2018. 05. 12. | Textil

Vivienne Westwood és Alexander McQueen a mozikban

Alexander McQueen | forrás: idolmag.co.uk

Vivivenne Westwood és Alexander McQueen a brit szcéna ikonikus alakjai. Eredetiek, őszinték, félelmet nem ismerve adtak vizuális formát ötleteiknek – párhuzamos valóságokat teremtettek. Alkotói munkásságukban a művészetek találkozása mellékágat kínál a főáramból kikívánkozók számára; otthont és találkozási pontot a változtatásra nyitottaknak.

A divat a gazdaság egyik legjelentősebb iparága, az öltözködéskultúránk a korszellem vizuális leképeződése, azok pedig, akik képesek ráhangolódni ezekre a láthatatlan dallamokra, kiszűrni és dekódolni tudják a levegőben terjengő érzeteket, és kézzel fogható formát adnak nekik; ők az úgy nevezett tervezők. A divatszakma kétségtelenül a legpopulárisabb és legtelítettebb területek egyike. Nemcsak bekerülni akarnak sokan, de szerencsére szép számmal akadnak olyanok is, akik meghatározó ikonjaiként írodtak vagy írodnak be a köztudatba. Ha meg kellene határozni azt a tíz tervezőt, akik a legnagyobb hatással voltak a nemzetközi, kortárs szcénára, valószínűleg nehéz dolgunk lenne.

Most egy olyan példára és két olyan életútra hívjuk fel a figyelmet, melyek függetlenül attól, hogy az adott stílussal tudunk-e személyesen azonosulni vagy sem, változtatásra bíztatnak. Cikkek, interjúk, könyvek, videók és dokumentumfilmek sora áll a rendelkezésünkre, ha tanulni szeretnénk Westwood és McQueen példájából, idén pedig egy-egy újabb filmanyaggal bővül ezek sora.

Westwood: Punk, Icon, Activist

Vivienne Westwood azon kevés alkotók egyike, akik nem csupán legendává váltak már életük során, és a mai napig alkotnak, de írott és videós tartalom is készült róluk bőven. Legutóbb Lorna Tucker rendező vállalkozott rá, hogy Westwoodról dokumentumfilmet forgasson. Az eredmény idén márciusban debütált is a brit mozikban. A film a Westwood: Punk, Icon, Activist címet kapta, és egy kiválóan összevágott trailer harangozta be.

Lora Tucker nem kezdő a pályáján, több jelentős vállalkozással és branddel működött már együtt hasonló projektekben. A Westwoodról készült filmjén 3 évig dolgozott. Azzal az elképzeléssel és motivációval indult neki, hogy a tervező aktuális munkáit és politikai, környezetvédelmi aktivizmusát mutassák be.

Végigkövethette Westwood hétköznapjait, belepillanthatott a munkafolyamatába, és az otthonában is forgathatott. Ez alapján intim, őszinte és sokoldalú tartalomra számíthatunk. A film hivatalos összefoglalója szerint „mióta elindította a punk mozgalmat ex-partnerével és a Sex Pistols managerével, Malcolm McLarennel, Vivienne Westwood újraértelmezte a brit divatot az elmúlt negyven év során. Emellett neki köszönhetjük napjaink valamennyi meghatározó lookjának megszületését és megalapozását.”

A trailer kecsegtető, hangzatos, ígéretes. A hivatalos közlemény szintén. A film márciusi premierje után megjelent Twitter-poszt Vivienne Westwood hivatalos oldalán, majd pedig a Dazed honlapján is publikált vélemény kevésbé. Westwood és csapata szerint Tucker verziója felszínes, középszerű, túl sok archív anyaggal operál, és nem igen fókuszál a jelenre vagy Vivienne aktivista tevékenységeire. Szerintük a „film középszerű, Vivienne és Andreas pedig egyáltalán nem az.”

Vajon Tucker az, aki inkább egy langyos, felszínkapargatós reprezentációt választott, amely szórakoztató, közérthető és könnyen fogyasztható, vagy Westwood számított egy olyan anyagra, amely a tájékoztatás és szórakoztatás mellett erősíti és támogatja az általa kitalált brandet és személyes céljait? Bármelyikről legyen is szó, mindkét szemszög érthető és elfogadható. Bár azt meg kell hagyni, hogy a brand valószínűleg elbírt volna egy olyan húzást, ami a címlapokra repíti a filmet. Legalábbis a sajtó semleges értékelését tekintve ennél „punkabb” eredményt is várhattunk volna.

MCQUEEN

A film még nem került mozikba, de tény, hogy nem kis kihívás elé állította készítőit. Nemcsak azért, mert bármiféle túlzás és részrehajlás nélkül a kortárs divat legnagyobb alkotójának életét és alkotómunkásságát dolgozza fel, hanem azért is, mert archív anyagok, interjúk, könyvek és dokumentumfilmek sora érhető el róla egy-két kattintás után bárki számára.

McQueen 2010-es tragikusan bekövetkezett halála után szó szerint gyászolt a szakma. A retrospektív anyagok megjelenésének sebessége pedig, ahogy az lenni szokott, nem meglepő módon fel is gyorsult. Ebbe a versenybe lép be hamarosan a MCQUEEN című film is. Peter Ettedgui írta és Ian Bonhôte rendezte. Az ígéretek szerint a film McQueen személyes pályafutására fog fókuszálni, beleértve azokat az éveket is, amelyeket a Savile Row-n töltött. A videóanyag archív felvételekből és interjúkból áll össze. A háttérben álló csapat, a készítők és a filmet finanszírozók is pedig olyan személyek, akik rajongói, követői és tisztelői az alkotónak. Bonhôte például így mesélt róla: „Stílusa a város nyers energiáinak, és izgalmas, újításra nyitott, lüktető hangulatának vált szinonimájává. Nem tudok még egy olyan kortárs tervezőt megnevezni, aki ilyen elemi reakciókat váltott volna ki a közönségből – egyszerűen elképesztő volt.”

Hasonló lelkesedéssel beszélt McQueenről a projekt finanszírozói oldalát képviselő Tim Haslam is: „McQueen egyszerre vad és lágy designjai egy teljesen új érzelmi és fizikai nyelvet teremtettek. A filmünk egy Mozarthoz hasonlítható alkotót prezentál és ünnepel.”

A filmről kiszivárogtatott infók eddig egy szerelemprojektet sejtetnek. De hogy valóban ilyen elragadó lesz-e a végeredmény, az idén nyáron derül majd ki.