A gyermekkor vizsgálata – Nemeskéri-Tóth Zsófia fotósorozatai
Nemeskéri-Tóth Zsófia dokumentarista képeivel a gyermekkort egyedi történeteken keresztül jeleníti meg. Nem akar tabukat, mert úgy érzi, az akkor átélt élmények és traumák a legmeghatározóbb részei a későbbi jellemfejlődésnek. Ezek az emlékek határozzák meg talán legnagyobb mértékben a felnőttkort is.
„Egy ideig nem tudtam hogyan viszonyulni a gyerekekhez, semmilyen kapcsolatot nem tudtam kialakítani velük. Zavart, hogy miért van ez. Aztán egy tervezési feladattal teljesen átfordult az egész, és azóta csak ők érdekelnek.”
– árulta el sorozataival kapcsolatban a fotós.
Zsófia jelenleg harmadéves a MOME fotográfia szakán. A gyermekkor iránti érdeklődés másodév elején kezdődött, amikor Iskola a határon címmel kellett fotósorozatot készítenie és visszalátogatnia régi általános iskolájába. Újra látva az iskolai közösségek működését, a folyamatos figyelmet, amelyet igényelnek a gyerekek, elkezdett személyes tapasztalataikra és érzelmeikre fókuszálni.
„Ezekben a közösségekben véletlenszerűen kerülsz össze másokkal. Mindennap együtt vagy velük, ettől kialakul köztetek egy olyan kapcsolat, amelyben meg akartok felelni egymásnak. Velük építkezel, de ők is építenek téged, később pedig részben ez határozza meg, milyen értékrendet vagy normákat követsz majd.”
Később már határozott koncepciója volt, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni, így a március 15-ét feldolgozó sorozatát szintén régi iskolájában készítette el. „Közösségépítő, mi történik egy ünnepi műsor alatt a hátsó sorban.” Az iskolai megemlékezések és a hozzájuk kapcsolódó előadások szürreális helyzeteket képesek teremteni. Általában nincsenek képben a gyerekek, hogy mi zajlik körülöttük, csak igyekeznek alkalmazkodni az adott szituációhoz.
„Az ünnepségek az adott mikroközösségeket hozzák össze, és nem feltétlenül a nemzeti öntudatot építik.” A nemzeti ünnepek tele vannak számukra érthetetlen kötelességekkel, amelyekben meg kell felelniük általában pedagógusoknak vagy szülőknek, nem pedig maguktól alakítják ki viszonyukat egy-egy történelmi eseményhez.
Zsófiát legújabb sorozatában már a gyerekek állandó megfigyeltsége foglalkoztatja, amely egyrészt abból adódott, hogy a kamerán keresztül kezdte el megismerni őket, másrészt pedig a gyerekek folyamatos külső analizálásából. „Kívülről szülőként vagy pedagógusként nehéz látni, mi zajlik a gyerekekben, illetve a közösségekben, mert az eseményeket csak távolról szemléljük, de igyekszünk minél jobban odafigyelni rá, hogy mi történik velük.” A képek vizualitásán keresztül próbál érzékeltetni egy gyermeki szemszöget azáltal, hogy sokszor ábrázol nagyon kicsi alakokat messziről vagy olyan szemszögből, amelyben a formák torzulnak.
// /
Kövessétek Zsófiát INSTAGRAMON!
