2020. 03. 03. | Elmélet

A sodródás tárgyai

Lakner Antal 1998 óta bővíti az INERS tárgysorozatot, melyben olyan nem hétköznapi tárgyakat találunk, amelyek a test és tér viszonyrendszerén keresztül érzékeltetik és kritizálják a kortárs fogyasztói kultúra sajátosságait és ellentmondásait. A sorozat 2019-ben újabb négy tárggyal gazdagodott, amelyek előbb Temesváron, majd Budapesten a Glassyard Galériában kerültek kiállításra. Mivel a tárgyak tulajdonképpen márkával rendelkező, használatra szánt termékek – és nem múzeumi térbe szánt műtárgyak – látszatát keltik, ezért önálló „design tárgyakként” fogom őket kezelni.

A négy tárgyat az atópia fogalmával köthetjük össze, ami Roland Barthes francia filozófus megfogalmazásában annyit tesz, mint „sodródó lakozás”. Ez egy a modernitás szülte állapot, amelyben a statikusság felőrlődik, az ember egyfajta modern nomádként vándorol a mobilizált világban. Lakner friss tárgyai tehát elsősorban ezekre a „nem-helyekre” reflektálnak. Mindegyik tárgy önmagában is kiterjedt filozófiai, szemantikai, antropológia referenciahálóval bír, de ebbe a számomra igen kusza fogalomerdőbe nem vezetném be az olvasót.

Ezt az egészet azért nem kell vérkomolyan venni. Egy lyukas lábatlan asztalról, egy víz nélküli fürdőkádról, egy rettenetesen szúrós ágyról, és egy – definíció szerint – „szobanomád hegyről” van csupán szó. A következőkben tárgyról tárgyra haladva megkísérlem letisztázni, hogy mire is vonatkozik mindaz, amit a korábbiakban leírtam.

Ada Kaleh Table

Ada Kaleh egy dunai sziget volt a mai Románia területén, amely 1972-ben a víz alá süllyedt. A területet különböző hatalmak kézről kézre adták, így annak neve sem volt soha állandó (tizenhatszor keresztelték át). Ada Kaleh a nem-hely földrajzi határok köré szorítható tökéletes jelképe. A folyamatos, de véges sodródás; valahol a lét és nemlét között.

Lakner asztallapja lábak nélkül ruganyos zsinórokon „lebeg”. Az asztallapon egy Ada Kaleh formájú rés tátong. A valóságos „nem hely” tehát a tárgyban egy résként, azaz egy negatív térként rajzolódik ki. Mindez hátborzongatóan lírai, de nem szabad elfelejtenünk: egy asztalról van szó! Egy használati tárgyról, amely rendelkezik funkciókkal és a felhasználó igényeit hivatott kielégíteni. A tárgy által felvetett kérdés pedig valahol itt gyökeredzik: pontosan milyen igényei vannak a modern embernek? Milyen a sodródó ember, milyen a sodródó létforma?

A folyamatos fogyasztás az erőfeszítésektől mentes élet reményével kecsegtet. A fizikumot hivatott kiemelni a hatalmas, folyton mozgó dinamikus rendszerből. A roller apró motorja hatalmas fordulatszámon pörög, az ember viszont mozdulatlanul suhan.

A zsinórokra feszített lyukas asztallapot már megközelíteni is kihívás (én például elestem az egyik zsinórban), a ráhelyezett tárgyak pedig nincsenek teljes biztonságban. Az Ada Kaleh asztal tehát egyfajta szimbóluma az atópia fogalmi keretrendszernek, elsődleges funkciója pedig, hogy az erőfeszítést visszaszolgáltassa az embernek.

Dry Spa

A dry spa, azaz száraz fürdő pontosan az, amit a név is takar. Egy száraz fürdő, víz helyett meggymagokkal. A tárgy egy speciális japán fürdőkádformát, az ofuro-t idézi meg. A finom fa és az illatos áramló meggymagok tengerében pancsolhat az aktív meditációra vágyó felhasználó. A klasszikusnál nagyobb erőfeszítést igénylő fürdőzés teljesen más szenzuális élményt nyújt. A Dry Spa, mint minden valamirevaló ofuro, teljesen lefedhető. Ez lehetővé teszi, hogy a fürdőző teljes sötétségben várja, hogy a magok átvegyék a testmelegét.

