Mi megy a moziban? – Interjú Sándor Nórával


Mi kell ahhoz, hogy egy film eljuthasson a közönséghez? Kik és mi alapján döntenek róla? Sándor Nóra Az Arany Pálmától a hazai mozivásznakig című kutatásában a szerzői és művészfilmek forgalmazási hálóit bogozta ki. Nórát nemcsak elméleti oldalról foglalkoztatja a téma, de a gyakorlatban is közel állnak hozzá ezek kérdések. Szakmai pályája a film körül forog. Néhány állomás: Friss hús, Titanic, magyarhangya, Cannes, Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál. Design- és menedzsment szakon végzett munkáját idén a MOME rektori különdíjával ismerték el.


Milyen út vezetett a rektori díjig?

Már a design- és művészetelmélet szak elvégzése óta komolyan érdeklődöm a filmművészet iránt. A diplomafélévben a Daazonál gyakornokoskodtam – akik a Friss Húst és sok más szuper dolgot csinálnak , aztán tettem egy kis kitérőt Barcelonába, ahol egy kortárs képzőművészeti galériánál dolgoztam egy évig. Mikor hazajöttem és elkezdtem a mesterszakot, szerettem volna visszatérni a filmhez. A Titanic Filmfesztiválnál kezdtem mozikoordinátorként, ezután a magyarhangya filmforgalmazóhoz kerültem, ahol már két éve a csapatot erősítem. Közben felvételt nyertem Bristolba Erasmus programmal és jelenleg a University of the West of England Contemporary Film Culture mesterszakán a diplomámon dolgozom. Bristolban egy helyi filmfesztivál (Cinema Rediscovered) kommunikációs és marketing asszisztenseként szereztem tapasztalatot. Az elmúlt években lehetőségem volt több nemzetközi filmfesztiválon is részt venni – a Berlinalera a bristoli szaktársaimmal utaztam ki, Cannesba pedig a Trois Jours á Cannes program keretein belül jutottam el. Ezután meghívást nyertem harmadik magyarként a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál filmipari akadémiájára, majd az ArteKino online filmfesztivál fiatal zsűrijének voltam a tagja. Tavasszal bekapcsolódtam egy kölni székhelyű sales ügynökség, a The Match Factory munkájába, de sajnos, a világjárvány miatt ez félbeszakadt.

Mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást az elmúlt években? 

Át kellett látnom a filmipar működését ahhoz, hogy tudjam, mit is szeretnék pontosan csinálni, ami nyilvánvalóan sok próbálkozással járt. Mostanra világossá vált, hogy engem a nemzetközi sales, a forgalmazás és a filmfesztiválok érdekelnek a leginkább, ezeken a területeken pedig külföldön több lehetőség van. Azt hiszem, hogy a neheze még csak most jön, hiszen az évek során megismertem, hogy a szerzői és művészfilmekkel foglalkozó szféra nagyon szűkös, ezért a bejutáshoz magas elvárásoknak kell megfelelni – itt gondolok például arra, hogy az egyetemi diploma már teljesen elvárt, azonban a szakmai portfólió és a nyelvi kompetenciák döntik majd el, hogy ki kerül be a nemzetközi színtérre. Ezenkívül talán az idegennyelvű mesterdiploma megszerzése az, ami jelenleg a legnagyobb kihívást jelenti.

Hogyan mutatnád be röviden a kutatásodat azoknak, akik nem olvasták a szakdolgozatod?

A szakdolgozatom a művészfilmek moziforgalmazásáról szól és az ezeket a filmeket népszerűsítő forgalmazókról, valamint a hozzájuk szorosan kapcsolódó artmozi-hálózatról. A filmforgalmazás a filmipar egyik legfontosabb területe, ami a gyártásra, a moziüzemeltetésre és egyúttal a fogyasztásra is nagy hatással van. De vajon mi alapján döntik el a forgalmazók, hogy melyik film éri meg a bemutatást és melyik nem? Hogyan működik a hazai piac, mik a legnagyobb nehézségei ma egy művészfilm-forgalmazónak? A szakdolgozatomban az elméleti keretek tisztázása után, feltérképeztem a művészfilm-forgalmazók működését: hogyan választanak filmet, hol vásárolják meg ezeket, mik a legfontosabb tevékenységi köreik, milyen a kapcsolatuk a mozikkal vagy a közönséggel. Ezután egy független filmforgalmazó, a magyarhangya esettanulmányán keresztül mutattam be, hogy hogyan lehet fennmaradni a magyar piacon és eljuttatni a hazai közönség számára a kortárs filmművészet jelentős darabjait.

A sok filmes téma közül miért éppen a forgalmazás kérdéseivel kezdtél el foglalkozni?

Közel két éve dolgozom marketing és PR asszisztensként a magyarhangya filmforgalmazónál, ezért fontosnak tartottam, hogy egy kicsit mélyebbre ássak a témában. Ezenkívül feltűnt, hogy a magyar szakirodalom nem szentel figyelmet a filmforgalmazásnak, vagy ha igen, azt egy távoli, mindinkább teoretikus perspektívából teszi. A szakmai tapasztalataimnak köszönhetően betekintést nyerhettem a filmipar különböző területeire és ezáltal magasan képzett filmipari szereplőkkel is készítettem interjúkat, ami talán a legfontosabb eleme a dolgozatomnak. Kevesen vannak tisztában azzal, hogy mit is csinál egy forgalmazó, valahogy nem hozzájuk társítják a filmeket. Pedig abban, hogy a legújabb Arany Pálmás filmeket a magyar mozikban is viszontláthassuk, bizony a forgalmazónak elengedhetetlen szerepe van – erre is szerettem volna felhívni a figyelmet.

Menedzserként milyen tanulságokat tudsz levonni az elemzésedből?

A magyar film világszerte elismert, azonban a Magyarországon lévő filmkultúra visszafejlődött. Általánosan elmondható, hogy a diverz filmkultúra megteremtése érdekében még több független forgalmazóra és artmozira lenne szükség. Magyarországon is a hollywoodi filmek dominálnak, a független filmforgalmazók és artmozik támogatás nélkül nem tudnának fennmaradni. A Bristolban töltött idő alatt megtapasztaltam, hogy ott a mozik közösségi térként működnek és hatalmas aktivitással szerveznek különböző vetítéseket kísérő eseményeket is. Rengeteg jó példát látni külföldön, amikből érdemes lenne egy-kettőt ellesni, hogy a filmkultúrát itthon is serkenteni tudjuk.

A diplomával lezárult egy fejezet az életedben; merre tovább?  

Jelenleg a második mesterdiplomámon dolgozom és persze a magyarhangyával is készülünk számos filmmel és programmal a mozik újranyitására. A szaktársaimmal Bristolban szintén szabadtéri vetítéseken dolgozunk és közben nemzetközi projektekre pályázok, amik remélem, hamarosan beindulnak.

// /

Sándor Nóra szakdolgozati témavezetője German Kinga, konzulense Bognár Péter volt.

A MOME virtuális diploma-kiállítása július 26-ig tekinthető meg ITT! 

Szerző: designisso