Papirusztekercstől a sketchbookig és vissza – Domokos Kázmér vázlatai

Amikor a talált tárgyak felhasználása mozdítja előre a tervezést – talán így írható le leginkább Domokos Kázmér harmadéves építészhallgató viszonya a vázlatfüzeteivel. Amikor először kérdeztem a sketchbookokról helyből előkapott a táskájából négyet, és a beszélgetés folyamán ez a sor további nyolc-tíz darabbal bővült. Persze akadt ezek között vásárolt példány (pl. Velencéből), sajátkötésű stb., de ami a legérdekesebb: tekercs formátumú is.

Szerinte a „sketchbook leköveti az életet”, ezért nem tud folyamatos lenni; mindig abba kerül valami, amelyik épp nála van. „Ha ránézek a rajzokra, akkor emlékszem a gondolatokra, meg hogy mit csináltam, vagy kikkel voltam épp.” A sketchbook szerinte „csak egy játék”. Van, hogy üzenetet ír magának, van amikor megjelenik dátum, óra, de még perc is, és van, hogy csak meghagyja jelöletlenül a rajzait.

A Népsziget elhagyatott gyárépületének irodájában talált tekercs ideiglenesen változtatott Kázmér tervezői attitűdjén. Habár csak szórakozásból kezdte el tekercsre készíteni tervezését, szerinte ebben az esetben a formátum adta magát, hogy az legyen rajta, amivel elkezdődött. Kitekerve, a közismert könyvformával ellentétben, egyszerre válik láthatóvá a tervezés minden fázisa az unalomtól a kreativitásig.

// /

Vázlatfüzeteket áttekintő Pages rovatunk korábbi részeit ITT találjátok.

Fotók: Hadnagy Tamás

Szerző: Ádi Brigitta