Design és szakralitás – Egy kápolnaépítés története

Sebestyén Noémi Éva harmadéves építész szakos hallgató is részt vett a pannonhalmi kápolna építésében, sőt, nemcsak részt vett, hanem olyan élményekkel gazdagodott, amik elég muníciót adtak neki, hogy szigorlati dolgozatát is a témában írja. Vele beszélgettünk a projektről, az ötlet megszületésétől a megvalósításáig, az építkezés felemelő és legnehezebb pillanatairól.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Az ötlet nem jött egykönnyen, sok-sok impulzus érte a hallgatókat a kurzus során, mire megszületett a végső elhatározás. Az egyik kerekasztal-beszélgetésen egy áthallgató teológus fiatalember ajánlotta fel, hogy szívesen tartana a csapatnak áhítatot, így merült fel a pannonhalmi kápolnaépítés gondolata.

„Elsőre elrugaszkodott ötletnek tűnt. Az építészek nyilván láttak benne rációt, a többiek viszont nem értették. Rövidesen nekiláttunk a tervezésnek és a projekt megvalósulni látszott. Körülbelül a vizsgaidőszak végére kialakult, hogy hol lesz a helyszín, mit szeretnénk elérni és hogy van-e igény rá.

Fontos volt, hogy ne egy öncélú építkezés legyen.

A tervezés időszaka bő két hónap volt és kialakult egy nagy létszámú csapat, vegyes lett a társaság: építészek, tervezőgrafikusok, keramikusok, sőt áthallgató diákok is voltak. Felváltva, megosztva foglalkoztunk a feladattal.”

A csapat később bemutatta az önkormányzatnak a terveket, ami végül az Illaki-erdő egy tisztására épült, így fontos szempont volt, hogy csupán leheletnyi beavatkozás legyen a természetben. További szándék volt az is, hogy a hely adottságai erősödjenek, ne az építmény kapja a fő hangsúlyt, hanem maga a helyszín, amit kijelöl. A végeredmény egy fa ellipszis lett, ami acél lábain állva kontrasztot képez környezetével, azzal a dombszerű tisztással, ami kiemelkedik a fiatal fák árnyékából. Az ellipszis „megkoronázza” ezt a téri szituációt, nagyságrendileg pontosan igazodik környezetéhez, ahogyan a gyújtópontban elhelyezett oltár is.

Fotó: Körösvölgyi Zoltán és Turi András

„Sok esetben már lerágott csont, hogy mi az a szakrális építészet. Mi sem tudtuk először, hogy hogyan közelítsük meg. Mitől lesz egy építmény szakrális? Augusztusban egy hét alatt építettük meg a kápolnát, de csak utólag jöttünk rá, hogy maga az építés is mennyire különleges volt. Érdekes volt szemlélni és átélni, hogy reggel korán keltünk, kimentünk, és mindenki tudta, hogy mi a feladata.

Minden napra volt egy mottónk, egy motiváló gondolatunk, és annak a szellemiségében dolgoztunk – amolyan „rituális szertartás” jellemezte a munkahangulatot.

Voltak persze nehézségek is az építés során. A hét gyűrű, amit egymásra helyeztünk, négy méteres deszkákból álltak, minden alkalommal a kisebbik rádiusznál eltört a deszka. Ki kellett találnunk, hogy hogyan tudjuk megoldani a problémát. Az egyik megható pillanat az volt, amikor a lábak már a helyén álltak, mi meg együttes erővel emeltük meg, és helyeztük fel az addig földön épített ellipszist.”

Az átadó ünnepségen jelen voltak az önkormányzat képviselői, érdeklődők a városból, valamint az összes építő. Egy kötetlen beszélgetés során megosztották egymással élményeiket az építésről, a projektről.

„Az ellipszis felső gyújtópontjában van az oltár – amit mi a hála oltárának neveztünk –, a Galla Placidia mauzóleumának a mennyezetéről „hoztunk le” egy csillagot és raktuk ki mozaikkal. Az átadáskor ezt vízzel töltöttük fel. Akkor történt egy olyan dolog, amire nem számítottunk. Egy kisfiút ott keresztelték meg a lenyugvó nap fényében. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy keresztanyja lehettem, egy építő társunk pedig a megkeresztelője. Ez volt a másik nagyon megható pillanat, ami minden résztvevőt átjárt. Teljesen más energia övezte ekkor a helyszínt. Ezért tartottuk fontosnak, hogy a lehető legkevesebb eszközzel avatkozzunk be a természetbe.”

A kápolna nyitva áll minden érdeklődő számára, bárki megbizonyosodhat a hely és az építmény különlegességéről személyesen. Sebestyén Noémire kétségtelenül nagy hatással volt a projekt, jelenleg is a szakrális építészet kérdéseivel foglalkozik.

Fotó: Bujnovszky Tamás
Fotó: Bujnovszky Tamás
Fotó: Bujnovszky Tamás
Fotó: Bujnovszky Tamás
Fotó: Bujnovszky Tamás
Fotó: Körösvölgyi Zoltán és Turi András

// /

A TÉR /// ERŐ II. Építészeti Nemzeti Szalon kiállításán – aminek megnyitóját 2019. április 26-án tartják – megtekinthető lesz a makett, sok-sok fotóval és az építésről készült videóval együtt.

Szerző: Lengyel Zsanett

Fotó: Körösvölgyi Zoltán, Turi András, Bujnovszky Tamás