Építészet és design – beszámoló az IDE előadásairól

Mik az előnyei a közösségi tervezésnek? Hogyan kapcsolódhat össze az urbanisztika és a szociális design? Mit jelent a papírépítészet, és mi motiválja a „papírépítészeket”? Milyen törekvések jelentek meg a XX. századi balatoni nyaralóépítészetben? Az idei szezon második Inspiráló Designelmélet estjén ezeket a témákat járták körül, és illusztrálták különböző példákon keresztül az előadók.

A szociális design társadalmi, ökológiai kihívásokra keres megoldásokat a design eszközrendszerének alkalmazásával, illetve a design thinking módszertanával. Antal Éva olyan projekteket mutatott be, amelyeknél központi szerepet tölt be a közösségi tervezés. Korábbi példaként a Ralph Erskine által felújított Byker Wall-t hozta, ahol a lakók konzultálhattak a tervezőkkel, akik ezután kívánságaikat figyelembe véve korszerűsítették az épületet. Hasonló attitűd jellemző a Rural Studióra, akiknek szívügye a társadalmi felelősségvállalás. Egy közösen létrehozott épülethez intimebb kapcsolat fűzi a tulajdonost, aki ennek eredményeként hatványozottan óvja és gondozza otthonát.

Dabóczy Orsolya a nyolcadik kerület, azon belül is a Magdolna negyed történetéről mesélt. Az előadás egyik tanulsága, hogy ha városfejlesztésről van szó, akkor elengedhetetlen a szociális irányultság, a tervezés során nem lehet figyelmen kívül hagyni olyan szempontokat, mint: élhetőség, az állampolgárok életminősége vagy a beépítettség mértéke. Ha ez megvalósul, akkor a lakosok nagyobb valószínűséggel kerülnek közelebb környezetükhöz, szeretik meg azt.

A papírépítészet hallatán elsőre akár makettekre is asszociálhatunk, azonban egy a korábban Szovjetunióból kiinduló irányzatról van szó, amely az 1980-as évektől vált nemzetközileg is elismertté. Karsai Anna érzékletesen mutatta be az alkotói magatartást, amely konceptuális alkotásokat, illetve ironikus fantáziaterveket foglal magába. Ezek a művek soha nem azzal a szándékkal készültek, hogy megépüljenek. A törekvés előképei között megtalálható a francia forradalmi építészet, az olasz vizionárius alkotások, illetve a Szovjetunió 1920-as, 30-as évekbeli avantgárd utópisztikus tervei. Az irányzat nonkonformista alkotóinak eszköztárában többek között fellelhető a metaforikus tartalom, a fantasztikum, a spekulativitás, illetve az álmodozás. A nemzetközi színtéren Yuri Avvakumov munkái, magyar viszonylatban pedig Bachman Gábor vagy Gyertyányos Zoltán tervei példázzák az irányzat jelentőségét.

Márkus Dorottya a balatoni nyaraló- és villaépítészet huszadik századi tendenciáit tárta fel előttünk, az 1930-as és 1960-as évekre fókuszálva. Kotsis István mintanyaralóiból kiindulva világossá vált, hogy a kor progresszivitásának esszenciája az egyszerű kivitelezés, az alacsony költségvetés, illetve a könnyű fenntarthatóság. Ezen kívül bepillantást nyerhettünk a térséget érintő regionális tervezés jövedelmezőbb, illetve kevésbé pozitív korszakaiba egyaránt.

// /

Fotók: Fülöp Eszter

Szerző: Kádi Vivien