Újpest nem Torino – Az UTE címerkálváriájáról
Az Újpest címerének újratervezése nem egy mai történet, 2017-ben jelentették be, hogy az arculat is nagy átalakulások előtt áll. Több, mint három év után ott tartunk, hogy a cinikusabb szurkolók között csak újpesti vécédeszkaként emlegetett redesign hozzánőtt a régi címerhez, szerepzavaros módon állnak össze egyetlen logóvá, mint valami before and after képpár. Talán olyan hungarikum ez, amihez hasonlót a Szent Korona ferde keresztje óta nem látott a világ…
Vallomás prológusban
A foci egyfajta politikai ütközőzónává vált az elmúlt évtizedekben, sokszor ezen a témán keresztül merül fel a piaci alapú működés és az állami szerepvállalás viszonya. Olyan kérdések ezek, amikről gyerekként aligha gondolkoztam. A foci nem is ezért keltette fel a figyelmemet. Egyszerűen magával ragadtak a színek, a szurkolói jelmezek, a kabalaállatok, a hazai és idegenbeli szerelések, a mezek hátulján szereplő betűtípusok, a címerek. Ha nem is ebből a gyermeki perspektívából közelítek most az Újpest címerevolúciójához, azért tényfeltárói szándékaim sincsenek. Pusztán a médiában elszórt morzsákból próbálom értelmezni, hogy mit árul el magáról egy arculattervezési folyamat. Szavakon túl, a design nyelvén.
Régen minden jobb volt
Az Újpesti Torna Egyletet 1885-ben alapították, 1889-ben pedig a labdarúgó szakosztály, az Újpest Football Club is megszületett. Innen számíthatjuk az angyalföldi csapat címerének történetét, amit 1949-ben – a kommunista hatalomátvételnek köszönhetően – Újpesti Dózsa névre kereszteltek át. Ekkor fektették le az elkövetkező évek meghatározó formáit: vörös csillag, babérkoszorú és a rombuszba zárt „D” betű, ami a keleti blokk több egyesületénél a mai napig visszaköszönő motívum. A kétezres évekig az adott kor elvárásai szerint alkották meg a címereket, hogy aztán 2004-ben óvatos léptekkel induljanak el a lejtőn: katonai stencileket idéző betűk, éleslátást tesztelő léptékváltások, satöbbi. A mindent eldöntő öngólra viszont egészen 2017-ig kellett várni.
Új idők focija
Egy ilyen arculatfrissítési projekt azzal a céllal készül, hogy a klubot vonzóbbá tegye. Ezt a törekvést a rajongók nézettségben mérhető figyelmükkel, jegyvásárlással, mezrendeléssel vagy éppen lájkokban fizetik meg. Mindeközben a nemzetközi pénzügyi szabályozások egyre inkább presszionálják a klubokat a piaci alapú működésre, saját bevételek szerzésére. A Financial Fair Play szabályozás lényege konyhanyelven ennyi: ne legyen „nagyon” mínuszban a kassza. Ha már vonzóság és kasszazárás – menetrendszerűen jön képbe a design.
Kísérteties egybeesés, hogy a torinói székhelyű Juventus is 2017-ben mutatta be új logóját. Habár a zebra motívum és a csíkok végigkísérték a klub történelmét, mégis bevállaltak egy teljesen új irányt, megszabadultak a klasszikus heraldikát idéző motívumoktól és a figurális ábrázolástól. De ez csak egy dolog a sok közül: saját betűtípust, fotókoncepciót és arányrendszert is kidolgoztak, ami mind visszavezethető a logóra. Több, mint három év távlatából sikeresnek mondható az olasz csapat példa nélküli húzása. A kezdeti megosztottságot mérsékelte, talán fel is számolta a tény, hogy az arculat működik. Megkülönböztet, érthető, következetes.
A lovebrandek átka
Dramaturgiai szempontból korántsem ideális, hogy most érünk az okfejtés lényegi kérdéséhez, de itt van: hogyan mehetett ennyire félre az újpesti projekt? Ezzel kapcsolatban kikértem Horváth Zoltán véleményét, aki az Elevate Design & Strategy alapítója, többek között Budapest új arculatát is ő álmodta újra.
„Egy futballcsapat jelképének újratervezése rendhagyó feladat. A szurkolók a változásra nagyon érzékenyen reagáló réteg, ha klasszikus értelemben nem is döntéshozók, véleményük mindenképpen egy olyan összetevő, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy márka meglévő vizuális jelképének újratervezése előtt fontos az edukáció, a közös lapra kerülés, majd a célnak és elvárásoknak megfelelő feladatkiírás. Azt hiszem, a téma érzékenységét jól szemléltei, hogy egy sportcsapat emblémája a piaci márkák és a vallási szimbólumok között helyezkedik el.”
A végeredményt és a „médiamorzsákat” elnézve ismerős döntéshozói mintázat rajzolódik ki: a célközönség tényleges ismerete nélkül erőből végignyomni egy koncepciót, nagyvonalúan ráhagyatkozni a „tetszik-nem-tetszik” kétes értékű megérzésére. Ez az egész persze nem Újpestről szól. Sokkal inkább Közép-Európáról és a designkultúra aktuális helyzetéről. A hibákból azért lehet tanulni – mondanám, ha nem folytatódott volna a megrendelői orosz rulettezés.
Újratervezés idézőjelben
Adott tehát három címer, nyomokban mindegyik tartalmaz valamilyen izgalmas részletet, vázlatosságuk ellenére megszavaztatták az internet népével, kikerült a győztes. Manapság azért mégiscsak az számít, amit a statisztika mond. Szeretik az emberek? Tudnak azonosulni vele? Van bármilyen pozitív hatása? A három kérdésre egyértelmű válasz érkezett. A szurkolók követelték a vasmacskás címer visszaállítását, többen pedig bojkottálni kezdték a csapatot.
Három év kötélhúzás után mindenki legnagyobb meglepetésére bemutatták a vasmacskás címer és a vécédeszka párosát. Külön rejtély, hogy miért egy régebbi címer újraszínezett verziója került a jobb szélre, az viszont biztos, hogy a logómizéria begyűrűzött a legfelsőbb szintekre. Az anyaegyesületet és a futball klubot üzemeltető cégek egymásnak estek, ártatlan esztétikai dilemmából jogi procedúra kerekedett ki – ennek lett tökéletes szimbóluma a tudathasadásos címer. A sors iróniája pedig, hogy annak idején Goll János zenepedagógus, az UTE alapítója és néhány sporttársa a következő mottót választották az egyesületnek: Épség, Erő, Egyetértés!
Vihar utáni epilógus
Az Újpest történetének egyik leggyengébb szezonrajtja után a kilencedik helyen szerénykedik. A csapat romokban, erőnek és egyetértésnek semmi nyoma. Ahogyan az utolsó bekezdést írom, ránézek a tabellára: két pontra a kieső helytől. Fejből azért nem mondtam volna meg, az OTP Bank Liga küzdelmeit lassan 15 éve nem követem. Pedig a lila-fehér színt és a vasmacska szimbólumot bírtam.
// /
Borítókép: Fortepan
