Eldorado – A bulinegyed szemétbányája


Mihez kezdjünk a bulinegyeddel? Újra és újra felmerül a kérdés – a VII. kerület belső része valakinek a főváros szívét, valakinek a latrináját jelenti. Tasnádi Gergely válasza konstruktív: a bulinegyed egy bánya. Pontosabban egy szemétbánya, amiből értéket teremthetünk. Az Eldorado egy olyan hely a negyed belsejében, ahol a szórakozóhelyek által jól kalkulálhatóan termelt szemetet tárgyakként, bútorokként, építőanyagként hasznosíthatjuk újra. A koncepciót idén a MOME rektori különdíjával ismerték el.


Hogyan mutatnád be röviden a diplomamunkádat azoknak, akik nem ismerik?

Az Eldorado egy olyan újrahasznosító üzem a budapesti bulinegyedben, amely a kerület vendéglátóipari egységeinek egyes hulladéktípusait alakítja át használati tárgyakká, belsőépítészeti elemekké. A kocsmák, kávézók, éttermek hulladékai hasonló anyagminőségűek, valamint jól kalkulálható mennyiségben termelődnek – hasonló egy bányához. A fő alapanyag a műanyag (flakon, csomagolás, kupakok, stb.) de bio-, papír-, illetve bizonyos esetben fém hulladékok is bányászhatók. Az egyes egységek a működési engedélyük részeként egyfajta hulladékadóval tartoznak a kerületnek, ez azonban nem pénzbeli kötelezettséget, hanem a hulladék szelektíven való gyűjtését és Eldoradóba való szállítását jelenti. Ott a kerület és lakosai számára hasznos tárgyak, belsőépítészeti nyersanyagok készülnek, melyek később kerület igényei szerint felhasználhatók, akár köztereken, akár mondjuk lakásfelújításokhoz. Az Eldorado részét képezi egy rövid-, középtávú tartózkodásra alkalmas lakóépület is, ami a műhely dolgozói számára van fenntartva, egyfajta kollégiumként.

Tehát a kiindulópontod, hogy a bulinegyed szeméttermelését át lehet fordítani valami hasznosba…

Pontosan. Az Eldorado a bulinegyedet egy nyersanyagbányaként fogja fel. A mestermunkámmal szoros összefüggésben álló szakdolgozatom egyik fontos állítása, hogy egyes recycling tevékenységek a modern városlakók számára jól látható, interakcióra alkalmas terekben kell folyjanak. Csak így képesek saját missziójukat a nyersanyagfogyasztó városlakó számára immanenssé tenni.

Mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást az Eldorado megtervezésében?

Az terv gerincét Dave Hakkens fiatal holland designer barátom low-tech műanyag újrahasznosító gépei adták. Ezek a relatíve egyszerűen és olcsón megépíthető gépek (daráló, prés, extrudáló, elszívó berendezés) lehetővé teszik a belvárosi környezetben is végezhető újrahasznosító munkát. Dave munkájával és szervezetével (Precious Plastic) először online találkoztam, amikor anyagot gyűjtöttem a műanyagok újrahasznosításának lehetőségeiről. Ami kezdettől fogva leginkább aggasztott, hogy egy olyan technológiához fogok struktúrákat tervezni, melyet pusztán az internetről ismerek, semmilyen tapasztalatom nincs róla. Ugyan meglehetősen sok információhoz jutottam az egyes gépekről és munkafolyamatokról, de pusztán ezek alapján nehéznek ígérkezett hiteles építészeti programot és koherens víziót alkotni. A tervezés egy bizonyos ponton egyfajta tippelgetésbe ment át, hiszen itthon senkivel nem tudtam érdemben konzultálni a technológiáról, a gyártás folyamatáról és az ehhez szükséges téri funkciókról. E vívódás eredményeként 2019 tavaszán megszakítottam a diplomafolyamatot, és elmentem Dave-hez az újonnan nyílt Precious Plastic Headquater-be (Eindhoven, Hollandia). Egy 1 éven át tartó kutatás-fejlesztési program második felébe tudtam bekapcsolódni. Tulajdonképpen kipróbálhattam a saját víziómat. Az eindhoveni műhely működése, városközponti lokációja alátámasztotta a tervezési programom létjogosultságát, támpontokat adott ahhoz, hogy hogy néz ki, hogy működik egy ilyen létesítmény, egyáltalán van-e létjogosultsága a városi szövetben. A diplomát ezzel a tapasztalattal a hátam mögött már kellő magabiztosággal tudtam végigvinni idén tavasszal.

Miért erre a konkrét témára esett a választásod?

Erre nincs konkrét válaszom, megtalált a téma. Azt tudom, hogy az egyetem alatt is mindig azok a tervezési programok érdekeltek, általában azokat a terveimet is szerettem, ahol valami meglévőhöz, teszem azt egy meglévő épülethez kellett hozzányúlni. Az urbanisztika is mindig nagyon érdekelt, annak is alapvető eleme az újrahasználat. Azt hiszem, tudat alatt ehhez a vonzalomhoz kerestem egy problémát, találtam ki egy programot.

Személy szerint mit jelent neked ez a projekt? Volt olyan rádöbbenésed, ami túlmutat a szakmai keretein a mestermunkának?

Sok minden letisztult bennem azóta, hogy ezzel a témával foglalkozom. A legerősebb felismerés Hollandiában ért, ahol ráeszméltem, hogy semmiképp sem szeretném pusztán a számítógép (rajzasztal) mellett leélni az életemet. A Precious-ben a tervezés és a műhelymunka szoros kapcsolatban állt. Az ember tervezett egy elemet valamihez a stúdióban, aztán rögtön lemehetett megcsinálni a műhelybe. Kicsit olyan volt, mint amilyen az egyetem nem tudott lenni az utóbbi időben. Ez a fajta, ha úgy tetszik fizikai munkavégzés nagyon fontos lett számomra, hosszútávon is igényem van rá. Emellett új élmény számomra, hogy elkezdtem nem csak a saját szűken vett lakásomra gondolni, amikor az otthonomról gondolkodom. A társasház egészét, ahol lakom, kezdem más szemmel nézni, több olyan ötletem is van, amit szeretnék a lakókkal közösen megvalósítani. Ilyen például, hogy rendbe hozzuk a ház hátsó udvarát. Egy fantasztikusan kellemes tér lehetne, most azonban ellepi a gaz és ez hirtelen elkezdett nagyon zavarni. A tervezés mellett persze szívesen végezném magam is a felújítási munkát. Ha jön még egy karantén, nagyon jól fog jönni.

Most, hogy ez a fejezet lezárult az életedben, merre tovább?

Igazság szerint nem érzem, hogy bármi is lezárult volna. A téma nem epizódszerűen, pusztán a diploma miatt van jelen az életemben, a továbbiakban is fogok vele foglalkozni. A mestermunka arra volt jó, hogy rendezzem magamban, hogy mit tudok, hol tartok ezzel az egésszel kapcsolatban. A program felvetéseit érzem annyira érvényesnek, hogy további munkát fektessek bele. A low-tech, a material design adta lehetőségek az építészetoktatásban különösen foglalkoztatnak. A Precious Plastic-el megmaradt a munkakapcsolat, ha minden jól alakul és a körülmények is megengedik, az idén elmaradt milánói design hétre készült installációnkat jövőre pótolhatjuk. A Precious új projektje a Projekt Kamp, egy Portugáliában alakuló alternatív falu felépítése. Ebben valamilyen formában mindenképpen szeretnék részt venni.

// /

Szerző: designisso