Párhuzamos múlt – Szalai Eszter mágikus képei a Csepel Művekről


A Mementó c. fotósorozat középpontjában a XX. század egyik kiemelkedő nagyüzeme, a Csepel Művek áll, ami nemcsak a szocialista ipar hazai jelképe volt, hanem 40 000 ember munkahelye is. Szalai Eszter a jelen perspektíváján keresztül mutatja be a szebb napokat látott gyártelep történetét.

A Csepel Művek mára gyakorlatilag egy szellemvárossá vált, csupán részleges kihasználtsággal működik. Egyfelől szomorú ez, persze, másfelől hívogató fotótéma. Magyarországon a hasonló ipari épületek a rendszerváltást követően radikálisan átalakultak, több esetben megszűntek, így járultak hozzá a barnamezős területek burjánzásához.

„A barnaövezet olyan terület, amely magán hordozza a korábbi használat nyomait, gazdátlanok, vagy alulhasznosítottak, valós vagy rejtett környezeti problémákkal rendelkeznek.”

– szól a műleírásban Ferber-Grimski idézete.

Az elmúlt húsz évben a már hasznosított épületek csak részben tartották meg funkciójukat, többnyire az eredeti épületeket használják az újonnan odatelepült vállalatok. Tulajdonképpen egy város a városban alakult ki, ahol szinte megállt az idő. Szalai Eszter ezt az „időparadoxont” ragadja meg: generációk jöttek, dolgoztak, és mentek, az idő múlásának viszont alig van nyoma.

„Fontosnak tartottam, hogy a múlt jeleit visszaforgatva újfajta vizuális hatást keltsek ezekben a terekben.”

A projektorral a homlokzatra vetített archív képek válogatásában nagy szerepe volt annak, hogy a gyár történetére reagáló, illetve a korszakra jellemző események és motívumok is megjelenjenek. Ilyen például a trianoni békeszerződés vagy a május elsejei felvonulás.

A sorozat összességében aligha illeszkedik a klasszikus építészeti fotográfia ívébe, hiszen az alkotó autonóm, erősen szubjektív módon közelít témájához. Ennek ellenére a vizuális megoldások egy pillanatra sem nehezednek rá az épületekre, sőt, egy leheletvékony réteget képeznek, ami egy újfajta jelentéssel gazdagítja a formákat. Ebben a fénytörésben végképp adja magát a gondolat – ha a falak mesélni tudnának…

// /

Szalai Eszter további munkáit ITT találjátok.

A mestermunka témavezetője Kudász Gábor Arion, konzulense Oravecz István volt.

Szöveg: Sipos Máté