„Csodálatos, hogy mindannyian teljesen mások vagyunk!”
2017-ben hat fiatal ékszertervező hölgy állt össze, hogy egyesítve (alkotó-)erejüket részt vegyenek a bukaresti kortárs ékszervásáron. A vásár szervezői leveleikben közös címzettként a „Dear Hungarian Six” megszólítást használták. Innen indult a ma már mind a hazai, mind a nemzetközi szcénában egyre ismertebb H6 Kortárs Ékszer Csoport útja, akik a valenciai Melting Point biennálé és a moszkvai Formcontent galéria után nemrég a Design Héten a Mono art & design terében állították ki alkotásaikat. Fekete Fruzsival, a H6 tagjával beszélgettünk a bemutatott ékszerinstallációról, a kortárs ékszertervezés sajátosságairól, és a csoport jövőbeli terveiről.
Teljesen más személyiségek vagytok, különböző alkotásokkal és koncepciókkal. A Design Héten kiállított installációtok azonban nagyon erős harmóniát sugárzott.
Csodálatos, hogy mindannyian teljesen mások vagyunk! Ez az egyik oka annak, hogy jól tudunk együttműködni. Hatan hatféleképpen alkotunk, így semmilyen rivalizálás nincs közöttünk. Sőt! Támogatjuk egymást, teljes mellszélességgel kitartunk egymás mellett, és őszintén tudunk örülni egymás sikereinek. Egy igazi baráti kapcsolat a miénk.
Hogyan találtatok egymásra?
A Budai Rajziskola és a MOME révén már ismertük egymást, amikor 2017-ben – főleg anyagi és szervezési okok miatt – összeálltunk, hogy együtt szerepeljünk Bukarestben, az AUTOR kortárs ékszervásáron. Hamar kiderült, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Sőt, így egy csapatban sokkal erősebbek vagyunk. Később, az első budapesti bemutatkozásunkra már mindannyian úgy készültünk, mintha az a közös esküvőnk lett volna. Szerettük volna megmutatni mindazt, ami bennünk van, és átadni azt az érzést, örömöt, amelyet a H6 csoporthoz való tartozás nyújt nekünk. A kiállítást követő pozitív visszajelzések csak megerősítettek bennünket abban, hogy együtt maradjunk.
Mivel szerepeltetek az idei Design Héten?
Múlt évben lehetőségünk volt a Valenciában kiállított Tapas de H6 installációnkat bemutatni a hazai közönségnek a FISE-ben. Ezt nemzetközi-hazai páros gyakorlatot szerettük volna folytatni idén azzal, hogy az athéni Ambrosia of the H6 című kiállításunkkal szerepelünk itthon a MONO-ban. A végeredmény szerintünk gyönyörű lett, amihez hozzájárul a nagyszerű helyszín is; nemcsak azért, mert központi helyen van, hanem azért is, mert nagyon szépen mutatott benne az „utazó” installációnk.
Az „Ambrosia of the H6″ című installáció a MONO art & design store-ban. | Fotó: H6
A most bemutatott ékszereitek mintha szelídebbek, hordhatóbbak lennének a múlt évben kiállított darabokhoz képest.
A kortárs ékszereken belül is sokféle létezik, de mindegyiknek van valamilyen mondanivalója. Vannak köztük abszolút hordható, viselhető darabok, és vannak olyanok is, amelyek olyan konceptuális értékkel bírnak, ami ott, csak az adott kiállítótérben kap szerepet. Mivel a kiállítás anyagát nagyban befolyásolja a közönség, tudatos döntés eredménye volt, hogy a mostani installációnkban milyen alkotások szerepeljenek. Úgy gondoltuk, hogy a helyszínhez olyan kortárs ékszerek illenek, melyek a hordhatóság határain belül maradnak, figyelembe véve a galériában található többi designterméket és a látogatókat.
Mind a hatan más és más alapanyagokkal dolgoztok?
A kortárs ékszertervezés egyik sajátossága, hogy általában a koncepció megszületését követően választunk hozzá anyagot, vagy kezdünk olyan anyagkísérletekbe, amelyek a leginkább alá tudják támasztani az elképzelésünket. Mivel mindannyian mást szeretnénk kifejezni az ékszerünkkel, az általunk használt anyagok is mások. Van azonban olyan eset, amikor ez a folyamat fordítva működik, és egy adott anyag motiválja az alkotót. Horányi Kingánál például ez az anyag az alumínium hab, mellyel rengeteget kísérletezett, és most, az elmúlt évek után, ez indukált egy új ékszert nála.
Miért az Ambrosia of the H6 címet adtátok a kiállításnak?
Tavaly a spanyolországi kiállításunk címe TAPAS de H6 volt. Utalva arra, hogy mindig eledelül kínáljuk ékszereinket az arra éhes látogatóinknak. Ez volt az alapkoncepció. Ekkor fehér körök szimbolizálták a tányérokat és a poharakat az installációnkban. Most az Olympos hegység inspirált bennünket, a tavalyi gondolatból kiindulva.
Milyen sikereket tulajdonítotok az athéni szerepléseteknek?
Egyelőre nem kaptunk konkrét megrendeléseket, de az anyagi sikeren túl számos más eredményt értünk el. Komoly ismeretségeket kötöttünk és sokat tanultunk a kiállítás alatt. Tapasztaltabbak lettünk, amit az idei helyszínválasztásunk is igazol. Ami azonban a legnagyobb siker számunkra, hogy felhívtuk magunkra és a magyar ékszertervezésre a figyelmet.
Vannak-e további külföldi terveitek?
Természetesen; egyszer majd szeretnénk kijutni Münchenbe a Schmuck-ra, illetve Barcelonába a nemzetközi ékszervásárra. Ezek azonban még csak távlati tervek. Egyelőre szeretnénk ismereteket gyűjteni, és lépről lépésre haladni a nemzetközi porondon, előbb a kisebb, majd a nagyobb vásárok és kiállítások tekintetében, mert még sokat kell tanulnunk és tapasztalnunk.
Terveztek még valamilyen megjelenést 2019-ben?
Úgy gondoljuk, hogy idén már nem lesz több csoportos kiállításunk. Meg kell tartanunk az idei évértékelőnket, és akkor sok minden ki fog derülni. Ilyenkor összeülünk hatan és megbeszéljük, hogy ki mit érez erősségnek vagy éppen gyengeségnek a H6 csoporttal kapcsolatban, és hogy miben tudunk még fejlődni. Átbeszéljük a lehetőségeinket a továbbiakra vonatkozóan. Ez amolyan vezetőségi ülés. Hiszen mi hatan vagyunk hatunk „vezetője”.
// /
A H6 csoport tagjai: Börcsök Anna, Fazekas Veronika, Fekete Fruzsi, Horányi Kinga, Neuzer Zsófia és Tengely Nóra
