Természetközeliség és őszinte alkotói gesztusok – Tangly Hands interjú
A Tangly Hands egy fiatal textilművészekből álló alkotói csoport, akik környezetbarát és újrahasznosított anyagokból, környezettudatos technikákkal hoznak létre textilinstallációkat és ruhakollekciókat. Az alkotómunka mellett workshopokat is tartanak, ahol technikai tudásukat és a szemléletüket is próbálják átadni. A csapat három oszlopos tagját, Dolnik Fruzsinát, Götz Krisztinát és Lőrincz Hannát kérdeztük.
Hogyan jellemeznétek, mi is a Tangly Hands?
Fruzsina: Textiles technikákkal dolgozó alkotói csapat. Három fő tevékenység határoz meg minket: recycling és upcycling textil- és divattermékeket készítünk, kézműves workshopokat tartunk, illetve fesztivál dekorációkat készítünk a nyári időszakban.
Krisztina: Fontos még, hogy fenntartható és természetközeli szellemiség és megoldások mentén alkotunk.
Hanna: És az, hogy alapvetően mind barátok vagyunk, akik szeretnek együtt dolgozni.
Milyen kezdeményezések, irányzatok és alkotók inspirálnak titeket?
Krisztina: Nagyon fontos számomra, hogy a Tangly Hands-et közösen és egymásért csináljuk, és hogy legjobb barátok összefogásából alakult ki ez a csapat, ezért szerintem folyton egymásra is hatással vagyunk. Engem, azt hiszem, leginkább a szürrealizmus inspirált, de konkrét alkotókat nem tudnék kiemelni. Inkább olyan típus vagyok, akit a körülötte történő folyamatok, személyes kapcsolatok vagy élmények és ezek feldolgozása inspirál. Valamint alapvető és elemi motiváló erőm még maga a természet.
Fruzsina: Az általam készített öltözékkiegészítőkön és upcycling ruhákon erős grafikai hatás érvényesül. A saját stílusomat René Laloux animációi, az inuit grafikák, édesapám – Dolnik Miklós – grafikái és a saját képzeletvilágom formálta és formálja most is. Gyakran inspirálódom az állatvilág legbizzarabb élőlényeiből is. Habár nyári fesztivál- és térinstallációink nem teljesen ebbe a kategóriába tartoznak, közel áll hozzám a land art, illetve nagy rajongója vagyok Toshiko Horiuchi MacAdam alkotásainak. Hazai alkotók közül a Retextil Alapítvány munkásságát kedvelem leginkább ebben a műfajban.
Hanna: Engem leginkább az expresszionizmus, a fauvizmus inspirált, illetve olyan alkotók, mint Pérely Zsuzsa, Gerlóczy Sára, Gross Arnold, Torma Anna, Ernesto Neto. Szeretem Monet nyári tájakat ábrázoló festményeit, de a rokokóban is találok számomra inspiráló gesztusokat, igazából nyitott vagyok bármire. Valójában, ami a legjobban inspirál, az maga a természet és nyilván a saját tapasztalataim.
Mikor kezdtetek el együtt alkotni?
Fruzsina: 2017 nyarán Kriszti kisebb helyszíni munkákban már besegített egy fesztiválon – ekkor Hannával már 3. éve dolgoztunk együtt. Hármunk tényleges együttműködése ezt követő ősszel kezdődött meg.
Krisztina: Ekkor én csak fotósként dolgoztam együtt a lányokkal, aztán szép lassan kialakult ez a csoport, és egyre több mindenbe bevonódtam.
Hanna: Egyébként már középiskolás korunk óta összejöttünk néha együtt alkotni. Nagyon szerettem ezeket az időket.
És konkrétan mióta létezik a Tangly Hands? Honnan jött az ötlet?
Hanna: Az Ozora fesztivál-dekorációs pályázatára leadott anyaggal kezdődött minden 2015-ben. Ezután fokozatosan épült fel a Tangly. Én a hivatalos kezdést mégis inkább 2018 tavaszától tekintem, mert ekkortól kezdtünk el igazán csapatként működni és a név és logó is ekkor alakult ki.
Milyen technikákkal dolgoztatok idáig? Melyik a kedvencetek?
Hanna: Leginkább hagyományos textiles technikákkal dolgozunk, horgolás, kötés, hímzés, csomózás, szövés. Most újrahasznosított műanyaggal is kísérletezünk, de ez még nagyon kezdetleges. Változó, hogy melyik a kedvencem, leginkább talán a hímzés.
Fruzsina: Nemrég vettünk egy hímzőgépet, nekem most ő az új szerelem, nagyon jó vele dolgozni. Emellett a horgolás is nagy kedvenc, lassan már 15 éve dolgozom ezzel a technikával.
Krisztina: Nekem is talán a hímzés az, amiben leginkább kiélem magam. A horgolás, makramézás meg másképp kedvenc; ezekkel a technikákkal nagyon izgalmas installációkat, tereket, óriási felületeket lehet létrehozni.
Mik a hosszútávú céljaitok ezzel a projekttel?
Hanna: Amellett, hogy szeretnénk megélni abból, amit csinálunk, szeretnénk egy természetbarát szellemiséget tükrözni, és őszinte alkotói gesztusokat tenni. Mindezek mellett a workshopjainkkal az a célunk, hogy minél több emberrel megismertessük az alkotás örömét.
