Üvegfújás szembeszélben


Kézművesség reneszánsza ide, DIY oda, a tárgykultúra aktuális helyzetében mégsem kapnak kiemelt figyelmet az üvegből készült használati- és dísztárgyak, en bloc az üvegművészet. Mindezek ellenére egy tucat fiatal tervező arra vállalkozott, hogy megmutassák, milyen lehetőségeket rejt magában az üveg és az üvegfújás ősi technikája.


A MOME Tárgyalkotás szak egy üvegfúvó hutahét keretein belül lehetőséget adott a kísérletezésre, amivel nemcsak „üveges”, hanem más szakról érkező hallgatók is élhettek. Erre a hétre több szempontból is fontos mozzanatként tekinthetünk. Egyfelől az új campus műhelyei lehetővé teszik, hogy a melegüveg tárgyak készítésében rejlő üvegfúvó tudást fiatal tervezők is elsajátíthassák – ilyen értelemben ez egy hagyományőrző történet. Másfelől tényleg szembeszélben van az üvegművészet. Az elmúlt évek során szépen lassan zsugorodott össze az ipar: tervezők, kivitelezők, mesterek vagy éppen gyártók működése vált fenntarthatatlanná.

Természetesen ennek a helyzetnek van egy megkerülhetetlen, „keresleti” olvasata is: amit per pillanat az üvegről gondolunk, az többnyire megáll a gyártósoron előállított tucattermékeknél. Poharak, kancsók, palackok. Pedig van élet a sablontárgyakon és az IKEA-n túl. Ott van például Légrádi Lili üvegből és fából készült makraméja, ami nemcsak a különböző anyagok és formák szimbiózisa miatt emlékezetes, hanem azért is, mert bármilyen kortárs enteriőrben esztétikus, akár funkcionális kiegészítő is lehet.

Ha már funkcionalitás: a dísztárgyak a design alapelveivel miképpen férnek össze? Nem könnyű kérdés, de az biztos, hogy dísztárgy és dísztárgy között is nagy különbségek vannak. Szeresdi Sára réteges üvegeire öröm ránézni – a visszacsiszolás technikájával az üveg újabb és újabb rétegeit tárta fel.

Doktor Melinda munkájában a fotográfia lépett kölcsönhatásba az üveg egy szokatlan tárgy formájában. Lávalámpa, fotogram, buborék – ahogyan különböző perspektívákból vizsgáljuk a tárgyat, úgy torzul, formálódik az üveg fénytörésében a belső kép.

Hasonló a helyzet Rázsó István Márk biomorf tárgyainál. Körüljárjuk, méregetjük, nézegetjük, első blikkre aligha érthető, hogy mi történik a formákkal. Misztikus, kiszámíthatatlan, talányos – egyszóval izgalmas. Éppen úgy, ahogyan a hutahét tárgyaiból készült teljes kiállítás: megbizonyosodhattunk, hogy az üvegfúvás archaikus formanyelve mit sem veszített erejéből. Talán csak egy új, motivált tervezői nemzedékre van szükség, akik újra felfedezik az üvegművészetben rejlő lehetőségeket. Az üvegfúvó hutahét egy határozott lépésnek tűnik ez ügyben – a többi majd úgyis kiderül.

További képek az üvegfúvó hutahétről:

// /

👉 A hutahetet Balla Benjámin, Borkovics Péter, Pattantyús Gergely és Polyák János egyetemi oktatók vezették

👉 A kiállításon Eleanor Hughes, Bánki Horváth Bianka, Cserba Péter, Szöllősi Anna, Kis Regina, Mráz Emese, Révész Nikolett, Varga Levente, Szeredi Sára, Légrádi Lili, Dávida Mira, Doktor Melinda, Rázsó István Márk, Szorg Luca Rebeka és Orosz Dóra munkái szerepeltek

👉 A fotókat Szántó Gerzson készítette

Szerző: Sipos Máté