Szelíden a módban, erősen a lényegben – In Memoriam Scherer József
„A 21. század designere minden korábbinál komplexebb feladat előtt áll; különböző technikai, szociális és politikai kérdésekre kell választ találnia, amiknek a megoldásánál fontos szem előtt tartania, hogy mindig a felhasználó ember maradjon a középpontban” – írta Scherer József 2017-ben, akinek saját szakmai pályáját is a nyitottság, összetettség és emberközpontúság jellemezte. Egy hónapja hunyt el. Munkáinak áttekintésével emlékezünk rá.
Scherer József munkásságának áttekintéséből világosan kitűnik sokoldalúsága; számos műfajban és területen dolgozott – tervezőként, művészként, oktatóként. Ahogy Ernyey Gyula írja róla: többféle tevékenységet harmonikusan ötvöző személyiség volt. Szakmai érdemeit Dózsa Farkas András-díjjal és Ferenczy Noémi-díjjal ismerték el. Négy évtizeden át oktatott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol több tervezőgeneráció szemléletét is meghatározta, és a hallgatóival való közös munkát tekintette egyik legnagyobb eredményének. A MOME professzor emeritusa és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Rövid és töredékes áttekintésünk során nem időrendi sorrendben haladunk, hanem az életmű belső kapcsolódási pontjait keressük, és próbáljuk megszívlelni Scherer Tanár Úr mottóját: „Suaviter in modo, fortiter in re.”, azaz „Szelíden a módban, erősen a lényegben.”
Elektromos fúrógép (1968)
Első sikerei a 60-as években prosperáló Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatójaként érték. A modern funkcionalizmus jegyében tervezett, őszinte és sallangmentes fúrógépét beválogatták a nemzetközi Braun Díj kiállítására, amivel 1968-ban több európai városban is szerepelt. Ahogy egy későbbi interjújában az ipari formatervezésről mondta: „alapvetően mindig a geometria érdekelt, a tömörítés, valamifajta redukció.”
Telepíthető műholdkövető állomás (1970)
Scherer 1966 és 1970 között volt a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója. Diplomamunkája a korszakot fémjelző nemzetközi űrverseny szellemében született, és Michnai Attila nyomán bízvást jellemezhetjük „sci-fi filmbe illő formavilággal”. A telepíthető műholdkövető állomásban már megmutatkozott Scherer fantáziája és a mobilitás kérdései iránti fogékonysága. Tervezői kibontakozására közvetlen hatással volt a főiskola jövőbe tekintő, optimista légköre, a csapatmunkát ösztönző közeg, és a tanszékvezető Dózsa Farkas András, valamint Németh Aladár formatervező és Gerzson Pál festőművész személye.
Átalakítható óra (1974)
A 70-es, 80-as évek szűk magyar szakmai közegének és a korlátozott gyártási lehetőségeknek köszönhetően számos terv az asztalfiókban végezte, holott nem egyszer olyan újító, innovatív tervezői megoldásokról volt szó, amelyek akár a nemzetközi piacon is megállhatták volna a helyüket. Jó példa erre Scherer „alakváltó” órája, amiről évtizedekkel később a Watchismo szakmagazin a következőket írta: „Scherer úr tervei – bár nem voltak a nyertesek között – nyilvánvalóan megelőzték korukat.” A svájci óratervezési pályázatra készült munkája valóban fantáziadús felvetés volt, és bár más léptékben, de ugyanabból a képzelőerőből táplálkozott, amiből néhány évvel korábbi diplomamunkája is.
Integrált óra és hangfelismerő egység (1984)
A hordható, kompakt tárgyak tekintetében figyelemre méltó a Mainichi Nemzetközi Formatervezési pályázatra benyújtott terve, amely a koncepció szerint a hallott vagy beírt szavakat, mondatokat közvetlenül fordította volna le a felhasználó számára. Az intergrált óra és hangfelismerő egység a testi, szociális és tárgyi regiszterek összemosását és a hordható technológia ma rendkívül aktuális kérdését vetítette előre.
IKEA-szék (1989)
A pályázatok sorában nagy sikert jelentett az IKEA számára tervezett, olcsón gyártható, praktikus, összecsukható szék, amit a nemzetközi mezőnyben 1989-ben első díjjal tüntetett ki a cég. A skandináv design szellemiségének megfelelően fából készült és a szögletes formák mellett a lekerekített, puhább élek is megjelennek. Nemcsak az IKEA, de a hazai szakma is elismerte.
