„A fiatal alkotóknak szükségük van visszajelzésekre, és ebben kurátorként a segítségükre lehetünk”

Soós Andi a MOME designelmélet alap- és mesterszakán végzett, és egyike azoknak a diákoknak, akik már az egyetemet is aktívan végigdolgozták, így egyből többfelé indulhattak a diplomázást követően. A két MOME-s szak mellett még egy bécsi kurátori képzést is elvégzett, de dolgozott többek között a Ludwig Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában is. Mostanság a Trapéz Galéria vezetése teszi ki a mindennapjait. Főként ottani feladatairól és az odáig vezető útról beszélgettünk.

A designelmélet alapszak harmadik évében kezdtél neki a Ludwig Múzeumban a szakmai gyakorlatodnak. Miért volt ez az időszak fontos a karriered későbbi alakulása szempontjából?

A múzeumról szóló önreflektív kiállítás, a Helyszíni szemle szervezésében vettem részt. Eredetileg egy hónapra alkalmaztak volna, de annyira jól sikerült a dolog, hogy ott maradtam egész nyárra, és akkor döntöttem el, hogy kiállításokkal szeretnék a későbbiekben is foglalkozni. Majd egy évvel később felajánlottak egy állást a kiállítási osztályon, onnan pedig jött már a többi projekt is. Számomra a szakmai gyakorlat volt az annak idején, ami megadta a fő fókuszt – ezért is tartom fontosnak, hogy a diákok komolyan vegyék a szakmai gyakorlatot, mert majd a későbbi navigálásban is sokat segíthet. Sokat számít az, hogy minél hamarabb elkezdjenek ismerkedni és olyan emberekkel együtt dolgozni, akikre felnéznek és tisztelik a munkásságukat.

Mi volt pontosan a Ludwigban a feladatod? A második turnusban már teljes állásban alkalmaztak?

Félállásban, a mesterszak mellett csináltam párhuzamosan. Főként szervezési feladatokat láttam el: kapcsolattartás a művészekkel, műtárgykölcsönzés, biztosítások, szerződések lebonyolítása – gyakorlatilag az összes akkor aktuális időszaki kiállítás megszervezésében részt vehettem. Kurátorasszisztens voltam, a múzeumi kurátorok keze alá dolgoztam. Nagyon jó csapatba kerültem, és szerencsém volt, hogy a szakmai gyakorlat után felvettek, ez volt az első komoly munkám, és még csak 22 éves voltam akkor!

A Ludwigot követte a Magyar Nemzeti Galéria. Mennyiben volt más az ottani munkaköröd?

Eléggé, hiszen a tudományos titkár asszisztenseként inkább a kutatásokba segítettem be. Konferenciákat szerveztem, könyveket szerkesztettünk, és emiatt idővel át is kerültem a szerkesztőségbe. Közben elkezdtem a tranzit.hu projektekjeiben is részt venni, 2014-ben bekapcsolódtam Király Tamás életművének kutatásába, amelynek eredményeként én és kutatótársam, Muskovics Gyula közösen szerkesztettünk egy könyvet Király nyolcvanas évekbeli munkásságáról, amely tavaly szeptemberben jelent meg. Emellett teljesen önálló büdzsével, minden megkötés nélkül szerveztünk egy saját kiállítást is A szívünk egy másik ország címmel, amelyben a barátságot mint alternatív életformát állítottuk a középpontba.

Jó látni, hogy ennyire gyümölcsöző kapcsolatok jönnek létre az egyetemi tanulmányok alatt!

A MOME-n megismert diáktársak és oktatók közül még ma is több mindenkivel tartom a kapcsolatot vagy dolgozom együtt. Mivel már a suli alatt is aktívan tevékenykedtem a szakmában, ezért a diploma nem volt éles váltás; tudtam egyből, hogy merre tovább. A korábbi projektek során betekintést nyerhettem a szakma gyakorlatibb zugaiba is, és megismerkedhettem számos szakmabelivel. Képes voltam minden itt tanult dolgot becsatornázni a későbbi munkámba.

Mostani munkahelyed, a Trapéz, hogyan került a képbe?

