Erósz világjárvány idején


Meztelenül hintázó alak, tahiti nők koszorújában macskát simogató férfi, közös fürdőzés a kádban – Buda Flóra Anna olyan élethelyzeteket rajzolt meg, amik között a folytonosságot valamiféle kendőzetlen, őszinte erotika jelenti. Habár a grafitrajz műfaját nézve fekete és fehér, amiről a Kinky Quarantine szól, az már sokkal árnyaltabb. Pontosan annyira, mint az emberi szexualitás spektruma.


Én is annak a generációnak vagyok a tagja, akiknek gyerekként még tabu téma volt a szex – meséli Flóra. Nem is könnyű erről beszélni, ez a helyzet. Persze nem a téma vélt vagy valós súlya, hanem a köré nőtt indulatok és frusztrációk miatt. Ezúttal is könnyen megfogalmazódhat a vád: nem lehet, hogy csak egy társadalmi értelemben vett szubkultúra promotálásáról van szó? Ha vesszük a bátorságot, megnézzük jobban a képeket, akkor rövid úton rájöhetünk, hogy bizony nem valakikről szólnak, hanem mindannyiunkról.

„Szeretném hinni, hogy ma már ezeket nyugodtan megmutathatom másoknak, de még mindig van, aki felnevet rajta vagy megbotránkozik.”

Habár Flóra saját karanténszorongását próbálta oldani rajzaival, tett egy szívességet nekünk is: szexualitásunk spektrumát vetette papírra, így tárta elénk. Arról természetesen lehetne vitázni, hogy az a bizonyos spektrum milyen átfedést mutat a tizenkét rajzzal, esetleg felül vagy alul van reprezentálva egy-egy irány, de afelől nincs kérdés, hogy a Kinky Quarantine lakói – egymáshoz képest – másképp élik meg saját nemiségüket. Mindezt úgy, hogy korántsem csak a hetero- és homoszexualitás különbségeiből építkezik a sorozat. Az ablak alatt ölelkező szerelmesek, az egymagában pucéran táncoló férfi, a kádban kalandozó pár – ha innen nézzük, akkor nem is a szexuális identitás, hanem maga az intimitás sokszínűségét láthatjuk.

„Úgy gondolom, fontos olyan erotikus tartalmú művészetet létrehozni, amiben humor, elfogadás és szeretet lapul. Ezek a rajzok ugyanakkor történeteket mesélnek el konkrét karakterekről, eszem ágában sincs általánosítani.”

A szituációkon és a karaktereken érződik, hogy Flóra nem társadalmi címkéken keresztül gondolkodik. Ha nem is mindenki, de a legtöbben magunkra tudunk ismerni egy-egy képben. Legyen szó heteroszexualitásról, bőrszínt vagy származást nem ismerő szerelemről, édes magányról, féktelen hedonizmusról vagy éppen platóni szerelemről.

// /

👉 A platóni szerelemmel kapcsolatban Németh György, klasszika-filológus cikkét ajánljuk: Ganümédész nyomában. Fiúszerelem, homoszexualitás az ókori Athénban

👉 Flóra Instagram-oldalát pedig INNEN éritek el

Szerző: Sipos Máté