Autóbolondok Németországban és itthon – Interjú Elek Bálinttal
Éppen, hogy kilépett az egyetemről már vette is a repülőjegyet Németországba. Elek Bálint 2019 tavaszán végzett a MOME Formatervező MA képzésén, a 2020-as záró prezentációja után pedig nem kellett sokat agyalnia azon, merre tovább, hiszen már várták Sindelfingenben a Mercedes-Benz designstúdiójába gyakornoknak. Autótervezésről, egyetemi és németországi tapasztalatokról beszélgettünk.
Hogyan kerültél be szakmai gyakorlatra a Mercedes-Benzhez?
Az, hogy kit fognak gyakornoknak hívni, minden esetben a tervezések összképe, a portfólió határozza meg. Szerintem a legfontosabb szempont a látható fejlődés félévről-félévre. Én igyekeztem az egyetemen minden félévben valami olyasmin dolgozni, amiben még gyengének éreztem magam, vagy amiben egyáltalán nem volt még tapasztalatom. A gyakorlat során is folyamatosan érik az újabb és újabb kihívások embert, úgyhogy nem árt, ha valaki időben megtanul tanulni. A MOME-n minden projekt egy nagyobb prezentációval zárul, amire meghívjuk a Mercedes-es konzulenseinket; ez kiváló lehetőséget ad arra, hogy az aktuális projekt eredményei mellett megmutassuk a portfolióinkat is. Ezután a stúdióban átnézik a csapattal a munkáinkat, és ezután emailben értesítik azokat, akik lehetőséget kapnak gyakornokként. Én így kerültem ki.
Hány projektet készítettél a cégnek? Van köztük kedvenced?
A négy Mercedes-projektem mindegyikében vannak apróságok, amik közel állnak hozzám. Például az első autós projektem a MOME-n, ahol még azt sem tudtam, mit csinálok vagy az első olyan autótervem, amiből már 3D nyomtatással rendes modell készült, illetve ide sorolom az első komolyabb animációmat is. Általában mindig a legújabb projektem éppen a kedvencem. A tavaszi félévben Indiába kellett Mercedest terveznünk, ehhez a témához egy olyan autót képzeltem el, ami beleillik India sajátos közlekedés-kultúrájába, vagyis a látszólag nulla KRESZ, és a véget nem érő dudálás világába. Ennél a tervezésnél nagyobb hangsúlyt akartam fektetni a stylingra, mint a korábbi projektjeimnél.
Az autó felületének hangelnyelése lett a témám, ami egyszerre kipipálja a sajátos formanyelvet és az Indiához való kötődést.
A koncepcióm lényege, hogy a forma a dudálás hangját elnyelve és megszűrve segít a sofőrnek kiigazodni a káoszban. Az autó felülete a karosszérián lévő vágások felé irányítja a hanghullámokat, amikben egy puha, zajszűrő anyag elnyeli őket.
Milyen érzés egy ilyen közösséghez tartozni? Hogy érzed magad ott?
A közösség itt is nagyon jó, tele sok rokonszenves autóbolonddal, mint otthon, úgyhogy a beilleszkedéssel nem volt baj. A designstúdió hatalmas, akkora, mint egy kisebb pláza, és még a lockdown alatt is pezseg a kreativitástól. A környezet nagyon inspiráló és motiváló, minden pillanatban emlékezteti az embert, hogy miért is vagyunk itt, és választottuk ezt a szakmát. Sajnos csak az első 2 hónapban dolgozhattam bentről, azután távmunkába küldtek szinte mindenkit. Ezt eléggé bánom, hiszen ezt a munkakörnyezetet sehogy se lehet pótolni, de ezzel nem vagyok egyedül.
Hogyan kell elképzelni egy Mercedes-Benz projektet az egyetemen? Hogyan lehet bekerülni ezekbe a projektekbe?
A MOME-s és a Mercedes-es konzulenseink együtt választják ki a következő projekt témáját, ami alapján mi elkezdünk koncepciókat kidolgozni, ötleteket skiccelni. Ezeket heti rendszerességgel bemutatjuk és átbeszéljük a cég designereivel is. A koncepciót előszőr skiccekkel, majd vázlatos 3D-modellekkel mutatjuk meg, amik alapján később újra tudunk skiccelni, majd végezetül készre finomítjuk a virtuális modellt, amiből aztán a gusztusos 3D-renderek készülnek, utolsó simításként pedig egy animációval fel lehet tenni a pontot az „i”-re.
A járműves csapat a formatervezés szakon belül működik, mint egy kis különleges alakulat.
BA2-től MA2-ig vegyülnek itt a hallgatók. Bekerülni csak akkor lehet, ha a rajzi és tervezési készségeink elérnek egy bizonyos szintet. Erre van egy készségfejlesztő kurzus, amin meg lehet ismerkedni az autótervezés alapjaival. Ebben részt vesz az egész járműves csapat is, úgyhogy itt nagyon sokat tanulhat mindenki, aki kezdő és érdeklődik a téma iránt, és nem utolsó sorban nagyon jó a társaság is.
Mi az, amit a legjobban szeretsz a tervezési folyamatban? Van kifejezetten olyan része a tervezésnek, amit a leginkább magadénak érzel?
Nehéz egy dolgot kiemelni; a tervezési folyamat egészét élvezem. Mindenben igyekszem még fejlődni. Ha van egy ötlet vagy téma, ami érdekel, akkor szeretem jobban beleásni magam és összekötni a pontokat, megtalálni az egésznek a lényegét és aköré felépíteni a koncepciót. A legelső, ujjnyi méretű skiccektől a 3D-animációig élvezem a folyamatot. Nyilván a rajzhoz kötődöm a legrégebb óta, de ott is elengedhetetlen az állandó tanulás. Emlékszem, mikor legelőször jöttem PreMOME-s előkészítő órára, úgy 5 éve, szembesültem vele, hogy az itteni sztenderdekhez képest én nem tudok rajzolni.
Mindig is autó-formatervező szerettél volna lenni vagy ez a későbbiekben alakult ki?
Mondhatni: is-is. Nagyon jól hangzik, ha azt mondom, hogy négyéves korom óta ezt akarom csinálni, de azért volt a gyerekkorom és az egyetem között jó pár év, amikor teljesen megfeledkeztem róla. Sima gimibe jártam, angol kéttannyelvű osztályba, és nem túlzás azt mondani, hogy nem érdekelt egyik tantárgy sem. Az autókat viszont egész életemben imádtam és rajzolni is szerettem, úgyhogy jött az elvetemült ötlet, hogy ezt a gyerekkori álmot próbáljam megvalósítani. Ekkor kezdtem el ismerkedni a MOME-val, majd megint olyan egyértelmű lett a dolog, mint négyéves koromban.
// /
Az interjúban bemutatott tervek a MOME formatervezés MA szakán készültek. A projekt témavezetője Húnfalvi András és Ruppert Dániel volt.
