2019. 02. 26. | Elmélet | Grafika

Van életünk a márkákon túl?

Amikor tervezőgrafikára, logókészítésre gondolunk, nem valószínű, hogy a mögöttes, sokszor nem is tudatos, vizuális érzékelést is számba vesszük. Nem feltétlenül ásunk nagyon mélyre magunkban – akár az ösztönösség szintjére –, amikor grafikusként nekiállunk egy logó készítésének, mint ahogy vevőként sem feltétlenül Johanna Kindra gondolunk, akinek portréja a mai napig része a Dr.Oetker logónak. Ahogy a képzőművészetben – és ezt direkt választom külön a tervezői területektől – a színeknek, kompozíciónak, a zenében az akkordoknak, azok egymáshoz való viszonyainak, úgy ebben a szakmában a tervezésnek és a márkának mint státuszszimbólumnak van filozófiája és tudománya. Ebbe a világba enged betekintést Szalay Miklós, amikor a Megtervezett érzés, avagy élet a márkákon innen és túl című könyvét a kezünkbe vesszük.

Jó logika mentén, sokszor kicsit túlmagyarázva, de érhető példákon keresztül jutunk el egy-egy fejezet végére, amik akkor is tudnak hasznosítható információval szolgálni, ha nem tervezőgrafikusként olvassuk azokat. A márkák és logók a mindennapjaink részei, és erősen befolyásolnak minket egyénileg is, de szerepük mostanra a társadalomra is kiterjedt, anélkül, hogy erről (nagy általánosságban) tudnánk. Szalay Miklós erre próbál ráébreszteni. Egyrészt, a nem megkerülhető tudományos, szakirodalmi oldal által, másrészt, azokon a könnyed, személyes hangvételű történeteken keresztül, amik kellő hangsúllyal osztoznak a lapokon a sokszor nehéz szövegekkel.

„Tervezhet valaki jó logót úgy, hogy nem tudja elmondani, mi a különbség a logók és szimbólumok közt, azonban ez a megkülönböztetés tudja kellőképpen megvilágítani a fogyasztói és a tervezői létmódot, melyet a tervező egyszerre él meg a munkájában.”

A minket körülölelő világ evidens számunkra, még a mai, reklámokkal túlzsúfolt formájában is, mert a mindennapjaink szerves részét képezik a plakátok, hirdetések, logók és szlogenek, amik folyamatosan hatnak ránk. Az ilyen és ehhez hasonló olvasmányok rá tudnak döbbenteni saját befolyásolhatóságunkra. Szalay Miklós írása egyetemi falak között indult – hiszen 2017-es, MOME-n írt doktori disszertációjának bővített változatáról van szó –, mostanra azonban önálló, személyes hangvételű szerzeménnyé vált. Nem mindenkihez szól, de nem is kell, hogy így tegyen. Inkább szakkönyv és abból is az a fajta, aminek az igazi megértéséhez és befogadásához kell elhivatottság a szakma iránt, némi gyakorlati rutin pedig a leírtak átérzéséhez a személyes tapasztalat által.

A könyvet február 27-én 17 órai kezdéssel mutatják be a KREA-ban.