Gyakorlatilag ez is a MOME-hoz köthető, hiszen egy ottani csoporttársam, Balogh Ági keresett meg, hogy amíg ő egy külföldi szakmai gyakorlatot teljesít, helyettesítsem a galériában, majd ő végül úgy döntött, hogy nem jön vissza Budapestre, így maradtam hosszabb időre. Kezdetben a galéria mindennapos menedzselésétől olyan apróságok elrendezésben is közreműködtem, mint az installációs kellékek beszerzése. Emlékszem, hogy amíg Schmied Andi a kiállítását építette, én a falakat porszívóztam, mert előző éjszaka újra lecsiszolta az egész galériát elfoglaló installációját. A galéria tulajdonosával, Földvári Zoltánnal szorosan együttműködve találjuk ki a kiállítási programot és pályázunk külföldi vásárokra, kommunikálunk a művészeinkkel. Folyamatosan figyelünk a feltörekvő fiatal művészgenerációra, stúdiólátogatásokat, potenciális szakmai együttműködéseket építünk. A kiállítások általában kéthavonta cserélődnek, maga a munka ilyenkor nagyon intenzív, főleg, ha emellett vásáron is részt veszünk.

Mit élvezel a legjobban a galériavezetésben? Volt esetleg olyan aspektusa a dolognak, amely elsőre nagyobb kihívásnak bizonyult?

Főleg fiatal, feltörekvő művészekkel dolgozunk, akik a karrierjük elején tartanak, és mi pedig a nemzetközi terjeszkedésben, a műtárgypiacon való jelenlétben igyekszünk nekik segíteni. Nagyon jó, hogy személyes, közvetlen kapcsolatom van a képviselt alkotóinkkal. Bármilyen projektjükkel kapcsolatban felkereshetnek, és az tölt fel ilyenkor igazán, amikor támogatni tudom őket a karrierjük alakulásában. A vásárok viszont teljesen új terület volt. Vagy állami intézménynél vagy pedig nonprofit szervezetnél dolgoztam korábban, szóval a galériás munka kereskedelmi része számomra ezelőtt ismeretlen volt. Az első vásár, amelynek lebonyolításában részt vettem a Vienna Contemporary volt három évvel ezelőtt. Most, hogy már több vásárt végigcsináltam, nem tartok tőle.

Mesélnél a jelenlegi kiállításotokról?

Július végéig látható nálunk a Rajk László, Schmied Andi és Trapp Dominika munkáit bemutató kiállítás, ami az építészet utópisztikus értelmezésével foglalkozik. Augusztusban zárva leszünk, de közben szervezzük majd az őszi kiállításokat és a vásári részvételeinket.

Mennyire terveztek előre? Vannak esetleg hosszú távú céljaitok?

Fiatal galériaként folyamatosan részt veszünk vásárokon, fontosnak tartjuk a nemzetközi piacon való jelenlétet, hogy a külföldi gyűjtők is megismerjék a Trapézt. Szeretnénk együtt dolgozni további művészekkel is. A jelenleg képviselt művészek karrierjét szeretnénk segíteni, munkájukat itthon és külföldön is ismertté tenni, ezért folyamatosan építjük a kapcsolati hálónkat. A fiatal alkotóknak nagy szükségük van visszajelzésekre, és ebben mi, kurátorok segítségükre lehetünk. Emellett Muskovics Gyulával közösen dolgozunk Rajk László egyéni kiállításán is, amely jövő év elején nyílik majd meg a Fugában.

Tagadhatatlan, hogy milyen sok gyakorlati tapasztalatot tudhatsz már a magadénak, de mindezek ellenére mégis elmélet szakon végeztél. Helyet kap esetleg bármi ehhez hasonló projekt vagy kutatás az életedben?

A Király Tamás életművel én és Gyula azóta is aktívan foglalkozunk. Szeretnénk szisztematikusan feldolgozni Király Tamás munkásságát, de ehhez elsőként kell egy biztos háttér. A tavaly ősszel megjelent könyvet idén februárban követte egy szimpózium, amely egy berlini kiállításhoz kapcsolódott, és kettőnket kerestek meg, hiszen tudták, hogy mi foglalkozunk a Király Tamás hagyatékkal. Májusban a berlini Collegium Hungaricumban részt vettünk egy konferencián, amely a posztmodern építészettel foglalkozott és a designszekcióban adtunk elő; majd júliusban a Politika Tudományi Intézet nyári egyetemén is benne leszünk egy panelbeszélgetésben. A Trapézban azért is jó dolgozni, mert az itteni feladataim nagyon sokoldalúak, és mind az elméleti, mind a gyakorlati ismereteimet tudom alkalmazni a munkám során.

// /

A „Te akkor ilyen designer vagy? “- Avagy mit csinál egy elméletis sorozatunk korábbi részeit ITT találjátok.

Szerző: Kéri Zoltán