Önarcképek az interpretáció alatt – Tóth Boldizsár kiadványa
Tóth Boldizsár önarcképes naplójában az észlelés témájával foglalkozott, és elsősorban a nem-nyelvi rétegek érdekelték. Mi emelhető be a szavak horizontján túlról? Közvetlenebb megragadását teszi-e lehetővé a dolgoknak, ha lemondunk a fogalmi koncepcióinkról? Boldizsár kiadványa lényegében tükör: folyamatos önreflexió szavak nélkül.
A kiadvány a MOME Vizuális kutatás című kurzusára készült, amelyet Balla Dóra és Illés Anikó vezettek. A féléves feladat két részből állt: egy elméleti kutatásból és egy tervezési projektből. Az elsőnek egy esszé, a másodiknak a most bemutatott vizuális napló lett az eredménye. A kurzus különlegességét pedig az adta, hogy elmélet szakos és tervezőgrafika szakos hallgatók kevert csapatokban dolgoztak.
Boldizsár számára két gondolattal indult a félév: az első, hogy a koncepciók, amiket kitalál, általában nyelviek – elmondani szokta őket vagy leírni. A második pedig, hogy a világ, ami körülvesz minket, mégis közvetlen és egyedi – eredendően nem közvetített.
„Nyelven keresztül jól lehet gondolkodni, problémákat megoldani, létrehozni egy egyről-a-kettőre lépő logikai láncolatot, viszont az egyediség leírására szerintem alkalmatlan. Bizonyos esetekben viszont – a portré ilyen – szükség van valami egyedi, minél közvetlenebb ábrázolásmódra.”
Vagyis portréalkotásnál nem előnyös fogalmi koncepciók mentén dolgozni, gondolkodni; vagy ha úgy tetszik, „nyelven átszűrve” működni. Boldizsárnak szüksége volt egy nem-nyelvi, öntudatlan megközelítésre, ami eloldja a bejáratott munkamódszereitől, és képessé teheti egyedi, spontán vonások megragadására. Ezzel az öntudatlan „csinálással” kísérletezett ebben a kiadványban.
// /
