2020. 04. 22. | Elmélet

Fridától a graffitiig – Karanténos múzeumtúrák szabadon

A korona-karantén negyedik hetében eljutottam odáig, hogy kell lennie felemelőbb látványnak az otthoni fotóalbumoknál. A kulturális intézmények ugyan fizikailag bezártak, de a kultúra nem állt le, sőt egyre több programot lehet találni az interneten. Ilyenek az online múzeumtúrák is, amiket most kipróbáltam a kanapém kényelméből. Egy kis múzeum mustra következik.

A virtuális tárlaton van virtuális tárlatvezető?

Online tárlatok, böngészhető archívumok, teljes panorámás múzeumtúrák és hasonló kezdeményezések bukkannak fel egyre több helyen várva, hogy a kiéhezett olvasó lecsapjon rájuk. Vajon hogyan zajlik egy tárlatvezetés a kanapéról és mit tud felkínálni a MET több ezer kilométeres távolságból? Pótolja bármi is az élő látványt?

Elérhető tartalmak tekintetében a legalaposabb munkát a Google végezte. Arts&Culture gyűjtőoldala egy gigantikus képtárként funkcionál, ahol több ezer múzeum közül válogathatunk a világ bármilyen pontjáról. Értem ez alatt a thaiföldi Modern Művészetek Múzeumát, az új-zélandi Aukciós Galériát, az ausztrál Tengerbiológiai Múzeumot vagy a norvég Gyerekrajzok Múzeumát.

Az egyes múzeumok aloldalán témákra bontott képgyűjtemények és online tárlatok érhetők el. Persze, ha nincs kedvünk végiggörgetni mindet, keresőprogram is elérhető, de hogy még egyszerűbb legyen a dolgunk, a gyakran keresett kifejezésekből már létre is hoztak külön mappákat, úgy mint „szemüveg” és „Karl Lagerfeld”. Azt pedig fedje örök homály, hogy miért pont ezekre keresett rá a fél világ.

A tárlatokról először azt gondoltam, hogy egyfajta rögzített hanggal kísért múzeumbejárós sétán fogok részt venni, de semmi ilyenről nincs szó. Ezek a tárlatok lényegében jó minőségű fotó-dokumentációi egy adott kiállításnak, viszont meglepően élvezhetőek, és Frida Kahlótól az utcai graffiti művészetig szólhatnak bármiről. Szerepel bennük a tárlat témája, története, a kiállító művészek gondolatai és kommentárral ellátott képek a kiállító terekről, művekről.

És hol kezdjem?

A kínai múzeumok élen járnak ebben a műfajban, de a Guggenheim tárlataira is érdemes ránézni. Ezeket a kiállításokat hatalmas minimalista terekkel fotózták le és egyes képek ráközelített részleteit is közzétették, hogy még könnyebben meg lehessen érteni az alkotásokat. A minőségi, részletekben gazdag fényképek, a megkomponált és jó szögben megvilágított terek meglepően élethűen tükrözik az adott kiállítás atmoszféráját.

De hatalmas élmény lehet a Life magazin és hasonló újságok nézegetése is. Minden nagy felbontásban, leírásokkal elérhető, böngészésük pedig szinte felér egy „vintage turizós” programmal; igazi kincsekre lehet találni.

Lehet válogatni divatfotókból, természetképekből, és elgondolkodtató tárlatokból is, mint a BBC You Asked Art Answered kiállítása, ami létünk legnehezebb kérdéseivel foglalkozik vagy a Today Art Múzeum 16:9-es projektje, ami vonatablakból kiragadott életképekről és valóságról „filozofál”. Azért könnyebb témák is akadnak. Van például emoji tárlat. Ha pedig meguntuk a szomszéd bácsi kertészkedős kőművesdekoltázsát, kötelező kör a különböző kultúrákról szóló amerikai kiállítások meglesése is.

A múzeumi terek

Több múzeum próbálta gyűjteményei mellett magát a múzeumépületét is közelebb hozni az érdeklődőkhöz. A MET például hat részes díjnyertes rövidfilm sorozatát tette közkinccsé, aminek segítségével virtuálisan körbe tudjuk utazni a múzeum épületét. Érdekes keveréke ez a Google Street View-nak, a time lapse-nek és a kamerafelvételnek, amiben egy zenével aláfestett videófelvételt tudunk 360 fokban elforgatni és így „besétálni” a tereket. A felvételek segítségével pedig teljesen ott érezhetjük magunkat a nílusi szfinxek világában vagy a Brauer Marcell ihlette egyik épületkomplexumban.

A British Museum a Google Street View opcióját hívta segítségül, ez a funkció egyébként a legtöbb Google profilos múzeumnál megtalálható, de kevésbé meggyőző, mint a MET-es társáé.

Egy kicsit fárasztó és egészen szürreális élmény, ahogy az akadozó felvételen végig ugrálunk az elmosódó terekben, és meglepő gyorsasággal az ajtótól hirtelen a plafonra kenődünk.

Szinte lehetetlen követni, hogy hol vagyunk az épületben, hogy kerültünk egyik helyről a másikra. Az is tovább ront a múzeumi élményen, hogy elfolyt Sikolyra emlékeztető emberfejekbe ütközünk lépten nyomon, az online szemek elől bezárt ajtók előtt pedig pár perc próbálkozás után mindig elmorzsoltam egy-két könnycseppet. Viszont kitűnően lehet a programmal különböző lehetetlen szögekből megcsodálni a kiállító termekben elrejtett összes szellőzőnyílást, ami inkább emlékeztet „szabadulj a szobából” videójátékra, mintsem egy múzeumi élményre. Érdemes lehet ezért párhuzamosan nézni a tárlat képgyűjteményét és 360 fokban pásztázni.

Hazai oldalon a Nemzeti Galériában is hasonló megoldás segíti a teljes elmélyülést. Hat kiállítóteremben lehet körbe forogni és ha egy festmény megtetszett, rákattintva bővebb információkat kaphatunk róla. A megvilágítás kicsit gyenge, de még élvezhető és rendkívül értékes információkkal gazdagodhatunk.

Van olyan jó, mint az élő?

És most jön a nagy kérdés: volt olyan jó, mint élőben? Az atmoszférát, az alkotások hatását nehezen adja vissza a kép vagy egy videó. Egy múzeumi barangolásnál az épület, a térelrendezés, a méretek, a világítás és szagok együttese, maga a műalkotások által keltett benyomások teszik különlegessé a látogatást. Ez az élmény virtuális térben elmarad, azonban rendkívül értékes és inspiráló projektekre, művekre lehet találni, amiket talán soha nem ismerhettünk volna meg a kialakult helyzet nélkül. A kép néha akad, néha szemcsés, de a tárlatok meglepően összeszedettek, érthetőek és mindenképpen egy lépéssel kiemelnek az otthon négy fala közül. A múzeumok részéről több mint nagylelkű ilyen tartalmakat megosztani, nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy hátradőlve inspirálódjunk és gyönyörködjünk, mindezt teljesen ingyen!