A Dry Spa-t két 2005-ös INERS eszköz továbbfejlesztéseként vagy szintéziseként is tekinthetjük. A Passive Dress egy ún. duplagravitációs öltözet, a Black Hole pedig egy mikrogravitációs kabin. A két tárgy a testre ható gravitációs erőket módosítja. A Passive Dress súlyt helyez a testre, a Black Hole pedig egyfajta lebegésérzetet kölcsönöz. A Dry Spa apró meggymagjai egyszerre nehezednek az emberi testre és egyszerre tartják is egy esetleges, lebegésszerű pozícióban.

A magfürdő nem pusztán egy érdekes kísérlet. A tárgy eltöpreng a jelenünk és főképp a közeljövőnk alapvető kérdésén: mi van a víz után? Mi lesz, ha nincs víz? Az efféle, leginkább a poszthumanizmus tárgykörébe illeszthető kérdések szintén összecsengenek a tárgyquartettet összefűző atópia fogalmával. Egy olyan jelenről és közeljövőről beszél, ahol a „helytelenség” átformálja a térhasználatot, a biológiai erőforrásokat, és átalakítja az ember és a tárgyi környezet viszonyrendszerét.

REM bed

Ágy matrac nélkül. A nyugati orvostudomány pontos mérőműszerei és a keleti gyógyítás olvad össze a REM ágyban. Az álmodáskor mérhető REM (Rapid Eye Movement) fázisok öltenek testet az ágy fekvőfelületén. Sok apró, kemény bucka egyenes sávokban. Ezek a hosszanti, hepehupás sávok nyomást helyeznek a testen vertikálisan húzódó meridiánokra. Az aktív alvás tehát elkerülhetetlen, mert a művész álomfázisainak hepéi és hupái tompa fájdalommal mélyednek a pihenni vágyó hátába.

A bútor érzetre és ránézésre is hasonló azokhoz a kegyetlen utcabútorokhoz, amelyek puklikkal, tüskékkel, kartámaszokkal gátolják, hogy a hajléktalanok ráfeküdjenek. A tárgy kritikaisága és cinizmusa itt érhető tetten. A teleshopok világából ismert ortopéd matraccsodák és az exkluzív designtárgyak kerülnek egy platformra az utcán alvással.

Domestic Alpine

A „szobanomád hegy” a fenti három tárgyhoz hasonlóan az erőfeszítést emeli be a kapitalizmusba süppedt fogyasztó életébe. A hegyet meg kell mászni, kézzel, lábbal, kötéllel. A háromszögformákból generált domborzat éppen annyira alkalmas a megpihenésre, mint az aktív mozgásra. A klasszikus bútorrendszerek által korlátok közé szorított térhasználat itt teljesen felbomlik. Tér és test kapcsolata átértelmeződik. Az ülés és fetrengés sokkal valóságosabb, aktív, élményszerűbb cselekvéssé lép elő.

A teljes falakat beterítő tengerkék műanyaghegy átmenet egy szabadon értelmezett nagyszabású bútor és térkonstrukció között. Épített környezetünk szigorú és becsontosodott korlátai távolinak és esetlegesnek tűnnek a Domestic Alpine lankáiról nézve. Az izgalmas szenzuális tapasztalat mellett természetesen a szobanomád hegy nagyon érzékletes, imaginatív tárgy. A felhasználó eltöprenghet rajta mi történik, ha a hegy elmegy Mohamedhez.

Lakner Antal INERS tárgykollekciójának új csoportja a Casa Activa nevet viseli. A fogalom Hannah Arendt Vita activa, azaz cselekvő élet fogalmát parafrazeálja. A cselekvő otthon tárgyai mind a kortárs fogyasztói kultúra emberét, az atópikus helyek közt bolyongó modern nomádot állítják fizikai kihívások elé. A megbízhatatlan lyukas, instabil asztal, a vízhiányos kád, a szúrós ágy és a kötéllel mászható pihenőbútor használatához olyan fizikai igénybevétel szükséges, amelyet a modern térből a fogyasztói kultúra kigyomlált.

Közlekedhetünk mozgás nélkül (elektromos kerékpár), és mozoghatunk statikusan (szobabicikli). Piacosíthatóvá lett a fizikai igénybevétel és annak hiánya. Lakner tárgyai visszaadjak a tárgyak funkciójához kötődő szenzuális tapasztalatokat, ezzel középpontba helyezik, érzékelhetővé teszik az emberi test és a tárgy viszonyát. Emlékeztetik a felhasználót azokra az aktusokra, amelyek felőrlődni látszanak a hétköznapok „helynélküliségében”.