„Ez már nem az a punk, ami a garázsban születik” – Vári János Hunor tervezőgrafikai munkái
„Ez már nem az a punk, ami a garázsban születik, és tízen mennek el a koncertre, hanem olyan, aminél egy kicsit kiverik a szemed, de azért vigyáznak is rád.”– mondja saját munkáiról Vári János Hunor. 2017-ben végzett a MOME tervezőgrafika szakán, és a még csak 26 éves alkotó mögött már most sokszínű és széles korpusz áll, a versírástól kezdve a graphic designon át az art directionig. Portfólióját egy közös szemlélet fogja össze: a kódnyelviség, a belső logikák keresése. Három munkáját mutatjuk most be három különböző műfajból: plakátterv, infografikus kiadvány és kísérleti betűtervezés. Ezeken keresztül megérthetjük, hogyan fogja össze egész művészetét a hagyományokhoz való ironizáló viszonyulás, és ebből fakadóan különböző stílusok gyümölcsöző keverése, műfajtól függetlenül.
Flyer Recycling! – Protest plakátok a nyomtatásnak
A plakátsorozat a „környezetbarát plakáttervezés” egyetemi felhívásra készült, és az analóg nyomtatást népszerűsíti. Hunor szerint környezetbarát digiprint nem létezik, mivel az elkészítésekor keletkező energiafogyasztás nagyobb mértékű, mintha visszanyúlnánk az analóg módszerekhez. Meglepő választ adott a feladatra: az újrahasznosítás oly módon jött létre, hogy két plakátból született meg a harmadik. A munkafolyamat során 13 fekete-fehér plakátot tervezett, melyeket először széttépett, újra összerakott, majd bescannelt. Az így elkészült nagy mennyiségű plakát variánst megszűrte, és ezek közül választott 12 db-ot, melyeket publikált. A projekt nagy visszhangot kapott, kikerült az AIGA oldalára, és megjelent a Form magazin címlapján 2017 augusztusában.
Laposföld kiadvány
A laposföld-elméletet feldolgozó kiadvány elkészülését fél éves kutatómunka előzte meg. Hunor beleásta magát az elmélet hátterébe, online felületeken ismerkedett laposföld-rajongókkal, részt vett vitacsoportokban, chatelt és e-mailezett a hívőkkel.
A kiadvány műfajából adódóan oldalpárokban gondolkozott, melyeken párhuzamba állította a laposföld-hívők hittételeit a tudományos tényekkel. A fekete oldalakon a tudományos tények, a fehér oldalakon a laposföld-elmélet tézisei szerepelnek, néhol illusztrálva, infografikával megtámogatva. A tudományos tételeket nehezebb megérteni, mint a hit tételeit feltétel nélkül elfogadni, miként a fekete oldalon fehér szöveget nehezebb befogadni, mint a fehér alapon megjelenő fekete szöveget. Akadnak olyan oldalpárok, ahol a fehér oldal teljesen üres, miközben fekete párja négy lapon keresztül tárgyalja az adott tudományos tényt. Habár a kiadvány célja, hogy ne foglaljon állást, az utolsó oldalakon az eltúlzott ábrázolásokban megnyilvánul az alkotó véleménye.
Dunno How To Write
Szeptemberben mutatták be a Dunno How To Write INTRO kiadványát a Telepen, ahol a benne szereplő munkákat ki is állították. Hunor 2018 őszén találta ki a projektet, és személyesen kereste meg a csoport tagjait, akik már korábban is tipográfiai játékok mentén szervezték az önálló munkáikat. A Dunno egyik célkitűzése, hogy platformot teremtsen a műfaj olyan alkotóinak, akiknek más úton nem kerülnének nyilvánosságra a munkái. A tervek szerint időszakonként újabb számokkal jelentkeznek majd, melyek bemutatása kiállításokkal lesz egybekötve.
Az experimentális betűtervezés nem mindig olvasható, vagy dekódolható könnyen, mögöttes információt hordoz, ezért a névválasztásnál és logótervezésnél Hunor a laikusok nézőpontjából indult ki, akik olvashatatlannak tartják, és nem feltétlenül veszik észre belső szabályrendszerét. „Az emberek azt gondolják, hogy a betű az így van, és eszükbe se jut, hogy mennyi mindent lehet kezdeni vele. Nem tudják elolvasni, nem értik, és csúnyának érzik.”
Nemcsak szereplője volt a kiadványnak, de egyben kurátori munkát is végzett: meghatározta a paramétereket, és így készült el a fekete-fehér A4-es print, amelyben minden művész három oldalpárt kapott. A folyamat közben hozzászólt a munkákhoz, és olyan ötleteket is támogatott, amelyek szokatlan mivoltuk okán elveszhettek volna.
A teljes portfólióra jellemző a stíluseklektika és a reduktív színhasználat. Hunor kevés színnel dolgozik, és saját elmondása szerint sokszor még azokat is kivonja a mű végleges verziójából. Egyszerre van jelen sokféle vizuális stílus és műfaj, amelyek harmonikus együttéléséből alternatív univerzum születik. Szerteágazó érdeklődése megnyilvánul művészetében: a japán képregények és a roma kultúra iránti kíváncsiság, vagy a gyerekként iskolapadban rajzolgatott zenekari logók új egészet alkotnak. Nincs finomkodás, a hiba esztétikája és a véletlenszerűséggel való játék olyan egységes imázst hoz létre, melyen azonnal felismerjük Hunor keze nyomát.
// /
Kövessétek nyomon Hunor munkásságát TUMBLR és INSTAGRAM oldalain, a Dunno How To Write-ot pedig ITT!
