Közösség-építés – avagy egy MOME-s építőtábor Mindszentkállán
„Szaggass otthon pogácsákat!” – adták ki a tervezési instrukciókat Börzsei Tamás és Vass-Eysen Áron, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatói az online konzultációk egyikén. De mégis mi köze egy süteménynek egy építészeti tervezéshez?
A MOME Építészeti Intézete minden évben hagyományként építőtábort szervez az elsőéves hallgatóknak, megalapozva a közösségi tervezés – és azzal együtt a kivitelezés – későbbi sikereinek. A tervek szerint idén az erdélyi Méra Világzenei Fesztiválra építettek volna a hallgatók, ám az ekkor kialakuló vírushelyzet ezt nem tette lehetővé. Így egy másik tervhez kellett folyamodni: közös erővel és némi szponzori segítséggel augusztus végén mégis megvalósult a tábor, ezúttal egy hazai helyszínen.
Mindszentkálla üres petanque- és focipályájára esett a választás, ugyanis a terület jelenleg szinte teljesen üres, nem is beszélve arról, hogy a falu éppen mostanában tervez kisebb beruházásokat – mint például egy közösségi kemence kialakítását – a környéken. Így nem volt kérdés, hogy a helyszínen egy pihenésre, meccsnézésre alkalmas, nagy befogadóképességű térbútorra van szükség.
Balogh Enikő padterve, ami eredetileg egy másféle adottságokkal rendelkező helyszínen került volna megépítésre, ebben az új szituációban is tökéletesnek bizonyult.
„A pad formája olyan, akár a pogácsaszaggatásból megmaradó tészta alakja. Ezek a karéjok ideális ’beszélgető alakzatot’ nyújtanak egy baráti társaság számára, mivel mindenki közvetlenül a másik szemébe tud nézni.”
– mondta a tervező.
A fa mint alapanyag adott volt a feladatkiírásban, és mivel a tervezés során egy elég nagy ülőfelület alakult ki, Enikő fontosnak tartotta, hogy milyen mintázatot kapjon a térbútor. Olyan szerkezetet talált ki, ami által szinte bármilyen méretű és irányú deszkázatot ki lehet rakni. A bútor négy rétegből tevődik össze, a legalsó a legegyszerűbb, ami csak egy cikk-cakkból áll, és talajszegekkel emelkedik el a földtől. Erre jönnek az egyre bonyolultabb rétegek, végül a legfelső deszkázat. A mintázat rendszerének kialakításánál arra törekedtek a résztvevők, hogy mindegyik deszka az adott karéj középpontjába tartson. „Ez volt a legbonyolultabb, de egyben a legizgalmasabb rész is a kivitelezésben” – tette hozzá a tervező.
Talán nem is lett volna igazi kihívás a tábor, ha nem kellett volna nehézségekkel és akadályokkal szembenézni. „Már a tábor elején lehetett látni, hogy a rendelkezésünkre álló fa nem lesz elég. Szerencsére emiatt sem kellett lényegesen megváltoztatni tervet, egyszerűen nem építettük meg az összes karéjt, hanem hárommal kevesebbet.” A következő bökkenő az volt, hogy a talajszegek, melyek az egész faszerkezetet elemelték a földtől, a lápos talaj miatt megsüllyedtek. Az ereszkedést akkor vették észre, amikor már javában a munka végénél tartottok, így nem tudták volna utólag lealapozni. Végül úgy akadályozták meg a tovább süllyedést, hogy helybeli bazaltköveket raktak a talajszegek mellé, így arra felültek a gerendák.
A 12 napos építés egyébként nomád körülmények között zajlott, így a helyiek támogatása sokat jelentett a dolgozó diákoknak. Az utolsó napok egyikén több tucat helybéli látogatott el az építés helyszínére, hogy egy közös vacsorával ünnepeljék meg a hallgatók és a különös lelátó érkezését. Ez volt az a pillanat, amikor mindenki számára egyértelművé vált: a paddal együtt egy közösség is épült. És ezekért a pillanatokért szerveződik meg minden évben újra és újra a tábor.
// /
Vezető tanárok: Vass-Eysen Áron, Börzsei Tamás
Résztvevő építész hallgatók: Balogh Enikő, Czigány Lilla, Erdős Aletta, Füleky Dorottya Filoména, Gárdos Lili, Halmos Anita, Inez Leduc, Lajcsik Dorottya, Lipótzy Kristóf, Monti Elvira, Répás Janka, Soóki-Tóth Anna, Szelevényi Oszkár Koppány, Véghelyi Borbála, Veres Dóra, Wallner Gábor, Werk Zsuzsanna
Fotók: Vass-Eysen Áron, Werk Zsuzsanna, Mocselini Balázs
Szponzorok: BIVAK, HT-BAU Kft., Kő Fagyi Mindszentkálla, Káli-kapocs, mindszentkállai lakosok
