Nevetve hányás és családbarát pornó – Cirógató trash-fanzine szólítja a magyart
10 magyar alkotó elhatározta, hogy belerúg a Mainstream nevű kistestű állatába, és kísérletet tesz egy amerikai műfaj meghonosítására. A Bizarro a 90-es években élte virágkorát a tengerentúlon. Képviselői közt szerepel a Harcosok klubjának szerzője, Chuck Palahniuk, aki az elsők közt vett részt az amerikai Bizarro mozgalom népszerűsítésében. A műfaj pápája Carlton Mellic III író, aki kezdetben egy Xerox nyomtatóval készítette „home-made” kiadványait, később aztán beindult az evolúció, és a hivatalos kiadókat is elérte a Bizarro irodalom. A műfaj esszenciáját Turi Márton kritikus fogalmazta meg, mely szerint a Bizarro műszó lényegében „nevetve hányást” jelent. Rengeteg fajtája létezik, köztük a horror és a trash, vannak irodalmi és képzőművészeti hajtásai, de találkozhatunk olyan munkával is, amely a gyerekkönyveket veszi alapul, és azt szokatlanul ötvözi más műfajokkal (lásd: Cameron Pierce Ass Goblins of Auschwitz című könyve).
A Bizarro a Southpark és David Linch szerelemgyereke. A műfaj sokszor merít inspirációt David Linch Radírfej című filmjének vizualitásából, mely az amerikai underground művészet alfája és omegája. Ez a punk-trash-bizarro kultúra jelentette Amerikában a „mindennelszembemenést”, ami mára már leáldozóban van. Görbe tükör, mely szép lassan gömb, aztán már maga sem tudja, mire reflektál, és az ingerküszöb csak nő. Talán ez okozhatta a Bizarro halálát Amerikában.
ROBOTCIGÁNY
A magyar mainstream kultúra, ami alatt értsük most a kortárs kánont, nem lenne szíves elhagyni saját territóriumát, véli a Robotcigány fanzine. Itthon az ingerküszöböt jócskán meghaladja a Bizarro által képviselt esztétika. A kísérlet arra irányul, hogy az undergroud által nyújtotta lehetőségekkel egyrészt integrálódhasson a kultúrkörök és műfajok nagy része, másrészt felkavarja az állóvizet. Polgárpukkasztó, humoros, groteszk, dadaista, mit neki kultúrkampf! A tartalom se utolsó, pedig auktorai szerint nem prioritás, hogy legyen. Az első ránézésre Taigetosz-pozitív füzetke a 90-es évek punk kiadványaira hasonlít. Az arcunkba üvölt a design, vizuálisan bűzlik. Egy olyan progresszív műfaj ez itthon, melynek még nincs fóruma. De hogyan is indult ez?
VIGYÁZZ! GRECSÓ OTT FOG ÜLNI A SZÉKED ALATT!
Magyarországon nem ismeretlen a Bizarro, bár a szokáshoz híven az antré késett 20 évet. A 2010-es években történtek lépések a műfaj felé, először könyvek formájában, prózában, sci-fiben. Megjelent Bartók Imre trilógiája, a Patkány, Kecske és Nyúl éve, ami nem konkrétan Bizarro, de abszurditásában utal rá. Később online platformok is hoztak le cikkeket ebben a műfajban: elsőként a Black Eather közölt kétheti rendszerességgel cikket a hivatalos Bizarro-fórumán. A Lovecraft írók között is bőséggel találunk érdeklődést a műfaj iránt, de a magyar Bizarro etalonja a nemrég megjelent Robotcigány, amely új korszakot kíván nyitni a hungaro-bizarro történetében.
KNIGHTRIDERT A HORTOBÁGYRA!
Az Amerika és Magyarország közötti kulturális metszetnek, az Amerikából beáramló tömegkultúrának köszönhetően nem lehetetlen egy ehhez hasonló irodalmi műfaj meghonosítása. Persze underground műfaj lévén teljesen integrálni a Bizarrót nem lehet, attól függetlenül sem, hogy sokszor dolgoz fel mainstream kultúrából származó jelenséget. De nem is cél a népszerűség.
Carlton Mellic McDonald’s disztópiáját itthon is értjük. Át tudjuk érezni, hogy egyszer jön ez a franchise-étterem, és saját katonákat képez, és konkrét fasizmust hoz létre. Nem lehetetlen a magyar szférába befecskendezni a Bizarrót, de ahhoz, hogy hatékony kulturális vírusokat tenyésszünk ki, megfelelő közeg kell. Értjük és mosolygunk egy Pamela Andersonos csopaki Baywatch hungaro-disztópián, de valahogy mégis felkészületlenül ér. A Bizarro műfaj felvállalja, hogy profán és polgárpukkasztó. Célja a provokáció, a vizuális anarchia. Minden és mindenki provokálása, ez adja a műfaj gerincét és apokrif jellegét is. Azzal, hogy nem fogalmazza meg konkrétan ki ellen is megy, vagy mi ellen lázad, érthetetlennek hat, nem mindenki számára ütközésmentes a csatorna, amin keresztül az információ érkezik, ezért is alakít ki saját szubkultúrát. Akinek nincs füle az ordenáré kultúr-falhozcsapkodáshoz, azt nem is vonhatja körébe.
„MÁSOK HELYETT IS MEGPRÓBÁLTÁL BÜSZKE LENNI MAGADRA, DE TALÁN UNSZ MÁR A SAJÁT KÖRBEKÜLDÖTT CSATOLT FÁJLOD LENNI”
A Robotcigány designja Dajka Gábor érdeme. „Ami kép van benne és csúnya, az mind az ő műve”, a grafikák Győrffy László munkái. Fotó és grafika, trash-montázsok, szotyi, fityma-gólem, etno-robotika, enyhe gender, vers a kakilásról, Hasselhoff-simogató, typo-brutalizmus. A nyomtatás halálát hirdető digitális forradalom ellen is lázad a Robotcigány, a xerox-feeling, a home-made forma egyfajta retrónyalogatás, felépítésében reflektál többek közt az ifjúsági magazinokra is. Találunk benne egy Dr. Győrffy válaszol rovatot is, ami a régi magyar ifjúsági magazinokra emlékeztet, és Veres Pali bácsi szexológus megoldásaira a tini-szex problémákra.
Tulajdonképpen a kiadvány minden oldala 1 kép – a szövegek és a képek között nincs hierarchia. Az elmúlt években a trash így vagy úgy, de virágzik Budapesten. Szubkultúrájával kapcsolatban nem sok szakirodalmat találunk, de ha feltételezzük, hogy egy olyan kulturális periféria, mely az öndefiníciójához hasonlóan perifériális, nem kanonizált és nem az esztétikai normával kapcsolatos témákat dolgozza fel, akkor érthető. A Robotcigány használja ezt, mind vizualitásában, mind textualitásában. Találunk benne hivatalos fordításokat Carlton Mellic-től, Douglas Hackle-től és G. Arthur Brow-tól, akiket magyarul először csak itt olvashatunk. Ez a lap minden tekintetben egy új színfolt a design és a zine kultúra palettáján, ha ízlik, lehet tovább kóstolgatni.
A Robotcigányt az ISBN-ben tudjátok megvásárolni.
// /
A Robotcigány szerzői/alkotói: Bencze Tibor, Böszörményi Márton, Dajka Gábor, dr.máriás, Gulioso Tímea, Gulyás Gábor, Győrffy László, Komor Zoltán, Nemes Z. Márió, Tépő Donát.
Cikk: Palkó Anna
