Több nap, mint kolbász – Bányász Anna fotói egy családi gazdaságról
A mezőgazdaság érdekes ellentmondásba keveredett a 21. századra: továbbra is életünk alapfeltételét képezi, ehhez képest az ágazat egyfajta háttértevékenységként legtöbbünk számára láthatatlan. A fogyasztók előtt becsomagolt, szabványosított késztermékek jelennek meg, de hogy mindezek honnan, milyen módon kerülnek a polcokra, bizonyos értelemben rejtély. Bányász Anna egy önellátó gazdaság mindennapjait hozza közelebb Nosztalgia a jelen iránt c. fotósorozatával.
Vajat kukoricából állítunk elő, a ketchup abból a szép, piros zöldségből készül, amit krumplinak hívünk, a virslit pedig szüretelni kell, elvégre a földből nő ki. Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallhatunk azokban a videókban, ahol gyerekeket kérdeznek a tányérjaikra kerülő ételek történetéről. Természetesen ez már a legalja a félreértésspirálnak, akár hüledezni is lehet, de az állattartás és a földművelés romantizálása tulajdonképpen ugyanerről a tőről fakad.
„A paraszti életmóddal szemben nagyon sok esetben hamis sztereotípiák alakultak ki. Talán ezt is cáfolni akarom a projektem kapcsán. Szeretnék másokat is meggyőzni arról, hogy a jövő egyik kulcsa a tudatos gazdálkodásban, a természet közeli életmódban rejlik.”
A fotók középpontjában tehenek szerepelnek, néhol pedig kisebb-nagyobb rálátást kapunk a környezetre is. A sorozat inkább szól életérzésről, hangulatról, mint objektív bemutatásról. Nem dokumentarista, de nem is képzőművészi igénnyel készült. Anna elmondása szerint nem a mezőgazdasággal és annak népszerűsítésével foglalkozik, inkább csak szubjektív szűrőn keresztül szeretne betekintést engedni.
„Emberek ösztönzése és gondolkodásra bírása egy jó cél számomra. Átadni, hogy mennyire fontos tudatosabban bánni környezetünkkel, egymás kölcsönös kiszolgálására törekedni. Ezt egyébként bárki megvalósíthatja saját környezetéhez és életviteléhez mérten.”
A tudatosság valóban kulcskérdés, de nem csak a földből kinövő virsli miatt. Azzal, hogy a mezőgazdasági munkát tudatunkban egyszerűen leválasztjuk az értékláncról, csak és kizárólag az egyszerűen megszerezhető késztermékre fókuszálunk, észrevétlenül hajlamosítjuk magunkat a túlfogyasztásra. Az ételben pusztán a végterméket látjuk, a hosszú folyamat ismeretlen – ugyanaz a félreértés, mint a gyerekeknél. Amennyire könnyű betenni a kosárba, annyira könnyű aztán kidobni.
Anna pillanatképei ehhez képest egy kicsi, családi gazdaságban készültek, ahol a házi készítésű sajtok értékesítésén kívül csak annyi ételt állítanak elő, amennyire a családnak tényleg szüksége van. Mindeközben a The World Counts honlapja szerint februárban meghaladjuk a 200 millió tonnányi kidobott élelmiszert. Elképzelhető, hogy nem az ilyen önellátó gazdaságok pörgetik azt a számlálót…
// /
Anna további képeit INNEN éritek el
