MOME After: Nagy Sára Vilma

Nagy Sára Vilma a MOME design- és művészetelmélet alapszakát, majd a design- és művészetmenedzsment MA-t végezte el. Előtte egy évig az ELTE andragógia szakos hallgatója volt, oda eredetileg a művelődésszervezés szakirány miatt ment, ám egyik este rábukkant a neten a MOME elméleti képzéseire, és tudta, hogy át kell jelentkeznie. Tanulmányaitól, és minden korábbi tevékenységétől függetlenül elkezdte érdekelni a beton, majd az S39 Beton workshopján megismerkedett a betonburkolatokat gyártó KAZA Concrete designnal, ahová pár hónappal később végül felvették projektkoordinátori pozícióra. Ennek már két éve, azóta pedig ő a lett KAZA designmenedzsere.

Mit szerettél a legjobban az egyetemi éveid alatt, és mi volt az, amivel a leginkább küzdened kellett?

Legjobban a változatosságot és a nagyszerű tanárokat szerettem, minden félévet nagy izgalommal kezdtem. Nagyon élveztem a kötelező, a szabadon választható és a kurzusheti kurzusokat is, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy még a kölni KISD Integrated Design képzésében is részt vehettem egy félév erejéig.

Volt olyan dolog, amit jó lett volna tudnod, miután befejezted az egyetemet, de senki sem készített fel rá, mikor kikerültél a munka világába?

A BA diploma után irtózatos félelem fogott el, fogalmam sem volt, hogy hol tudnék elhelyezkedni azzal a képesítéssel, amit kaptam. A képzés alatt gyakornokoskodtam, önkénteskedtem több helyen, de teljes munkaidős állásban nem dolgoztam korábban. Persze, nem tartott sokáig a munkakeresés, de a nagy ijedtséget megspóroltam volna, ha valaki még a képzés vége előtt segít tudatosítani, hogy tényleg bármit csinálhatok, amit csak szeretnék és rengeteg helyen ámulva fogadják azt, aki MOME-s diplomával érkezik.

Mennyiben érzed úgy, hogy a jelenlegi munkádban kiteljesedhetsz és megvalósíthatod önmagad?

A BA alatt és az óta is párhuzamosan foglalkozom designnal és képzőművészettel, nekem időnként változó mértékben bár, de mindkettőre szükségem van. Jelenleg a KAZA-s tevékenységemből adódóan a design van túlsúlyban, de mindig vannak kisebb-nagyobb képzőművészeti projektek, amik segítenek az egyensúly megteremtésében és lehetővé teszik, hogy mindkét területtel foglalkozzak. A KAZA-nál nagy szerencsém van, ugyanis egy rendkívül dinamikus, változatos munkakört töltök be, amiben a menedzseri, elméleti és kreatív alkotói képességeimet is használhatom.

Mikor érezted a legelégedettebbnek magad az elmúlt pár évben?

Az idei tavasz számomra egy rendkívül intenzív időszak volt, a diplomamunka készítésével párhuzamosan dolgoztam egy új KAZA-s termék bevezetésén, mely utóbbi folyamat több külföldi kiállítást, fotózást és eseményt is magában foglalt. Az intenzitás szerencsére jó hatással volt rám, és visszagondolva egészen büszke vagyok rá, hogy (szinte) mindent sikerült az általam elvárt minőségben megvalósítani.

Milyen víziód van a jövőre nézve?

A designbeton és az építészet világában eltöltött két év után most újra a kortárs képzőművészet vonz erősebben, ezzel szeretnék a jövőben többet foglalkozni, de egyáltalán nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy folyamatosan ide-oda fogok mozogni a két terület között és a különböző határterületeken.

// /

Szerző: Diera Eftimia