Tervezőgrafikus a képzőművészet peremén – Szabó Renáta portfóliója
Videó, hang, tipográfia — Szabó Renáta nem fél változatos médiumokkal kísérletezni, hogy egyéni gondolatait, érzéseit egy vizuálisan is izgalmas közegbe ültesse. Portfóliójára ránézve hamar kirajzolódik, hogy inkább az önkifejezésre törekszik a tervezőgrafika konvencionális szabályainak betartása helyett. 2020-ban diplomázott a MOME tervezőgrafika szakán, jelenleg mester képzésen folytatja tanulmányait.
Bár sok tekintetben szabad szellemű, elhivatott és ambiciózus alkotó is egyszerre, ha a projekt megkívánja, akkor pár hét leforgása alatt beletanul egy új műfajba. De hamar rátalált saját tervezői hangjára is, amit leginkább a személyesség jellemez.
„Mindig az autonóm jellegű projektekben éreztem otthonosan magam. Ezekben lehetőségem nyílik megmutatni valami személyeset, amit később talán más is a sajátjának érezhet. A kezdet nálam folyton ennek a valaminek a felfedezése. Nem akarom a gondolataimat erőszakkal keretek közzé szuszakolni, ezért is vonzanak a határterületek. A koncepció szüli a műfajt.”
Monotonitás
A pandémia idején visszaköltözött a szülői házba, ezzel a nyüzsgő hétköznapok egyik pillanatról a másikra korlátozódtak a magányos falusi életre. A bezártság alatt a korábban jelentéktelennek tűnő cselekmények is fokozatosan zavaróvá váltak – a háztartási gépek hangja, az ételek illata, az egyforma házak, a berögződött szokások vagy az ismétlődő szófordulatok monotóniája mind valamiféle frusztrációt okoztak.
„Otthonlétem alatt elkezdtem egyre feszültebb lenni az ismétlődésektől, az idegesség miatt bennem is kialakultak kényszeres ismételések.”
A feszültségéhez vezető jelenségeket részletesen dokumentálva készített egy kiadványt, olyan elemekkel reflektált rá, mint például a vajszín, ami a legtöbbször ismétlődő szín volt környezetében.
A torzulás rendszere
A betűk és a hangok kapcsolatából kiindulva a 8D zenékkel kezdett el foglalkozni; lényege, hogy a hang egy képzelt kört tesz meg, ezzel kelti a térhatás érzetét. A zene kör hangsávjait felhasználva létrehozott egy olyan grid-rendszert, amelybe a beillesztett betűk a hang erejétől és mozgásától függően torzulnak.
Csáth Géza: Egy Elmebeteg Nő Naplója
Kiadványban arcok és szövegek torzításával szemlélteti a mentális betegségek deformáló hatásait. Kettős állapotot teremt azzal, ahogyan még éppen felsejlik egy-egy arc a festékrétegek alatt. Ezek kihámozását az olvasóra bízza, így teszi plasztikussá a mentális betegségekkel küzdő személyek felszín alatt megbújó legbelső identitását.
Diverzitás
A vírus okozta hétköznapok egyik tanulsága, hogy a maszkok miatt kevésbé értelmezhetőek az érzelmek – ez került párhuzamba az Asperger-szindrómával, aminek hasonló jellegzetességei vannak.
„Mindig sokat gondolkodtam azon, vajon az ismerősöm hogyan láthatja az embereket, ugyanis Asperger-szindrómája van. Nehezen tudja értelmezni az érzelmeket és a sajátjait is nehezen tudja kimutatni.”
A kisfilm egy olyan csorbult, alternatív kommunikációs folyamatot mutat be, ahol a maszk színkódok alapján közvetíti a párbeszédben résztvevők érzelmeit, így helyettesíti a természetes mimikát.
Future of graphic design
A trendek elkerülhetetlen hatásai mellett meddig mondhatja az alkotó sajátjának művét? Mekkora szerep marad így a gondolatok szabad kifejezésére? Egy elképzelt fesztivál arculatában az alkotói identitás kérdéseire kereste a válaszokat, az arculat fő eleme a face filter lett, aminek köszönhetően az alkotók teljesen eltűnnek a maguk elé emelt minták mögött – ezzel válnak egymás tagadhatatlan másaivá.
// /
Renáta további munkáit ITT találjátok
A munkák a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tervezőgrafika szakán készültek
Konzulensek – Monotonitás: Balla Dóra és Gryllus Ábris | Torzulás rendszere: Simon Péter Bence | Egy elmebeteg nő naplója: Pálfi György | Diverzitás: Balla Dóra és Ulrich Sára | Future of graphic design: Balla Dóra és Simon Péter Bence
