Szelíden a módban, erősen a lényegben – In Memoriam Scherer József


„A 21. század designere minden korábbinál komplexebb feladat előtt áll; különböző technikai, szociális és politikai kérdésekre kell választ találnia, amiknek a megoldásánál fontos szem előtt tartania, hogy mindig a felhasználó ember maradjon a középpontban” – írta Scherer József 2017-ben, akinek saját szakmai pályáját is a nyitottság, összetettség és emberközpontúság jellemezte. Egy hónapja hunyt el. Munkáinak áttekintésével emlékezünk rá.


Scherer József a Kreatív tervezés kurzus hallgatóival a Magyar Iparművészeti Főiskolán

Scherer József munkásságának áttekintéséből világosan kitűnik sokoldalúsága; számos műfajban és területen dolgozott – tervezőként, művészként, oktatóként. Ahogy Ernyey Gyula írja róla: többféle tevékenységet harmonikusan ötvöző személyiség volt. Szakmai érdemeit Dózsa Farkas András-díjjal és Ferenczy Noémi-díjjal ismerték el. Négy évtizeden át oktatott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol több tervezőgeneráció szemléletét is meghatározta, és a hallgatóival való közös munkát tekintette egyik legnagyobb eredményének. A MOME professzor emeritusa és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.

Rövid és töredékes áttekintésünk során nem időrendi sorrendben haladunk, hanem az életmű belső kapcsolódási pontjait keressük, és próbáljuk megszívlelni Scherer Tanár Úr mottóját: „Suaviter in modo, fortiter in re.”, azaz „Szelíden a módban, erősen a lényegben.”

Elektromos fúrógép (1968)

Első sikerei a 60-as években prosperáló Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatójaként érték. A modern funkcionalizmus jegyében tervezett, őszinte és sallangmentes fúrógépét beválogatták a nemzetközi Braun Díj kiállítására, amivel 1968-ban több európai városban is szerepelt. Ahogy egy későbbi interjújában az ipari formatervezésről mondta: „alapvetően mindig a geometria érdekelt, a tömörítés, valamifajta redukció.”

Telepíthető műholdkövető állomás (1970)

Scherer 1966 és 1970 között volt a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója. Diplomamunkája a korszakot fémjelző nemzetközi űrverseny szellemében született, és Michnai Attila nyomán bízvást jellemezhetjük „sci-fi filmbe illő formavilággal”. A telepíthető műholdkövető állomásban már megmutatkozott Scherer fantáziája és a mobilitás kérdései iránti fogékonysága. Tervezői kibontakozására közvetlen hatással volt a főiskola jövőbe tekintő, optimista légköre, a csapatmunkát ösztönző közeg, és a tanszékvezető Dózsa Farkas András, valamint Németh Aladár formatervező és Gerzson Pál festőművész személye.

Átalakítható óra (1974)

A 70-es, 80-as évek szűk magyar szakmai közegének és a korlátozott gyártási lehetőségeknek köszönhetően számos terv az asztalfiókban végezte, holott nem egyszer olyan újító, innovatív tervezői megoldásokról volt szó, amelyek akár a nemzetközi piacon is megállhatták volna a helyüket. Jó példa erre Scherer alakváltó” órája, amiről évtizedekkel később a Watchismo szakmagazin a következőket írta: „Scherer úr tervei – bár nem voltak a nyertesek között – nyilvánvalóan megelőzték korukat.” A svájci óratervezési pályázatra készült munkája valóban fantáziadús felvetés volt, és bár más léptékben, de ugyanabból a képzelőerőből táplálkozott, amiből néhány évvel korábbi diplomamunkája is.

Integrált óra és hangfelismerő egység (1984)

A hordható, kompakt tárgyak tekintetében figyelemre méltó a Mainichi Nemzetközi Formatervezési pályázatra benyújtott terve, amely a koncepció szerint a hallott vagy beírt szavakat, mondatokat közvetlenül fordította volna le a felhasználó számára. Az intergrált óra és hangfelismerő egység a testi, szociális és tárgyi regiszterek összemosását és a hordható technológia ma rendkívül aktuális kérdését vetítette előre.

