2019. 03. 06. | Fotó

Kihallgatni az óceánzajt – Varga Marietta „After August” című fotósorozatáról

Sokak számára, akik ismerik Varga Marietta nevét, úgy ugrik be, mint a „lány, aki lefotózta Siófokot úgy, ahogy eddig nem láttuk”. Mindez My Town, Siófok II. című markáns fotósorozatának köszönhető, amely az interneten rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. A Kolta Galéria – március 8-ig látogatható – Fejezetek című kiállítása most jó alkalmat kínál arra, hogy megmutassa a közönségnek: nem ez az egyetlen erőteljes sorozata.

Marietta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán végzett 2016-ban. Munkái azóta bejárták a nemzetközi sajtót (The Guardian, Ignant, Somewhere Magazine, Octogon Magazin), fotósorozatai külföldi és hazai díjakban részesültek (Lensculture Emerging Talent Awards, ArtHungry Awards, Emerging Talent Exhibition), most pedig pasztell-univerzuma egy szűk hónap erejéig visszakanyarodott Budapestre, a Semmelweis utcára, ahol az első nagyobb kiállítása került megrendezésre.

A kiállítás Marietta elmúlt öt évének fotográfiájából válogat, többek között – időrendben sorolva – a Szembenézés, Magam Mögött, Raw Hill, My Town Siófok II., és az Augusztus után című sorozatokból tekinthetőek meg képei.

A vizuális világot, amit képeivel teremt, lágy pasztell-színek, letisztultság, egyensúly, konzekvencia, érzékenység, szürrealitás, szimbolizmus kulcsszavakkal írhatjuk le. Sajátos képi világa univerzumokat teremt, magánmitológiát, felvéltelein nehéz álmok, nappali szorongások, abszurd képzelgések nyernek anyagi formát.

Ez jellemzi Marietta 2018-as After August / Augusztus után című sorozatát is. A siófoki lány a képein keresztül azzal a gondolattal játszott el, hogy mi történik a balatoni nyaralókkal, miután véget ér a nyár; abban az az időszakban, ami a Balaton valódi identitását adja. Az üres szobákban a nyár emléke fokozatosan némul, és egyre csak vegyül az elmúlás hangjaival a 70-es, 80-as évek lakberendezési stílusait idéző Balaton-parti nyaralók bizarr atmoszférájában. A furcsa diffúzió folyamata feszült fegyelemmel, ritka érzékenységgel tűnik fel a fotográfiákon.

Kemény Gabriella, költő Instagram oldalán osztotta meg Marietta egy képét a sorozatból, amihez Zsebuniverzum című kötetéből idéz: Kihallgatod az óceánzajt a / folyóban talált kiscsigából. / A kürtőben titkaid, / markodban mindened: / kezeid között egy zsebuniverzum. Talán nem véletlen, hogy a két alkotás egymásra talált: Marietta képei hasonlóan önálló, lágyszínű kozmoszokat teremtenek: kiszanált emlékekből, gyermekkori szorongásokból, „felnőtté felejtett”* érzésekből.

A képen felsejlő erőteljes szimbolika az After August egyik fontos elemét jelenti. ,,Nem jók a szavak. (…) Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele” – fogalmaz Ottlik. Talán nincs ez másképp a fotográfiánál sem: minél kevesebbet mutat, annál sűrűbben szűri át a belső lényeget. Van olyan felvétele a sorozatnak, amelyen alig látszik több egy erőteljes szimbólumnál: egy vízbe zacskózott kagyló. Ebben a fotográfiában számomra ott van az a hallgatás, amiről Ottlik ír, amiben hallatszik a lényeg. Az óceánzaj a kagylóból, amit gyerekként tátott szájjal a fülünkhöz tettünk, annak a világnak a hangja, amit Marietta teremt a köztes terekben.

*A felnőtté felejtés fogalmát Borda Réka használja Kemény Gabi versei kapcsán a Zsebuniverzum című kötet előszavában.