2018. 05. 09. | Textil

Pages: Letisztult sámánizmus Vincze Bori kollekciójában

A nagyközönség általában csak a befotózott végeredményt, a kész produktumokat láthatja a tervezők munkáiból. Egy-egy termék, kollekció mögött viszont sokszor egy izgalmas, részletesen felépített hangulatvilág rejlik, melynek esztétikai értékét kár lenne a homályban hagyni. Az első ötletelések, sketchelések, moodboardok képesek megmutatni a kollekció igazi mélységét, a folyamat organikus alakulását. Pages című, momés hallgatók sketchbookjaiba bepillantást engedő, rovatunkban benézünk a kulisszák mögé. Ezúttal Vincze Bori, harmadéves textiltervező hallgató, cipőtervezési projektjének kibontakozását és végeredményét mutatjuk be.

Bori általában a digitális sketchelés és ötletelés híve a manuálissal szemben. A metódus összecseng a racionálisan átgondolt, minimalista tervezői stílusával. A tervezési folyamat során a rend és a tisztaság a legfontosabb számára. Mielőtt bármibe is belekezdene, először kitakarít. Minél egyszerűbb és letisztultabb a környezete, annál jobban tud fókuszálni. Tudatos alkotó, az esetek többségében már a processzus elején elég határozott elképzelése van arról, milyen végeredményt szeretne látni. Összeáll a fejében egy komplex kép, ezt igyekszik először vizuálisan megjeleníteni, majd „bőrbe önteni”.

Mivel táskákat és cipőket tervez, a formai inspiráció a legfontosabb számára; ehhez gyűjt össze képeket, utána kezd rajzolni, majd makettezni. Egy-egy tervezési feladat folyamán mindig teljesen más stílusú zenét hallgat, mint általában, így tud minél jobban belemélyedni az adott projektbe.

„Az évek alatt tudatosan törekszem az organikus formavilág kialakítására. Nem azt mondom, hogy szóba sem jöhet a geometrikus formavilág, mert a praktikusság szempontjából néha elengedhetetlen, de nem ez jellemez engem.”

Az előző félévben egy pár, kaptafa használata nélküli, lábbeli készítése volt az első cipőtervezési feladat – egy szabadon választott történeti korszakból kellett inspirálódni. Bori a középkorhoz nyúlt vissza, a 14-15. századi cipők érdekes, különböző hosszúságú, és irányú bevágásai keltették fel az érdeklődését. Akkoriban a bemetszéseknek elsősorban kényelmi, másodlagosan pedig dekoratív funkciója volt. Elütő bőrbélést használtak, ami kilátszódott a vágásokon keresztül. Ezt a kontraszthatást tartotta végig szem előtt a tervezésnél: matt hatású bőrt kombinált fényes szőrrel, és a középkori cipőkéhez hasonló, de napjainkban is hordható szabásminta kialakításával.

A feladat második – elsőre ráépülő felében – a 2018-as őszi/téli trendekből kellett ihletet szerezni, és egy tizenkét darabos kollekciót tervezni. Bori ezt nemcsak terv szintjén akarta abszolválni, hanem elhatározta, hogy további három pár cipőt el is készít. A trendirányzatok közül a nomád népekből való inspirálódás, a természetközeliség fogta meg, és a sámánizmust választotta központi szervezőelemnek. Szokatlan hatású lósörény és farokszőr applikációk teszik különlegessé a kifinomult vonalvezetésű papucsokat és bebújós cipőket.

„Mindenbe szeretek rakni egy kis csavart, de nem hagyom figyelmen kívül a letisztult formák megtartását sem. Egyszerű, letisztult, organikus és praktikus formavilág kialakítására törekszem.”

A moodboardoknak és a fotózásnak is titokzatos, rituálékra utaló hangulata van: kifestett állatok, indiánok, domináns fekete szín, érdekes ívelések és lelogó szőrök. Bizarrsága ellenére tud maximálisan nőies és elegáns maradni. A kollekció hangulata bemászik a néző a bőre alá, a kollázsokat és a divatfotókat nézegetve szinte hallani a dob hangját, a vadlovak patáinak dübörgését.