Repülőtéri jármű (1973)
Másfél évtizeddel korábban a japán Nemzetközi Kerékpártervezési Pályázaton ért el III. helyezést. Nádas Lászlóval, Zala Tamással, Bezzegh Tiborral a diplomázást követően tervezőstúdió alapítását tervezték, és a díjazott pályaművet is közösen jegyzik. Nyomópedálos repülőtéri közlekedő és szállító járművüket több mint száz induló közül választotta ki a zsűri. A csapatmunka és a pályakezdés szempontjából fontos eredmény volt ez, és talán a Japánhoz fűződő, életre szóló kapcsolatot is megelőlegezte.
Elektromos roller (1984)
A kis távolságokra szabott, egyszemélyes közlekedési eszköz lehetőségei a 80-as években ismét foglalkoztatni kezdték. A japán repülőtéri jármű ötletét felelevenítve immár a városi térhez igazította a Villamosipari Kutató Intézet számára tervezett összehajtható elektromos rollerét. A városi mobilitás mai trendjeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Scherer koncepcióját megint csak az utókor igazolja.
Hi-Fi sztereó berendezés (1977)
A japán ösztöndíj időszaka (1976-77): Scherer gondolkodására – saját elmondása szerint is – elementáris hatást gyakorolt a Japánban eltöltött év, amit intenzív gyűjtés és tanulás jellemzett. Tokióban a kortárs metabolista struktúrák mellett a tradicionális távol-keleti esztétikával és a kalligráfia művészetével is megismerkedett. Az itt szerzett élmények a későbbiekben formatervezői, alkotói tevékenységét is meghatározták. Annak ellenére, hogy a Japánhoz közvetlenül kötődő munkák szórványosnak tűnhetnek az életműben „a hozzáértő ítészek szerint Scherer József valójában egész életére elkötelezte magát e régió formavilágának” – ahogy a pályáját bemutató katalógus fogalmaz. Nem véletlen, ha a Matsushita Electric számára készített Hi-Fi vázlatokról is a japán metabolizmus ismétlődő, moduláris alapegységekből építkező szerkezetei jutnak eszünkbe.
Köztéri szerkezetek (1973, 1975, 1984)
Előre gyártott elemekből kialakított mászóka. Fővárosi Kertészeti Vállalat, Mikó utcai játszótér, 1975 – Bezzegh Tiborral közösen 
Az azonos formákat összekapcsoló, bővíthető szerkezetek gondolata Scherer köztéri munkáiban is megjelenik. Eklatáns példája ennek az 1984-ben készített zánkai játszópark és strand terve, ami a szimmetrikus elemeket a víz változékonyságával oldja fel. Ez a modulszerű építkezés már Japán előtt is megfigyelhető volt Scherernél. Gondoljunk az 1973-ban Bezzegh Tiborral közösen tervezett, műanyag térelemekből összekapcsolt utcai pavilonokra, amiket 1973-ban nyújtottak be a Telefonfülke Tervezési Pályázatra, vagy a két évvel később kivitelezett Mikó utcai játszótéri mászókára, ami 7 éven keresztül bírta a gyerekek mindennapos nyüstölését.
Zsolnay kerámiák (2002-2003)
Japán még évekkel később, az ezredfordulón is éreztette hatását, amikor Scherer a Zsolnay Porcelánmanufaktúrának hotelekbe szánt porcelán tárgyakat tervezett. A többfajta asztali készlet gyártása végül gazdasági nehézségekbe ütközött, de formatervezési szempontból az életműben önálló egységet képeznek az ekkor megalkotott étkészletek és teáskészletek.
Japán teaház (2002)
Hosszú ideig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem zugligeti campusának egyik legizgalmasabb részét képezte a kertben a lombok alatt megbúvó teaház. Az építményt 2003-ban Scherer vezetésével húzták fel az egyetem építész hallgatói. A formatan gyakorlat lényege a csomópontok, az eltérő anyagú szerkezetek illesztésének vizsgálata volt. A japán teaház emellett Scherer szelleméből is megtestesített valamit. Tavaszi konzultációk, szabadtéri szemináriumok, a meditáció és a pihenés emblematikus helyszíne volt.