IKEA-szék (1989)

A pályázatok sorában nagy sikert jelentett az IKEA számára tervezett, olcsón gyártható, praktikus, összecsukható szék, amit a nemzetközi mezőnyben 1989-ben első díjjal tüntetett ki a cég. A skandináv design szellemiségének megfelelően fából készült és a szögletes formák mellett a lekerekített, puhább élek is megjelennek. Nemcsak az IKEA, de a hazai szakma is elismerte.

Repülőtéri jármű (1973)

Másfél évtizeddel korábban a japán Nemzetközi Kerékpártervezési Pályázaton ért el III. helyezést. Nádas Lászlóval, Zala Tamással, Bezzegh Tiborral a diplomázást követően tervezőstúdió alapítását tervezték, és a díjazott pályaművet is közösen jegyzik. Nyomópedálos repülőtéri közlekedő és szállító járművüket több mint száz induló közül választotta ki a zsűri. A csapatmunka és a pályakezdés szempontjából fontos eredmény volt ez, és talán a Japánhoz fűződő, életre szóló kapcsolatot is megelőlegezte.

Elektromos roller (1984)

A kis távolságokra szabott, egyszemélyes közlekedési eszköz lehetőségei a 80-as években ismét foglalkoztatni kezdték. A japán repülőtéri jármű ötletét felelevenítve immár a városi térhez igazította a Villamosipari Kutató Intézet számára tervezett összehajtható elektromos rollerét. A városi mobilitás mai trendjeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Scherer koncepcióját megint csak az utókor igazolja.

Hi-Fi sztereó berendezés (1977)

A japán ösztöndíj időszaka (1976-77): Scherer gondolkodására – saját elmondása szerint is – elementáris hatást gyakorolt a Japánban eltöltött év, amit intenzív gyűjtés és tanulás jellemzett. Tokióban a kortárs metabolista struktúrák mellett a tradicionális távol-keleti esztétikával és a kalligráfia művészetével is megismerkedett. Az itt szerzett élmények a későbbiekben formatervezői, alkotói tevékenységét is meghatározták. Annak ellenére, hogy a Japánhoz közvetlenül kötődő munkák szórványosnak tűnhetnek az életműben „a hozzáértő ítészek szerint Scherer József valójában egész életére elkötelezte magát e régió formavilágának” – ahogy a pályáját bemutató katalógus fogalmaz. Nem véletlen, ha a Matsushita Electric számára készített Hi-Fi vázlatokról is a japán metabolizmus ismétlődő, moduláris alapegységekből építkező szerkezetei jutnak eszünkbe.

Köztéri szerkezetek (1973, 1975, 1984)

Az azonos formákat összekapcsoló, bővíthető szerkezetek gondolata Scherer köztéri munkáiban is megjelenik. Eklatáns példája ennek az 1984-ben készített zánkai játszópark és strand terve, ami a szimmetrikus elemeket a víz változékonyságával oldja fel. Ez a modulszerű építkezés már Japán előtt is megfigyelhető volt Scherernél. Gondoljunk az 1973-ban Bezzegh Tiborral közösen tervezett, műanyag térelemekből összekapcsolt utcai pavilonokra, amiket 1973-ban nyújtottak be a Telefonfülke Tervezési Pályázatra, vagy a két évvel később kivitelezett Mikó utcai játszótéri mászókára, ami 7 éven keresztül bírta a gyerekek mindennapos nyüstölését.

Zsolnay kerámiák (2002-2003)

Japán még évekkel később, az ezredfordulón is éreztette hatását, amikor Scherer a Zsolnay Porcelánmanufaktúrának hotelekbe szánt porcelán tárgyakat tervezett. A többfajta asztali készlet gyártása végül gazdasági nehézségekbe ütközött, de formatervezési szempontból az életműben önálló egységet képeznek az ekkor megalkotott étkészletek és teáskészletek.

Japán teaház (2002)

Hosszú ideig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem zugligeti campusának egyik legizgalmasabb részét képezte a kertben a lombok alatt megbúvó teaház. Az építményt 2003-ban Scherer vezetésével húzták fel az egyetem építész hallgatói. A formatan gyakorlat lényege a csomópontok, az eltérő anyagú szerkezetek illesztésének vizsgálata volt. A japán teaház emellett Scherer szelleméből is megtestesített valamit. Tavaszi konzultációk, szabadtéri szemináriumok, a meditáció és a pihenés emblematikus helyszíne volt.

