2018. 12. 20. | Grafika

Egy kaméleon 50 árnyalata – Juhász Viktória tervezőgrafika szakos hallgató sketchbookja

Juhász Viki személyiségét nem könnyű leírni. Na persze nem azért, mert nehéz eset lenne, sokkal inkább azért, mert olyan sok mindent lehetne róla mondani. Impulzív, életvidám, közvetlen lány, akiről már az első benyomás alapján is megmondható, hogy mindenre nyitott, érdeklődő, és nem igazán szeretné beskatulyázni magát. Nem tetszeleg egy pózban, hanem keresgél, kipróbál mindent, ami megtetszik neki. Nemcsak munkáit jellemzi a változatosság, hanem önmagát is rengeteg színnel rajzolja meg. Egy igazi MOME-s kaméleon életébe nyerhetünk most bepillantást.

Egy átlagos kaméleon életét sok tévhit övezi. Például, hogy rejtőzködés céljából váltogatja a színét, nem akar mást, mint beolvadni a környezetébe. Ez persze koránt sincs így, mára már bizonyított tény, hogy ez a viselkedés a kommunikációjuk része. Nincs ez másként a MOME-s kaméleonoknál sem. Felmerül azonban a kérdés, hogy példányunk, Viki vajon mit üzen magáról ezáltal, mit is kell róla tudnunk.

Viki valójában nem vezet papír alapú sketchbookot. Rendes grafikushoz illően mindig magával hurcolja a laptopját, és ha ötlete támad, egyből abba vázlatolja. A szakmai jövőjére vonatkozó tervekben sem szűkölködik, sokat kísérletezik motion grafikával, szeretné elmélyíteni a tudását After Effects-ben és bizonyos mértékű programozási képességet is szerezne. Azt vallja, hogy a tervezőgrafika nemcsak, hogy befogadja, de el is várja az olyan beállítottságot, mint az övé, hiszen sosem elég egy lábon állni, munkája annál értékesebb lesz, minél többrétűbb. Nagyon szeretne már utazni, hogy a világ különböző pontjairól szívhassa magába a tudást.

Viki igazi kolóniában él osztálytársaival, rendszeresen segítik, motiválják és inspirálják egymást, együtt dolgoznak egyetemi és külsős projekteken is. Alapvetően precíznek tartja magát, igyekszik, hogy ez a munkáin is látszódjon. Az egyetemen kívül foglalkozik a személyes megrendeléseivel is, együtt dolgozik nagyobb cégekkel, emellett építgeti a saját brandjét, és még szociális élete is van. Éjszaka is aktív, keveset alszik, igénye viszont lenne rá. Ha elfárad, vagy a lelki békéjét keresi, leginkább a zenéhez és a testmozgáshoz fordul. Ha teheti, görkorit húz, felteszi a fülhallgatóját és meg sem áll az uszodáig. Tíz évnyi klarinét és alt szaxofon tudás van a tarsolyában, mégsem ez az első információ, amit megoszt magáról, sőt szinte egyáltalán nem szokta említeni. Sosem akart zenész lenni, ez sokkal inkább egy olyan hobbi számára, ami feltölti és segíti a koncentrációban. Ez a hobbi mostanában azonban kissé mellőzött, Viki élete most teljesen a grafikáról szól, sokoldalú személyiségében a rajzolás az, ami igazán állandó.

Bizonyítani akar, és most minden lehetősége meg is van erre. A MOME kitűnő helynek bizonyul kaméleontartás szempontjából, Viki jól érzi itt magát, azt mondja, az alapdiploma után maradna még egy körre.