Ötlettől az utakig – Interjú Varga Lászlóval, a Piëch Automotive tervezőjével


Márciusban mutatták be a Genfi Autószalonon a Piëch első konceptautóját, a Mark Zero-t. A modell több szempontból is figyelemre érdemes: a kor elvárásainak megfelelve tisztán elektromos hajtással működik, formaterve szakít az aktuális trendekkel, nem mellesleg pedig az egyik vezető tervezője a hazai designerek sorából került ki. Varga Lászlóval, a Piëch exterior designerével beszélgettünk.

2015-ös diplomamunkádban egy futurisztikus autót terveztél, ehhez képest a Piëch formavilága a hatvanas-hetvenes évek klasszikusait idézi. Tervezőként mennyire komfortos neked ez a kontextus? Rögtön rá tudtál hangolódni erre az időutazásra?

Diákként még szinte kötetlen kreativitás volt a cél, a munkában viszont szigorú megkötések, szabályok vannak. A mesterképzés első féléve után egyből a Mercedeshez kerültem gyakornokként. A Mercedes felől inkább elvárás volt, hogy elvontabb, erősen koncepcionális tervek szülessenek. Egyébként teljesen rá tudtam hangolódni a feladatra. Készítettem már korábban egy modern Jaguar E-type koncepciót, ami elég felkapott lett nemzetközileg is. Még az 1961-es modell tervezőjének családja is írt, és gratulált. Annak az alapjai a Piëch Mark Zero koncepcióján is fellelhetők, hiszen ugyanabból a korszakból merítkeznek. Azokban az években márkától függetlenül jellegzetes volt az első ovális beömlő, nagy lámpák, az egyszerű, kerek formák és a fastback tetővonal. Érdekes, hogy már alig vannak jelen ezek az elemek olyan tiszta, nyers formában mint akkor. Az autókedvelők közül legtöbben mégis a 60-as 70-es évek klasszikusait említik mint a legszebb, ikonikus sportautókat. Manapság a legtöbb járműforma túlbonyolított.

Milyen újdonságokat, kihívásokat tartogatott egy ilyen nagyszabású projekt, mint a Piëch? Mikor kezdtél dolgozni a Mark Zero modellen?

2016-ban kezdtem, a cég alakulása óta ott vagyok. Az elején a legnagyobb kihívás a folyamatos bizonyítás volt, nemcsak számomra, hanem a cég számára is. Ha valami nem úgy működött formailag, ahogy elképzeltük, akkor az én felelősségem volt megoldást találni. Sokat dolgoztam olyan folyamatokon is, amik nem feltétlenül az én feladataim közé tartoztak, így viszont jobban megértettem nemcsak a formát, hanem más folyamatokat is. Sokat tanultam és kontroll alatt tartottam a tervezést minden szakaszban. Nem csak odaadtam a rajzokat, hogy ezt készítsék el, majd ránézek hetente kétszer.

Tervezőként mire kellett a legnagyobb figyelmet fordítanod a munkában?

Nagyon fontos volt, hogy a fény megfelelően fusson a felületén az autónak. Egyrészt mert egy nagyon lágy, kerek, letisztult formavilágban mozgunk, ahol kiemelten kritikus, hogy a fény hogyan kapcsolja össze az autó egyes részeit. Ha hiba van valahol, egyből látszik. Kulcsfontosságú kérdés volt az is, hogy sikerül-e a tömeg, a világos-sötét részek és a fény között az összhangot megtalálni. A rajz az csak egy ötlet. A rajzot le kell fordítani 3D formává, hozzá kell rendelni a valós arányrendszerhez, illetve technikai, biztonsági, gyárthatósági feltételeknek. Sokszor már itt életképtelenné válhat egy rajzon nagyszerűen mutató ötlet. Ha a tömegek, arányok megvannak, utána formailag a következő szint, hogy a világos-sötét részek is megfelelően működjenek. A fény és árnyék is rajzolja a formát, nem csak az erős élek. Sokan ezt elfelejtik.

Talán ez szubjektív, már-már laikus meglátás, de a mostani autós formákat és megoldásokat elnézve olyan benyomásom van, mintha a gyártók biztonsági pályán mozognának. Nincsenek érdemi különbségek, váratlan húzások. Te hogyan látod?