Fruzsina: Fontos a környezettudatos hozzáállás, termékeink és alkotásaink a fenntarthatóság jegyében készülnek, workshopjainkat is ez a szemlélet határozza meg. Emellett nagyon szeretném, ha a térinstallációinkkal külföldi fesztiválokon is meg tudnánk jelleni és nemzetközi szinten is ismertté válnánk.
2017 óta tartjátok a különböző workshopjaitokat. Mik a legfontosabb tapasztalataitok velük kapcsolatban?
Krisztina: Nagyon pozitív élmény azt látni, hogy mennyire nyitottak az emberek a programjainkra, és az újrahasznosításra, a fenntarthatóbb megoldásokra. Nyilván jó érzés, hogy ilyen sok embernek átadhatunk egy –egy fajta technikai tudást, amivel később bármit kezdhetnek saját célra.
Fruzsina: Az első workshopunkon újrahasznosított anyagokból tartottunk közösségi horgolást. Utána leginkább horgolós foglalkozásaink voltak, majd jött a kaspó- és falikép makramézás, a kötés, a hímzős-ruhapimpelős workshopok, illetve újrahasznosított műanyagból (olvasztott zacskókból) tárcát és kisebb tárgyakat lehetett készíteni. Számomra ezek a workshopok nagyon pozitív élmények. A közös alkotás öröme, illetve látni azt, hogy mások is jól érzik magukat és örülnek a megszerzett tudásnak, mindig feltölt és motivál.
Láthatóan nagyon változatos a palettátok. Mik a kedvenc Tangly Hands munkáitok vagy projektjeitek az elmúlt évekből?
Fruzsina: Nekem a nagy kedvencem a 2015-ös Ozora fesztiválon készült közösségi kert dekoráció, illetve a 2018-ban ugyanide készült makramé-sátrat is szeretem. A termékeink közül a gépihímzett felvarrók az új kedvenceim, amiket pár hónapja kezdtünk el készíteni.
Hanna: Nekem személy szerint a fesztivál dekós munkák a legkedvesebbek, mert itt tudunk leginkább együtt dolgozni. Ráadásul ilyenkor leggyakrabban a természetben dolgozunk, aminek amellett, hogy jól érezzük magunkat, nagyon erős csapatépítő hatása is van; bár sokszor ez a legnehezebb munka is egyben.
Krisztina: Én is abszolút a nyári közös installációépítős melókat szeretem a legjobban. Nehéz kedvencet mondani, de talán a makramé-sátrat választanám, amit az Ozora fesztiválnak terveztünk a labirintus bejáratához.
Hogyan működik nálatok a munkamegosztás? Kinek mi az erőssége, ki mivel szeret foglalkozni leginkább?
Krisztina: Fontos, hogy egyenlően osszuk szét a feladatainkat, de közben rugalmasak is legyenek a keretek, hogy mindenki foglalkozhasson azzal, amihez kedve van.
Fruzsina: A nem túl népszerű „ügyintézős-beszerzős-szervezős” munkákat igyekszünk megosztani egymás között, meghatározni feladatköröket, felelősöket, ez kisebb-nagyobb sikerrel megy is. Tervezési munkákban mindenkinek van egy egyéni stílusa, és igyekszünk támogatni, nem pedig elnyomni egymást.
Mit tanácsoltok azoknak, akik egy hasonló kezdeményezésbe vágnák a fejszéjüket? Textiles/kreatív szemszögből és a barátokkal való közös vállalkozás szempontjából is érdekelnek a meglátásaitok.
Fruzsina: Első sorban kitartást, mert a legtöbb dolog nehezen indul. Azt hiszem, számunkra a fejlődést és előrelépést az a folyamatos változás szolgálja, amit a munkáinkra érkezett reakciók és visszajelzések alapján lépünk meg. Úgy látom, hogy barátokkal együtt dolgozni sokkal élvezetesebb, mint idegenekkel, de a problémák megbeszélése és megoldása sokkal körülményesebb az érzelmi okok miatt.
Krisztina: Azt mondanám, hogy próbálják meg tényleg beleadni magukat! Amennyire nehéz tud lenni elkezdeni egy ilyen projektet, meg hinni benne, hogy menni fog hosszú távon, annyira megnyugtató is egyben, amikor látod, hogy igenis van értelme. Engem leginkább a közös cél motivál, továbbá hogy egy olyan berendezkedésben dolgozzunk együtt, amiben nincsenek alá-fölé rendelt viszonyok, nincsenek játszmák, csak őszinte és egymást segítő kapcsolatok.
Hanna: Úgy látom, hogy egyre több a textiles vonalon elhelyezkedni vágyó fiatal alkotó, egyre több ember szeretne megélni abból, amit alkot. Miközben azt is gondolom, hogy egyre nagyobb az erre való igény is; szóval mindenkinek azt mondanám, hogy ha szorgos és kitartó, akkor valóra válhatnak az álmai.
Miket terveztek az idei évre, milyen projektek vannak kilátásban?
Fruzsina: Szeretnénk, ha a termékeink minél több designshopba bekerülhetnének, illetve, hogy a nyáron a csapatnak lehetősége legyen külföldi fesztiválokon is alkotni.
Krisztina: Igen, a fő fókusz most azon van, hogy új helyeken is megmutathassuk az installációs munkáinkat. A termékeinknek is szeretnénk egy nagyobb bázist kiépíteni. Valamint szerintem nagyon érik már egy nagy, mindent összefogó kiállítás is.
// /
A Tangly Hands-et megtaláljátok a Facebookon és az Instagramon.
A fotókat Götz Krisztina készítette.
