„A díszlettervezésben sokkal absztraktabban kell gondolkozni”
Fügedi Balázs, formatervező hallgató, ha éppen nem tervez, akkor a színházművészet világában bontogatja szárnyait. Legutóbbi díszletterve kapcsán beszélgetünk vele, amit a Gárdonyi Géza Színház Bolero c. előadására készített.
Mesélsz egy kicsit a projektről?
Az előadás három különálló részből állt, amit három koreográfus készített, és két összekötő pont kapcsolta őket össze. Mindhárom művész a környezettudatossággal vagy a természethez való visszatéréssel foglalkozik, így a fa lett a központi motívum. Én a három minielőadás egyikéhez készítettem díszlettervet, ezt a részt Rovó Virág koreografálta, ő is kért fel engem. A kivitelezés a Gárdonyi Géza színház szcenikus műhelyének érdem – nagyon szép lett a végeredmény.
Milyen úton nyerte el végső formáját a díszlet?
Virág megosztotta velem, hogy nagyjából mi az alapkoncepció, amiből kiindult. Annyit mondott, hogy egy fához hasonló dolgot szeretne, amibe belefér egy ember, ketrecként akár fogva is tarthatja magában. Egy olyan fát szerettem volna, aminek alsó része egy kalitkára emlékeztet. Ezt a motívumot alakítottam tovább. Eleinte egy klasszikus kalitkaszerű ketrecre hasonlított, aminek a tetején egy fából készült, szétágazó lombkorona helyezkedett el. Ez az ötlet egyszerűsödött egy anyaggá, így lett hajlított cső a lombkorona is. Majd felbontottuk a szabályos ketrec külsőt, hogy rusztikusabb, természetesebb legyen.
Mennyire volt más a munkafolyamat, mint amihez eddig szoktál?
Formatervezést tanulok, így mindig törekszem arra, hogy egy használható, funkcionális tárgyat tervezzek, ami valóban hasznos. A díszlettervezésben ez nem szempont, sokkal absztraktabban kell gondolkodni.
Hogyan talált rád ez a munka? Van múltad a színházban?
A színházban nincs nagy múltam, akkor kerültem közel ehhez a közeghez, amikor a táncművészeti egyetem egyik balett szakos diákja volt a kedvesem. Virág is oda járt, csak modern tánc szakra. Őt ismertem, és amikor mondta, hogy felkérték a koreográfia elkészítésére, segítettem neki az alapkoncepcióban, zeneválasztásban, satöbbi. Így amikor oda jutott, hogy kellene díszlet is, szinte egyértelmű volt hogy én tervezzem.
Milyen volt az együttműködés?
Többször találkoztunk élőben, de nagyrészt online kommunikáltunk, mert Virág lent él Egerben. 3D-s terveket küldtem neki vagy rendereket. Be kell valljam, sokszor nem könnyű a táncosokkal. Sok megrendelő nem tudja pontosan, mit akar, vagy nem tudja azt jól átadni. Ez a táncosoknál is valahogy így van. Másképp gondolkodnak, másképp fejezik ki magukat. De úgy érzem, hogy a végére szuperül megértettük egymást, és egy olyan dolgot hoztunk létre, amire mindannyian büszkék vagyunk, és magunkénak érezzük. Sok apróságot tanultam ebből az együttműködésből, meg sok-sok gyakorlatot szereztem arról, hogy miként kell kommunikálni egy ilyen projekteben.
// /
Fotó: Gál Gábor