Ennek szerintem több oka is van. Egyre bonyolultabb műszaki rendszerek készülnek, amik megkövetelnek bizonyos formai elemeket. Ha például egy erős motor van az autóban, ahhoz nagy fékek kellenek, amiknek szintén nem árt, ha megfelelően hűtve vannak, ehhez viszont újabb nyílások, légterelők szükségesek. Sokszor jelentéktelennek tűnő, művészi szemmel érthetetlen formai elemeknek jelentős technikai funkciójuk van. Viszont arra is van példa, amikor funkcionálisnak tűnő, de valójában felesleges elemeket használnak. Ilyen – óriási csalódás – volt az új Toyota Supra, ami tele van aerodinamikailag fontosnak tűnő nyílással, de valójában ezek többsége csak műanyag dísz. Abban is van igazság, hogy biztonsági pályán mozognak a gyártók. Ez szerintem inkább azért van, hogy erősítsék az egységes márkaképet. Azért az elmondható összességében, hogy sokszor túlbonyolított, agresszív kinézetű a legtöbb jármű manapság. Talán visszafordulnak majd az egyszerűbb, letisztultabb formák felé, mint ahogy mi is tettük a Mark Zero-val.

Ha már trendfordulás… A genfi autószalon milyen jövőképet villantott fel? Korábbi meglátásomnak ellentmondva: a Honda például egy merész húzással elhozta az új elektromos autójukat, az első, hetvenes évekbeli Civic-et idéző e-Prototype-ot, amire tényleg ráaggatható a retro jelző.

Igen, a Honda e-Prototype is egy jó példa erre. Szintén egy egyszerű, de velünk ellentétben játékosabb formát készítettek, pont ezért emelkedett ki, és ragadta meg a figyelmét sok embernek. Őszintének tűnik. Kis autó, egyszerű, már-már futurisztikusan steril formavilággal, nem akar egy agresszív sportautónak tűnni, mint más hasonló kategóriájú autók. De ez márkától is függ. A Citroen, Honda, Fiat és hasonló brandek megtehetik, hogy más formavilág felé fordulnak, szélesebb skálán mozoghatnak. Ha mondjuk a Ferrari készítene egy funky, vidám kisautót, nem hiszem, hogy pozitívan fogadnák. Már az is érdekes lesz, hogy milyen reakciót vált majd ki a készülő SUV Ferrari.

Hogyan fogadták a szakújságírók a Piëch-et, milyen visszhangja volt az első modellnek?

Szakmailag nagyon pozitív. Féltem kicsit, hogy mennyire értik meg majd az emberek a koncepciót, és hogyan fogunk majd mi, egy új, kevesebb munkaerővel és tapasztalattal rendelkező cég az óriás autómárkák mellett állni. Főleg úgy, hogy a Bugatti és a Volkswagen-csoport márkái mellett volt a mi standunk. A bemutató után sok neves formatervező jött oda hozzánk. Volt aki kisebb csapattal jött, volt aki csak leült az egyik sarokba, és hosszú percekig nézte az autót. Amit szinte mindenki kiemelt: az arányok és a minőség. Ez egy nagyon határozott visszajelzés volt, igazolta az elképzelésemet a minőségi felületképzésről. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy tökéletes az autó, mindig lehet fejlődni, viszont úgy érzem, sikerült az erős bemutatkozás. Ez volt a cél.

Most hogy szélesebb körben is bemutattátok a márkát, gondolom nem áll meg a munka, nincs pihenés. Mi van épp napirenden?

Jelenleg a következő típusokon, illetve a Mark Zero utcai verzióján dolgozok a mérnökökkel. Jön majd egy négyszemélyes és egy SUV modell is. Formailag az most a legfontosabb, hogy ezek a modellek illeszkedjenek egymáshoz, de ne csak átméretezett verziók legyenek ugyanazzal a kinézettel. Remélem sikerül a Piëch márkát az autóipar stabil és meghatározó részévé tenni.

Zárásképp adja magát a kérdés: szigorúan formatervezési szempontok szerint melyik a kedvenc autód?

Klasszikusok közül a Jaguar D-type és a Ferrari 330 P3/4. De ezek inkább a nyers egyszerűségük miatt. Itt nem volt még olyan komplex formatervezés, a felületek minősége sem a legjobb, hiszen kézzel készültek, főleg funkció vezérelt volt minden. De ettől is vonzó. Nem véletlen, ezek voltak a fő inspirációk. Ha a modern járműtervezést nézem, akkor az új Mazda koncepciók: RX Vision, Vision Coupe, Kai. Szépen rajzolja a fény a formát a nagy hullámzó felületeken. De ha egyet kell választanom, számomra a legkiegyensúlyozottabb autó minden szempontból a 911-es Porsche.

Balról jobbra: Anton Piëch, Klaus Schmidt, Varga László, Rea Stark Rajcic

// /

Varga László diplomamunkáját ITT lehet megtekinteni, a Piëch Automotive honlapját pedig INNEN éritek el.