Make Greta Thunberg Great Again – Vecsei Réta tüntető kollekciója
A divat nem az érvényes társadalmi üzeneteiről híres. Épp ellenkezőleg. Mindaddig koptatja aktuális témáját, amíg annyira lapossá nem válik, hogy gond nélkül keresztül lehet lépni rajta. Legyen szó a Benetton sokszínű és toleráns világáról vagy éppen az Adidas műanyagmentes víziójáról. Félúton valahogyan elvész a lényeg. Ebből a szempontból egy divattervezőnek nem csak körültekintőnek, egyenesen óvatosnak is kell lennie, ha egy ismert közszereplő képmását, jelen esetben Greta Thunbergét tűzi öltözékeire – még a végén ellaposodik egy újabb értékes téma.
Szóval miért veszélyes pólóra nyomtatni egy híres mondatot, szimbólumot vagy arcképet? Tizenöt éves önmagam hibátlanul illusztrálja a problémakört, amikor ügyetlenkedő deszkás tinédzserként magára húzott egy Ramones pólót. Valahol persze érthető, nem véletlenül vált ikonikussá az a logó, ugyanakkor mit érthetett ez a gyerek abból, amiről Joey Ramone – jobb szó híján – énekelt? Az egészből semmi más nem maradt, csak egy deszkázó gyerek pólóján a logó, ami jól néz ki. Így múlik el bárminek a dicsősége, ha divatot csinálunk belőle.
Vecsei Réta ráadásul nehezített pályát választott magának. Greta Thunberg megosztó karakterré vált az elmúlt időkben, mindez pedig úgy történhetett meg, hogy eredeti üzenetéről egyre kevesebb szó esett. Valami furcsa oknál fogva fontosabb lett a klímaválság és a fenntarthatóság helyett az, hogy milyen érdekcsoportok állnak mögötte, kik biztosítják a különböző platformokon való megjelenését, vagy úgy egyáltalán: hogyan néz ki?! Greta Thunberg üzenetét átültetni ruhákra dupla kihívás. Egyfelől érdemes elkerülni a divat kilúgozó hatását, valamint az eredeti üzenetet kellene valahogyan szervesíteni.
Réta ahelyett, hogy egy pólón megjelenő egyszerű logóvá redukálná ezt az egész fenntarthatósági gondolatkört, inkább egy tüntető kollekciót tervezett, amin megjelennek a Fridays For Future mozgalom üzenetei. Az pedig, hogy maga a főszereplő arcképe is ott van – ilyen értelemben mellékes. A tervező tehát nem egy sorozatgyártásra szánt divatcikket kanyarított a dologból, hanem egy példát arra, hogy a divat eszközeivel is lehetséges egy releváns gondolatkört öltözékekre átültetni.
„Gondolkodtam, hogy divattervező hallgatóként, hogyan tudnék részt vállalni a klímaváltozás elleni harcban. Arra gondoltam, hogy a Fridays For Future követőin keresztül ragadom meg a témát. Hatalmas fiatal tömegek, akik már most nehéz helyzetbe hozzák a fast fashiont.”
A fast fashion pedig kulcskérdés a textilipar és a fenntarthatóság összefüggésében. Ezek a márkák olyan sebességgel és mennyiségben termelnek, amik túllépnek az etikusság határain. A gond csak annyi, hogy ezt a tempót kétes értékű eszközökkel tudják biztosítani: olcsó munkaerővel, gyenge minőségű alapanyagokkal és a többi. Pontosan erre a problémára világít rá az alkotó is azzal, hogy nem újabb ruhákat készített, hanem régi darabokat gondolt újra.
„Többen saját készítésű táblákkal járnak tüntetni, amik csak aznap van a kezükben. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a véleményünket is viselhetnénk. Tehát kiindulva a használt, preloved ruhákból és a tüntetőtáblákból, készítettem egy tüntető jelmezt, ami nem csak ott és akkor közvetíti a véleményem. Az üzenet abban különbözik, hogy én a tüntető tömegnek is üzenek egyben.”
Az outfiteken megjelenő szövegek eredetileg különböző cikkekben vagy tüntetőtáblákon szerepeltek, végül hőpréselhető fóliából lettek kivágva. Első ránézésre talán ad-hoc összhatást kelt a képek és szövegek kusza szövete, valójában ez egy tudatos tervezői döntés. Fontos szempont volt, hogy felhasználás közben, a tömegben állva bárhonnan is figyeljék az öltözéket, valamilyen üzenet látható legyen. A RESPONSIBLE felirat a vezető idézetből van, ami szabadfordításban így hangzik: a legfontosabb jogunk a felelősséghez való jog.
Bizonyos értelemben itt ér körbe a történet: nemcsak a kivitelezés milyensége, hanem a konkrét szavak is ellenpontozzák a fast fashion márkák ANTI SOCIAL SOCIAL CLUB jellegű magvas üzeneteit. A látszólag súlytalan, de mégis vírusként terjedő pólófeliratoknál érdemes kicsit elidőzni – szépen kapcsolódik a felelősség kérdésköréhez. Georg Simmel paradigmatikusnak tekinthető A divat c. esszéjében következőképp ragadja meg ezt a jelenséget:
„Mikor utánzunk, akkor nem csak a produktív energiára irányuló követelményt hárítjuk át valaki másra, hanem egyben a cselekedetért vállalt felelősséget is; (…) Az utánzási ösztön mint elv a fejlődésnek azon szakaszát jellemzi, amelyben a célszerű személyes tevékenység vágya él, de az egyén nem képes tartalmakkal kitölteni.”
Ebből is kiviláglik, hogy a mémszerű feliratok és jópofáskodó üzenetek nemcsak produktív energiát nélkülöző lózungok, hanem viselői egyúttal saját felelősségüket is hárítják: állítsunk magunkról egy nagy semmit, abból baj nem lehet! Többek között ezek miatt is értékes Vecsei Réta kollekciója. Olyat mond, amire érdemes figyelni.
// /
Fotó: Orbán Szilárd @szilard_orban
Réta további munkáit Instagram-oldalán találjátok
