Villáminterjú-sorozat a mindenkori MOME campusokról
Tárgyi környezetünk nagy hatást gyakorol nemcsak az általános közérzetünkre, hanem társas viszonyainkra is. Egy épület támogathatja az emberek közötti kapcsolatteremtést, de el is szigetelhet bennünket egymástól. Vajon a MOME egykori és mostani környezete milyen hatással van a hallgatókra? Ezt kutatva, olyan diákokat kérdeztünk, akik a campus változásának mindhárom – felújítás előtti, átmeneti és utáni – fázisát megtapasztalták.
Mi volt számodra a legnagyobb érték a régi Zugligetben? Mi volt a kedvenc helyed itt régen?
Domonkos: A régi B épület.
Flóra: Otthonos volt és szabad, mert volt saját terünk. Fasza volt a park is.
Bence: Igazából mindig olyan benyomást keltett bennem, mint egy furcsa szanatórium. Az egésznek volt egy zseniális nyugalma.
Hanna: A koli előtti fás liget volt a kedvencem, sokszor piknikeztünk vagy játszottunk itt.
Boldizsár: Nehéz kérdés, mert egységében volt jó, de talán a B épület melletti tűzrakó foglalja legjobban össze a környezet szellemiségét.
Hedvig: Nem jut eszembe a neve, de a rózsaszín épület, ami régen volt, nagyon tetszett. És az is, hogy vad volt a kert.
Sára: Szerettem, hogy volt egy saját kis osztálytermünk, életterünk.
Anna: Szerettem az osztálytermünket, mindenkinek volt saját, otthonosak voltak. Ez persze nem jelentette azt, hogy el lettünk volna szigetelve egymástól.
Niki: A legnagyobb értéknek a rétet tartom. Ahogy visszagondolok, nagyon jó érzéssel töltött el a menzához vezető út és lépcső együttese.
Áron: Én nagyon szerettem a régi campust. Nagyon jó hangulata volt és jól be volt lakva. A pincei nyomda volt az egyik kedvenc helyem, meg az A és B közötti tér, de a régi HÖK irodát is szerettem és a kantin feletti rétet is. Sajnos az új hely nekem még nagyon steril és kong.
Szili: A régi Zugligetnek nagyon sok értéke volt: a park, a műterem-hangulata, az hogy az intezetek önálló szinteken voltak. Ezeknek így együtt volt egy nagyon jó, inspiráló atmoszférája, ezt tartom a legnagyobb értéknek.
Hanna: A kert, a termünk és hogy egy folyosón volt az összes építész osztály.
Juli: Szerettem, hogy rózsaszín a Gondűző, a sok nagy fát és a rétet.
Hogy érezted magad a Z épületben? Van-e valami, ami hiányzik neked?
Domonkos: Szerencsére mindhárom helyre jártam. Szerettem a Z-be járni, főleg a kilátás és a környék hiányzik.
Flóra: Jó volt, hogy beljebb volt a városban, tetszett a kilátás, meg jól működtek a szintek is.
Bence: Nem szerettem. Az egyetlen egy előnye, hogy a városban volt.
Hanna: Annyira szerettem, hogy a MOME összes építészhallgatója egy emeleten volt! És azt is, hogy a környék fel volt készülve egyetemistákra: olcsó üzletek, kajáldák, tömegközlekedés, művészellátók, kocsmák.
Boldizsár: Jól, ami legjobban hiányzik belőle az a fél órás odaút.
Hedvig: A Z épületet nagyon szerettem, mert minden elérhető volt onnan. Tetszett, hogy egy tömbben volt minden. Ami hiányzik, hogy ott bárhogyan alakíthattuk, dekorálhattuk a teret.
Sára: Hiányzik a kilátás, az nagyon szép volt.
Anna: Közel volt a belváros, voltak menzák, papírbolt, nyomda. Egy szinten voltam az évfolyamommal. A három hely közül ott szerettem legjobban lenni. A mostani a legrosszabb.
Niki: Utólag úgy érezem, hogy a BME Z épülete előkészítette az új campus atmoszféráját. Semleges érzéseim vannak, hiszen egy átmeneti épület volt ez számunkra. Mindemellett pozitívum, hogy volt étkezési lehetőség a környéken.
Áron: Én nem szerettem a Z épületet. Sose találkoztam senkivel, mert nagyon el volt szeparálva egymástól a sok szint. Ugyanakkor az, hogy közel volt minden hozzá, az kellemes volt, bár én szeretem, hogy a Zugliget ilyen elvonulósabb kicsit.
Szili: Főleg a lokáció miatt szerettem a Z-t. Szerettem a szintünk térszervezését, azt, hogy volt külön műtermünk, de egy szinten volt az egész tanszék. Ez nem csak nagyon praktikus, hanem szerintem erre épül a MOME-s oktatás is. A panoráma is fullos volt. Amit nem szerettem, hogy nem találkoztam emberekkel, max. a liftben párral, és emiatt könnyű volt izolálódni, fokozta a magányt meg ilyesmi… Nem voltak benne jó közösségi terek, ezek nagyon kellettek volna.
Hanna: Hiányzik, hogy nem egy helyen vagyunk a többi építész osztállyal, az étkezési lehetőségek, valamint a csend az otthontérben.
Juli: A Gellért tér környéke már nekem túl nyüzsgő városrész, de jó volt a sok étkezési lehetőség és a Duna látványát is szerettem.
Mi a legizgalmasabb elem vagy helyzet a MOME új campusában?
Domonkos: A legizgalmasabb, hogy olyan, mint egy labirintus. Néha olyan helyen lyukadok ki, ahova nem is akartam menni.
Flóra: Nagyon szkeptikus vagyok az újjal, egyelőre mindent utálok…
Bence: A legjobban az MA épület újracsiszolt csempéit szeretem.
Hanna: A faműhely előtti terasz a kedvencem az ott kávézgató műhelyvezetőkkel.
Boldizsár: Nagyon tetszik a műhelyházak lépcsőházában a korlát. Az kábé az egyetlen egy pozitív, ami eszembe jutott.
Hedvig: A saját íróasztal nagyon vonzó dolog. A másik, hogy a kinti konnektorok miatt jó időben ott is lehet dolgozni.
Sára: Fú, erre nagyon nehéz válaszolni…! Az Auditórium, mert az egy kicsit visszahozza a régi épület emlékét. Most ahogy gondolkodtam, az az egyetlen olyan hely, ami nem változott meg a campuson.
Anna: Nem tudom, mit válaszoljak, mert előbb sajna a rossz dolgok jutnak eszembe, nem a jók.
Niki: Ami számomra legizgalmasabb, azok a kültéri lépcsők, amiken sem az egy, sem a két lépés nem jön ki.
Áron: A Ground része talán a legizgalmasabb számomra. Tetszik az a nagy tér és az is, hogy ki lehet menni a kertbe. Még a betűszedő műhely, plusz a kávéautomata is itt van.
Szili: A kedvenc részem a Base lépcsőháza és az otthonterekkel, illetve teakonyhával kialakított viszonya. Tök jó, hogy át kell menni a közösségi téren ahhoz, hogy a következő szintre jussunk. Találkozásokat generál, és erősíti a közösséget.
Juli: Erre nem nagyon tudok még válaszolni, de jó, hogy van saját asztalunk.
Hanna: Nagyon megörültem, amikor megpillantottam, hogy van büfé a Two-ban. Büfé és emberek!
// /
A villáminterjúk kérdéseit írásban tettük fel, a megkérdezett hallgatók között többségben vannak azok, akik jelenleg is építészeti tanulmányaikat folytatják.