Kórházi információs rendszer (1984)

A hallgatókkal való közös munka és a szakterületek közötti átjárhatóság Scherer oktatói-tervezői pályáját mindvégig meghatározta. 1978-ban kezdett tanítani a Magyar Iparművészeti Főiskolán, 1983 és 2000 között az Alapképző igazgatója volt. Vezetése alatt a képzés programja a vizualitás alapkérdéseitől, a formatantól a kompozíciós és statikai kérdéseken át a kreatív tervezésig, sőt az utópikus tervezésig ívelt. Az oktatók és a hallgatók olykor állami megrendeléseken dolgozhattak együtt; éles, projektalapú helyzetekben is kipróbálhatták magukat. Ilyen volt a Országos Baleseti Intézet számára készített információs és tájékoztató rendszer, amiben formatervező és grafikus hallgatók működtek közre.

IBUSZ embléma és vállalati arculat (1981-1984)

Scherer egyszerre volt grafikus és formatervező, bár kétségtelen, hogy többen ismerték a formatervezéshez kapcsolódó munkáiról. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban grafika szakon végzett, de a műszaki szerkezetek és a térbeli arányok iránti érdeklődése az itthon akkor még újnak számító ipari formatervezés felé terelte. Jól ismerte a plakát- és betűtervezés, valamint a nyomdászat világát. Ennek is volt köszönhető, hogy M. Fekete Györggyel együtt tervezhették meg az IBUSZ utazási iroda jellegzetes logóját és arculatát, ami legismertebb grafikai munkáik közé tartozik.

Gépkocsi vázlatok (1982-1984)

Pályájának utolsó szakaszában aztán középpontba került az autó. A MOME-n 2010-ben elindított járműtervezés szakirány egyik meghatározó alakjaként megmásíthatatlan érdemeket szerzett abban, hogy egy olyan kis ország, mint a miénk, ma már a világ legrangosabb stúdióiba delegál fiatal tervezőket. Stefan Lengyel professzornak köszönhetően hosszútávú együttműködés jöhetett létre az egyetem és a Mercedes-Benz között, és Scherer József oktatói közreműködésével évről évre születtek a kísérletező kedvű, színvonalas hallgatói munkák a szakirányon. Generációk szemléletét formálta, nemcsak a járműtervezés, de a design valamennyi területén.

Epilógus

Jel, tus, papír, 100×100 cm, 1999

Az autó a dinamizmus, a sebesség és a jövő metaforája. Scherer egyik legkedvesebb elfoglaltsága volt az autótervezés, de ugyanígy kötődött a jelek és a betűk, mindenekelőtt pedig a kalligráfia „titokzatos világához”. Festészetében a kezdetektől fogva a geometria és a kompozíció-alkotás témái foglalkoztatták. Geometrikus, konstruktivista képeket festett. Elmondása szerint ezek az alkotások egyenes szálon kötődtek” az ipari formatervezői munkásságához, ahol szintén a szerkesztés és az arányok” kérdései jelennek meg, csak a mindennapi eszközök vonatkozásában. A redukált jeleken és a betűtervezésen keresztül talált rá a kínai és japán írásművészet, amely léptéktől függetlenül nagy erővel hatott rá: a legkisebb általam ismert kalligráfiákban is mindig a monumentalitást szerettem; az fogott meg” mondta egy interjújában. A fekete-fehér erős kontrasztja és a magukért kiálló, súlyos motívumok elvezették a tömörséghez, egyszerűséghez és harmóniához, amit keresett.


A cikkhez nyújtott segítségért köszönet Almási Katinak, Vág Böbének, Lévai Klárának, Húnfalvi Andrásnak és Koós Pálnak.

A portréképet Urbán Jonatán készítette.

Felhasznált források:

Ernyey Gyula: Scherer József alkotói pályaképe. 2016.

Michnai Attila. 2010. Bevezető Scherer József katalógusához. Szerk. Scherer József (Budapest: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem).

Scherer József. 2017. Az autótervezés perspektívái. In. SPEED 15 év járműtervezés a Daimler AG támogatásával a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Mercedes-Benz Design együttműködésében. Szerk. Hamvai Kinga (Budapest: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), 20.

// /

Szerző: Schneider Ákos