A hírhedt kalocsai minta újragondolása – Farkas Diána porcelánvázái


Egy hazai designernek körülbelül akkora feladat lehet a kalocsai mintát revitalizálni, mint egy séfnek újat mutatni a gulyásleves műfajában. A kalocsai mintát mindenki ismeri, érdemeit és a folklórban betöltött szerepét senki sem vitatja, ugyanakkor a kortárs tárgykultúra szövetéből – ha van keresnivalója ott, ha nincs – kilóg. Innen szép tervezni.

Farkas Diána útja meglehetősen rögösnek bizonyult, amíg eljutott a Lore kollekció legyártásáig. Elmondása szerint minden a Kalocsai Porcelánmanufaktúrában kezdődött, ahova még egyetemi keretek között jutottak el csoporttársaival. Ott akadt meg tekintete a manufaktúra cégérén, amin a következő sor szerepel: A virág, ami nem hervad el.

„A minta, vagy annak használata, nem hogy nem hervad; szinte az örökzöldek szívóssága jellemzi azt!”

– szól Diána frappáns megjegyzése.

Habár a minta örökzöld, maga a kalocsai gyár korántsem virágzik, inkább állandó küzdelmet folytat az életben maradásáért – a kalocsai virág, mint fényért harcoló trópusi kúszónövény… De mit is jelent ez a gyakorlatban? Nemcsak porcelánokat és faliszőnyegeket, hanem Kínából rendelt kulcstartókat, amikre később felkerülnek a híres motívumok. Szomorú vagy sem: ezek a gyár legkelendőbb, és természetesen legnagyobb haszonkulccsal értékesíthető termékei. Innen nézve válik igazi kihívássá a kalocsai minta újragondolása, hiszen – a már feltérképezett piac függvényében – a fizetőképesnek bizonyuló célcsoport aligha kíváncsi a kortárs fordulatokra.

„A szándék, hogy okos, felelős és értékteremtő módon nyúljak hozzá a népi nemzeti hagyomány vizuális kincseihez.”

A kulcsszó pedig az értékteremtés: egy újragondolt kalocsai mintához, szerepeljen az vázán vagy textilen, minden bizonnyal újragondolt célközönség is jár. Diána ezt felismerve elvetette annak a lehetőségét, hogy vízióját a Kalocsai Porcelánmanufaktúra cégére alatt vigye véghez.

A tervezési fázis kezdetében a mintakincs nagy egészét mennyiségi módon próbálta átlátni, színek, formák, anyagok és technikák tekintetében; bútoron való megjelenéstől a falakon található pingálásokon át egészen a textildíszítményekig. A munkát végül Hódmezővásárhelyen, az Alföld Porcelán Edénygyárban vitelezte ki.

A vázákat figyelve evidensnek tűnik, hogy Diána inspirációt merített a kalocsai formakincsből, ugyanakkor nem próbálta direkt módon megidézni azt, vagy bármilyen módon versenyre kelni. A szó nemes értelmében: újragondolás. Ez a könnyed elegancia pedig nemcsak a vázák formáiban vagy színében, hanem funkcionalitásában is megmutatkozik, hiszen nincsen két pontosan ugyanolyan és ugyanúgy használható váza. Maguk a virágos motívumok, az áttörések formái játékosan és lazán jelölik ki a díszítés lehetőségeit, a felhasználó saját kedve és ízlése szerint tudja kitölteni a vázát. Így elevenednek meg hibernált állapotukból a kalocsai tulipánok és ibolyák.

// /

Diána honlapját ITT találjátok.

A mestermunka témavezetője Lublóy Zoltán, konzulense Orlai Balázs volt.

Szöveg: Sipos Máté