barátaink, ismerőseink, vagy bárki által hozott zinekkel és képregényekkel, printekkel, aminek szerintünk helye van képregényfesztiválon. Ezen a gondolaton továbbmenve hoztuk létre az Ukmukfukk Zinefesztet, hogy végül ne csak a képregények között, hanem saját jogon is figyelmet kapjanak ezek a kiadványok. Ennyi mindent tenni kellett, hogy a semmiből valami legyen.

Mi alapján kérsz fel alkotókat?

Mostanra kirajzolódni látszik egy irány, ami a BPzines-es kiadványokat jellemzi. Ezt úgy definiálnám, hogy azokat keresem, akik markáns grafikai jegyekkel rendelkeznek. Az elején ismerősöket adtam ki, mint Bárány Dani, Tóth Luca vagy László Márk. De mostanra már megkeresek bárkit, akinek a munkája felkelti az érdeklődésemet, legyen az magyar vagy külföldi. Az egyik legutóbbi ilyen Sophie Nicklas volt, akivel a kasseli zinefeszten találkoztam, és ki is adtunk egy képregényt tőle. Illetve folyamatban van egy lengyel alkotóval is egy képregény kiadása, ami őszre várható. Időnkét készítünk antológiákat, mint például a Savage zine, ezekbe mindig keresünk új embereket. Megkereséseket is szívesen fogadok, mert nem lehetsz soha elég tájékozott!

Tóth Luca BPZines kiadványa | 2016

Miért pont riso technikával dolgozol?

Az egyik sarkalatos pontja a self-publishingnek a nyomtatás. Úgy gondolom, mindegy ki mivel nyomtat addig, amíg az a projekthez megfelelő és/vagy a tartalomhoz illik. Több kiadvány után arra jutottam, hogy a digitális vagy az ofszet nyomás kis szériaszámban nem kifizetődő, a házi lézert kinőttem, és kell valami gazdaságos nyomdagép. A riso erre jó megoldás, mert nem túl nagy, de sokat bír. Az eljárás is izgalmas, kicsit hasonló a szitához. A riso színei és a nyomtatott végeredmény összehasonlíthatatlanul szebb, mint egy digitális nyomat vagy a lézer, és ez idővel nagyon fontossá vált számomra.

Mik a célok?

Ami eddig is: tehetséges alkotókat bevonni, elindítani, és bemutatni őket minél szélesebb körben itthon és külföldön egyaránt. Szeretnék minél több külföldi zinefesztre eljutni a kiadványokkal, és amit kezdek hiányolni mostanában: saját munkákat létrehozni, mert egyre kevesebb időm van a sok szervezés meg fesztiválok mellett.

Sebesvári Soma “Mulatunk, mulatozunk!!” című kiadványa

Mit ajánlasz azoknak, akik most kezdenének el kiadványokkal foglalkozni? Mire érdemes figyelniük?

Kezdd el, közben úgy is rájössz, hogyan kell csinálni, mit kell megtanulni hozzá. Nincs recept. Ez a közeg elég támogató, ezt tapasztalom külföldön is. Bárkihez fordulhatsz segítségért, visszajelzésért, segítőkész mindenki. Kezdd el, csinálj valamit a semmiből, és a többit meglátod utána, az ötletek kiforrják magukat, megmutatják, merre lehet velük tovább menni. Egy házi fekete lézer is csodákra képes az elején!

Melyik volt a legizgalmasabb projekted?

Minden projekt izgalmas. Szeretem az alkotókkal együttműködve kitalálni, mit, hogyan hozzunk létre. Amikor kiadom valamelyik alkotó munkáit, amennyire lehet, igyekszem bevonni a nyomtatás folyamatába is. Ez mindig érdekesen alakul, és a végeredménnyel mindenki elégedett szokott lenni.

Mi a legújabb kiadványotok?

Marjai Petrával adunk ki egy három mini-képregényből álló csomagot Quite Miserable címen, illetve szeretnék több posztert is készíteni.

BPzines kiadványok

Hol lehet megvásárolni a kiadványaitokat? Melyik a legközelebbi esemény, ahol találkozhatunk a BPZines-szel?

Nemrég indult az ISBN könyv&galéria a Víg utcában, ott majdnem mindent megtalálni tőlünk. De számomra fontos a személyes visszajelzés, ezért fesztiválokon is sokszor lehet velünk találkozni. Idén 3. alkalommal kerül megrendezésre az Ukmukfukk Zinefeszt, és természetesen ott leszünk mi is április 28-29-én az Anker’t-ben, utána pedig a 14. Budapesti Képregényfesztiválon a Vulkánnal közös asztalon.