2019. 04. 25. | Textil

Férfi ruhából női viselet, inggallérből hátdekoltázs – Papp Zsófia japán kimonó-átirata

Zsófi kiterítette a szőnyegére a rajzait, fotóit, anyagmintáit és csak annyit mondott: „a földön lehet, hogy találsz tűt”. Ebben a pillanatban bele is ültem egybe. Világossá vált, hogy a tervezőasztaltól a próbababán keresztül a szőnyegig itt minden munkaterület. Az élmény inspirálta, hogy a Pages rovatunk Papp Zsófia másodéves textilszakos hallgató sketchbook-betekintőjével bővüljön.

Még izgalmasabbá válik egy-egy projekt, amikor a vázlatfüzet feltárul, az inspirációs források, a kezdeti ötletek nyilvánossá válnak, és a kész munkát ezek ismeretében lehet szemlélni. Az alábbi képek arról árulkodnak, hogy a koncepció megszületését alapos kutatás előzte meg, hiszen a divatházak aktuális trendjeinek, a divattörténeti példáknak és a tradicionális viseleteknek a tanulmányozása egyaránt végig követhető. Utóbbi Zsófi designszemléletének alapjául szolgál: a tradicionális elemek kortárs designba való beemelése több munkájának kulcsa. Jó példa erre a csángó népviseletből inspirálódott „kis feketéje” vagy az alábbi ingruha.

Terveiben általában lágy színek párosulnak izgalmas vonalvezetéssel, ebben az esetben pedig egy jól ismert ruhadarab átírásában ötvözte a kettőt. A sketchbook és a moodboard tartalmából kiderül, hogy Yohji Yamamoto, kortárs japán tervező munkássága és a gésák viselete jelentette a fő ihletforrást. Yamamoto – akinél a „szabatlan” kimonó átírása sokszor a tervezés alapja – férfi kollekcióinak egy-egy darabját előszeretettel vásárolják meg nők (a tervező eredetileg kimondottan férfi ruhákat akart tervezni nőknek) [1]. Zsófi ezt a gondolatot dolgozta fel újra azzal, hogy férfi ingekből készített női ruhát. Az ing átírásakor akarva-akaratlanul észrevesszük a ruhadarab jellegzetes részeit, és azt vizsgáljuk, hogyan alakulnak át: az összegombolt ujj a kimonók bő ujját idézi, a gésaruhák rangot szimbolizáló gallérja pedig itt az inggallérból kialakított hátdekoltázsban született újjá.