Lefagyasztott élet – Egy magbank képei

Habár a földi élet minden formáját óvni próbáljuk, laikusként mégis több veszélyeztetett állatfajt tudnánk felsorolni, mint növényt. Lukáč Patrik sorozatában a kihaló félben lévő növények kapnak most figyelmet, ezzel párhuzamban pedig egy szisztematikusan működő környezet, ahol megjelenik az emberi gondoskodás.

A globális és ökológiai problémákról naponta lehet hallani, mégis maradt valami, amit a téma kapcsán nem sokat említünk. Lukáč Patrik a Breda Photo Festival Infinity and beyond témafelhívására készített fotósorozatot egy hazai magbankban. A helyszín már önmagában is különösnek hangzik, viszont a képek sokkal inkább a növényekről szólnak, mint a vészjósló elméletekről.

„Pár éves emlékek idézték meg az ötletet, nem olyan régen olvastam a magbankokról. Egyszerűen csak kíváncsi lettem.”

Enélkül a kíváncsiság nélkül aligha készült volna el a sorozat: „… több kilométeres utat kell megtenni, míg a mezőn keresztül a központba értünk…” A magmintákat hűtőkamrákban 0 és -20°C fok között raktározzák egy váratlan káresemény vagy globális katasztrófa esetére, de a sokféleség megőrzése érdekében természetvédelmi célból is fontosak ezek az intézmények. Patrik szerette volna, ha a fotósorozat nem csak a valóság lenyomataként működik: hétköznapi tapasztalások, saját élmények, egy érzékeny szűrőn keresztül átfolyt látásmód, így a kompozíciókban többletként azt is megkapjuk, amire lehet, hogy egyébként nem figyelnénk fel.

A képi világban két szál ér össze: ötvözi a fotót, ami a megfigyelés tárgyának hiteles rögzítése, és a festmény tulajdonságát, miszerint az nemcsak egy anyagi objektum másolata, hanem túlmutat a puszta leképezésen. A sorozat a Breda Photo Festivalon az utolsó fordulóig jutott.

// /

Patrik további munkáit ITT találjátok.

Szerző: Ádám Zsófi