A fekete bárány visszatért – Botos Balázs különleges kerámiái
Kedden nyílt meg a Pure Selection c. kiállítás a FISE Galériában, ahol Botos Balázs eddigi legjobb munkáit mutatta be. A kiállított kerámiák között vázák, csészék, gyűrűk és nyakláncok is vannak, széles spektrumon mozog tehát a válogatás, ennek ellenére minden tárgyon érződik ugyanaz: kedvesek, letisztultak, frappánsak, néhány részletükben pedig meghökkentőek.
Keramikusművészként hivatkozhatok rád? – tettem fel a bátortalan kérdést Balázsnak, amire rövid töprengés után csak annyit mondott, hogy általában így szokták nevezni. A megnyitó forgatagában aztán nem ástunk a kategóriák és terminusok legmélyére, annyiban maradtunk, hogy jobb híján a porcelán designer is megteszi. A kiállított munkákat vizsgálva viszont egyre erősödött bennem, hogy valamilyen pontosabb megnevezést mégiscsak találni kéne, hiszen a bemutatott anyag nem illeszthető bele egykönnyen a kortárs kerámiaművészet kánonjába. Mascher Róbert, a FISE elnöke is azzal indította talányos megnyitóbeszédét, hogy a fekete bárány visszatért.
Botos eredetileg formatervezőként végzett, utána a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdiónál dolgozott, ahol végképp elköteleződött a porcelán- és kerámiatervezés mellett. Előtanulmányaiból világosan következik, hogy nemcsak esztétikai, de funkcionális összefüggésekben is gondolkozik.
„Szeretem a letisztult, kerekded formákat, a homogén kerámia felületeket, amik együttes hatása puha érzést kölcsönöz viseléskor. Ez a disszonancia jellemző ékszereimre, ami a porcelán merevségéből, keménységéből és az előbb említett lágy, selymes érzetből fakad.”
Persze mindez még nem lenne elegendő ahhoz, hogy munkáival kitűnjön a kortárs keramikusok és ékszerészek sűrű mezőnyéből. Ahogyan Novák Piroska design- és művészet teoretikus fogalmazott, a „tudom-is-én-mi” esztétika, a pop-art gegek, egyfajta sajátos humor az, amitől az alkotások megelevenednek. Kétségtelen tény, hogy elsőre azért furán hangzik: gumibelső váza köré kötözve, cipőfűzőszerű anyag nyakláncként, ujjra húzható kerámiafánk. A meghökkenés garantált, de ez is csak amolyan kedves, szimpatikus módon, hiszen ezek a szokatlan tervezői húzások is tökéletesen belesimulnak az összképbe.
Visszatérve – a hárombekezdésnyi intermezzo után – a kezdeti felvetéshez, a megnevezés problémájához. A kiállításról hazasétálva abban reménykedtem, hogy a nyáresti bóklászás során sikerül majd megtalálni a tökéletes szóösszetételt, amivel pontosan leírható Balázs alkotói szerepvállalása. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez egyetlen séta alatt aligha fog megtörténni, a jelenlegi állás szerint tényleg marad a porcelán designer. Mondjuk, a nagy szakállú alkimista sem egy rossz találat…
// /
A Facebook eventet ITT találjátok, Botos Balázs további munkáit pedig INNEN éritek el.
A Pure Selection kiállítás augusztus 2-ig, hétfőtől-péntekig 13-18 óra között megtekinthető.
