Átgondolt játékosság, avagy a kirakós-óvoda – Weichinger Sári sketchbookja
Pages sorozatunk következő alanya Weichinger Sári, aki tavaly szerezte meg építész mesterdiplomáját. A sketchbookok a tervezések „asszisztensei”, akik végig segítik a jelenlétükkel a tervezőket a munka során. Persze nem veszik át a feladatokat és nem is telefonálgatnak, de végigkövetik és összefogják a munkafolyamatot. Mint egy naplóban a bejegyzések, úgy tartalmazzák az inspirációkat, ötleteket és néha az áthidalhatatlannak látszó problémákat is.
Ezek a vázlatok, rajzok nem közönség számára készülnek, de mindig jól érzékelhető a tervezői hozzáállás, és alkotójuknak a személyisége is átszűrődik a papíron keresztül.
Sári vázlatai a diplomatervezéséhez felidézhetik a gyerekkori színezőket, amikben néha nehéz volt nem kifutni a vonalon kívülre, de eszünkbe juttathatják azokat a legódarabkákat is, amikre rossz volt rálépni.
Ha először nézünk bele a füzetbe, nem is gondolnánk, hogy a vizualitáson kívül összefüggés lehet a gyerekkori emlékek és a vázlatok között, pedig nagyon is van! Ugyanis ezek a sketchek egy óvóda épülettervéhez készültek, ami nem is akármilyen óvóda, hanem mozgássérült gyerekek számára tervezett.
Ezért még inkább fontos volt a jól átgondolt, felelősségteljes tervezés. Sárinak egyébként azon túl, hogy személyes szakmai tapasztalata van a témában, szakdolgozata is a gyógypedagógia, illetve az akadálymentesség és építészet viszonya köré szerveződött. Az aprólékosság bizonyítékaként láthatjuk, hogy Sári nemcsak játékterveket, hanem például mosdókagyló-terveket is rajzolt.
Az inklúzív óvoda épülete, mintegy kirakós, úgy állt össze. Mivel az integráció volt az egyik elsődleges szempont, az épületben nagy szerepet kap az átláthatóság, ugyanakkor a szeparált terek is épp ilyen fontos elemét képzik a tervnek. Az egyik legérdekesebb ötlet, hogy az épületen belüli termekhez külön-külön kapcsolódik egy-egy belső udvar. Ahogyan a rajzokon is látjuk a geometriai formák nagy szerepet kaptak a koncepcióban.
// /
Szerző: Kereszty Anna