Kórházi információs rendszer (1984)
A hallgatókkal való közös munka és a szakterületek közötti átjárhatóság Scherer oktatói-tervezői pályáját mindvégig meghatározta. 1978-ban kezdett tanítani a Magyar Iparművészeti Főiskolán, 1983 és 2000 között az Alapképző igazgatója volt. Vezetése alatt a képzés programja a vizualitás alapkérdéseitől, a formatantól a kompozíciós és statikai kérdéseken át a kreatív tervezésig, sőt az utópikus tervezésig ívelt. Az oktatók és a hallgatók olykor állami megrendeléseken dolgozhattak együtt; éles, projektalapú helyzetekben is kipróbálhatták magukat. Ilyen volt a Országos Baleseti Intézet számára készített információs és tájékoztató rendszer, amiben formatervező és grafikus hallgatók működtek közre.
IBUSZ embléma és vállalati arculat (1981-1984)
Scherer egyszerre volt grafikus és formatervező, bár kétségtelen, hogy többen ismerték a formatervezéshez kapcsolódó munkáiról. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban grafika szakon végzett, de a műszaki szerkezetek és a térbeli arányok iránti érdeklődése az itthon akkor még újnak számító ipari formatervezés felé terelte. Jól ismerte a plakát- és betűtervezés, valamint a nyomdászat világát. Ennek is volt köszönhető, hogy M. Fekete Györggyel együtt tervezhették meg az IBUSZ utazási iroda jellegzetes logóját és arculatát, ami legismertebb grafikai munkáik közé tartozik.
Gépkocsi vázlatok (1982-1984)
Pályájának utolsó szakaszában aztán középpontba került az autó. A MOME-n 2010-ben elindított járműtervezés szakirány egyik meghatározó alakjaként megmásíthatatlan érdemeket szerzett abban, hogy egy olyan kis ország, mint a miénk, ma már a világ legrangosabb stúdióiba delegál fiatal tervezőket. Stefan Lengyel professzornak köszönhetően hosszútávú együttműködés jöhetett létre az egyetem és a Mercedes-Benz között, és Scherer József oktatói közreműködésével évről évre születtek a kísérletező kedvű, színvonalas hallgatói munkák a szakirányon. Generációk szemléletét formálta, nemcsak a járműtervezés, de a design valamennyi területén.
Epilógus
Az autó a dinamizmus, a sebesség és a jövő metaforája. Scherer egyik legkedvesebb elfoglaltsága volt az autótervezés, de ugyanígy kötődött a jelek és a betűk, mindenekelőtt pedig a kalligráfia „titokzatos világához”. Festészetében a kezdetektől fogva a geometria és a kompozíció-alkotás témái foglalkoztatták. Geometrikus, konstruktivista képeket festett. Elmondása szerint ezek az alkotások „egyenes szálon kötődtek” az ipari formatervezői munkásságához, ahol szintén „a szerkesztés és az arányok” kérdései jelennek meg, csak a mindennapi eszközök vonatkozásában. A redukált jeleken és a betűtervezésen keresztül talált rá a kínai és japán írásművészet, amely léptéktől függetlenül nagy erővel hatott rá: „a legkisebb általam ismert kalligráfiákban is mindig a monumentalitást szerettem; az fogott meg” – mondta egy interjújában. A fekete-fehér erős kontrasztja és a magukért kiálló, súlyos motívumok elvezették a tömörséghez, egyszerűséghez és harmóniához, amit keresett.
A cikkhez nyújtott segítségért köszönet Almási Katinak, Vág Böbének, Lévai Klárának, Húnfalvi Andrásnak és Koós Pálnak.
A portréképet Urbán Jonatán készítette.
Felhasznált források:
Ernyey Gyula: Scherer József alkotói pályaképe. 2016.
Michnai Attila. 2010. Bevezető Scherer József katalógusához. Szerk. Scherer József (Budapest: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem).
Scherer József. 2017. Az autótervezés perspektívái. In. SPEED – 15 év járműtervezés a Daimler AG támogatásával a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Mercedes-Benz Design együttműködésében. Szerk. Hamvai Kinga (Budapest: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), 20.
// /
Szerző: Schneider Ákos
