2019. 07. 03. | Design

Új világot nyomtatni – Ollé Gellért innovatív ülőbútorai

Gellért mestermunkájának alapját egy jövőbeli vízió adja, amiben a 3D-nyomtatás sorozatgyártó technológiaként jelenik meg. Az ipari méretű 3D-nyomtató rendszerek egyfelől rugalmas ellátási lánc létrejöttét vetítik előre, másfelől pedig tárgyalkotói szempontból is érdekes helyzetet teremtenek. Erre az új szituációra reagál a K-series kollekció.

Egyre több nyomtatókat fejlesztő cég állt elő az utóbbi években robotizált üzemkoncepciókkal, melyek ipar 4.0-ás rendszerek és háromdimenziós nyomtatók kombinációjával alkotnak automatizált gyáregységeket. Már jelenleg is működik hasonló bizonyos iparágakban, további elterjedésük pedig új perspektívákat nyit a gyártói ökoszisztémában.

Továbbgondolva a jelenlegi folyamatokat olyan bérgyártással foglalkozó üzemek alakulhatnak, amik a világon szétszórva, regionálisan, márkáktól függetlenül tudnak nyomtatott termékeket gyártani. Ezekben az üzemekben nem betanított munkások, hanem robotok végzik el az anyagmozgatás, újratöltés, csomagolás és elszállítás folyamatait. Egy termék megvásárlásának a folyamata hasonló lehet az Amazon modelljéhez, ahol online rendelünk, végül pedig a tartózkodási helyünkhöz szállítják a tárgyat. Már működnek platformok, ahonnan rendelhetünk ilyen módon nyomtatott terméket, vagy akár gyártathatunk egyedit. Eszerint tehát olyan termékekre van szükség, amik a nyomtatóból kikerülve, összeszerelés nélkül egyből használhatóak.

„Egy szék befoglaló méretének kis százalékát tölti ki az anyag, ha be is fér a nyomtatóba egy szék, gazdaságtalan a gyártása, mert nem tölti ki a munkateret hatékonyan.”

A leghatékonyabb megoldás tehát, ha a széket egy darabban nyomtatják, akár összehajtott állapotban. Az ipari nyomtatók képesek egymásban elforduló alkatrészeket egyben kinyomtatni, a forgó mechanizmus okozta formai bonyolultság nem okoz problémát. Ebben az esetben a végfelhasználónak egy mozdulattal kell kinyitni a széket, akárcsak egy „kipattintható” sátrat.

A K-series tézise tehát világos: automatizálható folyamatok, gördülékeny gyártástechnológia, összeszerelés nélkül gyorsan és praktikusan. A technológia mindezek mellett nagy formai szabadságot biztosít, persze a nagy szabadságban csak határozott tervezői vízió tud érvényesülni, aminek az alkotó szerencsére nem volt híján.

„Az első »tollvonástól« kezdve prioritásként kezeltem, hogy a végeredménynek karakteresnek kell lennie. Elhatároztam, hogy egy kedves, első látásra szerethető végeredményt akarok kapni.”

Habár a terv parametrikusan alakult, az algoritmikus tervezés a legkevésbé sem vált öncélúvá, hiszen olyan formai megoldások születtek, amelyek nem elképzelhetőek manuális módszerekkel. Egyetlen szék nyomtatása akár 3 óráig is eltartott, a fejlesztés során pedig több darab is készült, hiszen a pontos paramétereket csak így lehetett letesztelni: az anyag vastagságát, a színeket vagy épp a merevséget.

Mostanra több, mint 5 prototípus készült el, a forma már véglegesnek tekinthető, a technikusok viszont nem találták meg egyelőre az ideális nyomtatási beállításokat, ezért még egyik tesztpéldány sem hibátlan. Persze nincs is ebben semmi meglepő, egy alapos fejlesztési folyamat már csak ilyen: lezárásokkal, zsákutcákkal, elterelőkkel van tarkítva a célig vezető út. A K-series esetében ez az állítás ráadásul hatványozottan igaz, hiszen a tervezés deklarált célja az is volt, hogy a kollekció mentén gondoljuk újra mindazt, amit az székekről eddig hittünk. Hogy ez a kitűzés mennyire járt sikerrel, azt az idő megválaszolja majd, az viszont már most kirajzolódni látszik a jövő félhomályából, hogy az Amsterdam Arena felújításakor kidobásra kerülő polipropilén székekből készülhetne az első széria – mindez a holland székhelyű 3D Makers Zone innovációs labor közreműködésével. Ez pedig kétségtelenül egy fontos lépés lenne az újragondolás felé vezető úton.