THIRTYTHREE – A MOME Fotográfia Tanszék kipakolt

A MOME és a Capa Központ együttműködésében a Fotográfia Tanszék 33. születésnapja apropóján jött létre a Thirtythree – A fotográfia új horizontjai a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen című kiállítás, amely a 33 év során végzett 46 fotós munkáját mutatja be. Elvileg. De ennél valójában sokkal többet, és azt sem a szokott módon.

Törcsi András

A kiállítás leírása gyorsan leszögezi, hogy „szándékosan kerüli a linearitást és az időrendiségen alapuló bemutatást, illetve a szokványos műfaji csoportosításokat”. Ehelyett a rendezőelv alapja négy fogalompár: természet és kultúra, akkor és most, tudatos és a tudattalan, remény és reményvesztettség. Ezeket pedig a horizont fogalma köti össze, vagy éppen ütközteti.

A horizontot azonban jóval több gondolat alkotja – bár hazugság lenne azt állítani, hogy ezt azonnal észrevesszük –, hiszen bokamagasságban egy piros szöveg fut végig körbe a falon az egész kiállításon, megszakítás nélkül. Olyan ellentétes fogalompárok alkotják ezt a szövegcsíkot, mint a fent említett négy, ezekből minden térben más-más szavak ismétlődnek angol és magyar nyelven:

MEGNYUGTATÓ / FELKAVARÓ / ÉRETT / ESETLEN / KÖNNYELMŰ / GONDOSKODÓ / VALÓSÁG / FIKCIÓ / TUDATOS / TUDATTALAN / LÁTHATÓ / LÁTHATATLAN / JELENLÉT / HIÁNY / TELJES / ÜRES / ÉDES / KESERŰ / AKKOR / MOST / TERMÉSZET / KULTÚRA / / KILÁTÁSTALAN / REMÉNYTELI

Ezeket az ellentétes fogalmakat olvasni, és hagyni magunkat elkalandozni, miközben a képeket nézzük, nagyon érdekes élmény. Mivel minden térben más-más szavak ismétlődnek, ezek tudat alatt egy-egy témakör felé irányítják a gondolatainkat, és ezáltal befolyásolják a percepciót. Az ellentétes szópárok önmagukban is nagyon súlyosak, a kiállításon viszont annyit összegyűjtöttek, hogy ajánlott sok időt szánni rá, vagy többször ellátogatni.

Rácmolnár Milán

Kopeczky Róna, a kiállítás kurátora egy interjúban felhívja a figyelmet rá, hogy a művek szándékos ütköztetése a fogalompárok mentén új értelmet hivatott adni az ex-momésok munkáinak. Ez a szándék meg is valósul, hiszen a kiállított képek mind kontextusukból kiragadott művek, ezért szinte bármilyen rendezőelv mellett új értelmet nyertek volna. A játék a fogalmakkal, ellentétekkel nem csak egy eszköz, amely megkönnyíti a befogadást és a megismerést, vagy egy jó alternatíva a lineáris elrendezés helyett. Ennél jóval megfontoltabb döntésről van szó, hatása pedig sokkal fontosabb: kiemeli a kiállítást abból az egysíkúságból, amely jellemző lehetne egy iskolás visszatekintés esetében. Megvilágítja azokat a világban fellelhető problémákat, amelyekre a művészek a fotó eszközeivel reflektálnak, gondolkodásra készteti a nézőket, újraértelmezi a műveket. Ezáltal a Fotográfia Tanszék évfordulója nélkül, önálló kiállításként is jól érvényesülne a koncepció.

Mégsem kezelhetjük úgy, mint egy teljesen független kiállítást, hiszen alapvető célja, hogy visszatekintést nyújtson a tanszék elmúlt 33 évére. Ez először elég általánosnak és kissé unalmasnak is tűnhet, emellett pedig felveti azt a kérdést, hogy ha egy folyamatot akarnak bemutatni, akkor miért vetik el ilyen egyértelműen az időrendiséget mint rendezőelvet. Ez a cél azonban sokkal mélyebb értelmet nyer, amikor megnézzük a kiállítást, és az is egyértelművé válik, hogy a linearitásnak itt valóban nincs helye.

A négy térben elhelyezett művek mai, vagy az elmúlt néhány évben készült alkotások. Ez mutatja a legjobban, hogy mekkorát vállalt a Fotográfia Tanszék ezzel a kiállítással. Nem azt mutatja be, hogy a 33 év alatt milyen munkákat készítettek a tanítványok, hanem hogy milyen fotósokat adott az egyetem a szakmának és a társadalomnak, és ők mennyire képesek lépést tartani az azóta kialakult helyzetekkel. A kiállítás egymás mellett prezentálja azt a művet, amelyet egy 20 éve végzett, és azóta is alkotó fotós készített, illetve azt, amelyet egy olyan frissdiplomás hozott létre, akit még nem ért annyi hatás. Ezáltal pedig felvállalja, hogy esetleg mérhetővé válik a fejlődés és haladás megléte vagy hiánya.

Kicsit olyan ez, mint amikor a momés hallgatók félév végén, a kipakoláson számot adnak arról, amit az egész szemeszterben csináltak. Csak most a MOME Fotográfia Tanszék pakol ki, és ad számot bárkinek arról, hogy az elmúlt 33 évben milyen munkát végzett, ami a művészek képzését és a fotográfia paradigmájának formálását illeti.

Szalontai Ábel
Kozó Attila
Puklus Péter
Piti Marcell
Drégely Imre
Nyíri Julianna

// /

THIRTYTHREE | Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ| 1065 Budapest, Nagymező u. 8 | A kiállítás 2018. december 9-ig tekinthető meg, mindennap 11-19 óráig.

Szerző: Gyaraki Zsófi