„A legfontosabb, hogy a darab mit kíván” – Interjú Velkey Virág jelmeztervezővel
Sok fiatal tervező kollekcióját kifutón vagy saját üzletének kirakatában képzeli el, azonban vannak, akik más irányokba indulnak. Velkey Virág például a ruhák történetében lát fantáziát. Miután befejezte az alapképzést, egy év külföldi szakmai tapasztalatszerzés után visszatért a MOME-ra, hogy mesterképzésen tanuljon jelmeztervezést. Előző félévben egy népmesét választott témájának, majd erre reflektáló jelmezterveket készített – tervezői attitűdjéről, elkészült ruhadarabokról és a mindentlátó királylány jelmezeiről beszéltünk.
Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
Általában szeretek idomulni a darabhoz, és az ahhoz kapcsolódó technikákkal kísérletezni. Ösztönösen nyúlok technikákhoz, aztán ez keveredik egy átgondolt, konceptuális felépítéssel. A jelenlegi projektemnél nem jelmezekben gondolkodom, hanem képekben, gondolatokban, amelyeket a darab értelmezése közben vizionáltam.
Miben tér el leginkább a jelmeztervezés a divat- és textiltervezéstől?
Igazából teljesen máshogy épül fel egy-egy tervezés, más szempontok lényegesek. Fontos például, hogy színházi vagy filmes munkáról van-e szó. Hogyan működik a ruha a színpadon? Hogyan alakulhat át a darab során? Hogyan lesz látványos távolról? Hogyan tud benne mozogni, játszani a színész? A divattervezőknél az anyag, a kisebb részletek, a praktikum a fontosabb. Nálunk sokkal inkább kontextusba van helyezve a munka azáltal, hogy egy darabhoz készül.
Az előző féléves tervezési feladathoz Gimesi Dóra: A mindentlátó királylány című népmese színpadi adaptációját választottad. Miért pont ezt a mesét választottad?
Nálam a darabválasztás mindig érdekes, kicsit megfogalmazhatatlan. Egyszerűen elolvastam a mesét, és éreztem, hogy valami ösztönösen megindul bennem. Ilyenkor szeretek az intuíciómra hallgatni, menni a hang után. A mese megmozgatta a kislányos, játékos, kacérkodós énemet, ami nagy segítség volt a tervezésben. Egyébként izgalmas történet: egyszerre játékos, de közben mély is. A történet központi eleme a királylány felnőtté válása, ami nálam is épp aktuális kérdés, így tudtam azonosulni vele. De a királylány mellett az összes karakter tényleges vagy pszichológiai metamorfózison, jellemfejlődésen megy keresztül, ami nagyon komplexszé teszi a történetet.
Milyen szempontokat vettél figyelembe tervezéskor?
A tervezésem hétről hétre alakult: sokat gondolkodtam rajta, kísérleteztem ezzel-azzal, mire rájöttem, mivel is szeretnék foglalkozni. Azt kerestem, hogyan tudom megoldani, hogy egy színes, játékos, kacér ruhát hozzak létre, amely a darab során megjelenő szimbólumokkal kölcsönhatásban van, reagál rájuk és érzékelteti a szülőktől kapott csomagot, az otthonról hozott „hamuba sült pogácsák” hatását.
Hogyan készültek az említett jelmezek, milyen eszközöket használtál a szimbólumok megjelenítésére?
A látás-nem látás, az átváltozás témaköre a darab fontos aspektusa. Ez alapján jött az ötlet, hogy illúziókkal jelenítsem meg a karakterek metamorfózisát. Sokat gondolkodtam, próbálgattam, mikor ráakadtam arra a megoldásra, hogy színes fényekkel szeretném a ruhák mintáinak mögöttes tartamait elővarázsolni. A király és a királyné átalakulását egy-egy színes fény feltűnésével érzékeltetem, mely a szubtraktív színkeverés tulajdonságait kihasználva a ruharétegek közül az alsót, az átalakulásukat szimbolizáló darabokat emeli ki. Ezeket a változásokat jelenítettem meg a királylány ruháján is. Fehér fényben minden ugyanannyira hangsúlyosan, színes, játékos mintaként jelenik meg, de bizonyos fényekkel bevilágítva sötét vagy világos foltként tűnnek elő a színek, kiemelve az adott szimbólumokat.
Ez elég sok kísérletezést igényelhetett…
Igen, a mintatervemet először fekete-fehérben készítettem el, majd a kísérletek mentén kezdtem el a színekkel kitölteni. Az egyik mintázatot szublimációs eljárással printeltettem, amit úgy kellett pozícionálnom, hogy a szabásnál, varrásnál valóban ott legyenek a motívumok, ahová terveztem őket. A kondás fiú ruhájánál egy műanyag fésűszerű eszköz segítségével kifeszülnek a szálak, láthatóvá válik a ruha festése, így lesz nyilvánvaló, hogy a szakadt öltözék valójában elegáns mellényt és öltönynadrágot takar.
Összességében milyen technika áll hozzád legközelebb?
A legfontosabb számomra mindig az, hogy a darab és a karakterek mit kívánnak. Szeretem a kézi munkákat, kötést, horgolást, szövést, hímzést, festést, papírmasét, de ugyanúgy szeretem a digitális mintatervezést is, és a határterületek vagy textileken kívüli technológiák beemelésére is nyitott vagyok. Volt például olyan félévem, amikor kosarat fontam a ruhám egyik részletéhez. A mindentlátó királylányig soha nem gondoltam volna, hogy valaha is fénnyel fogok kísérletezni, de úgy éreztem, ezt kívánja a helyzet.
Az egyetem mellett mivel foglalkozol?
Párhuzamosan az SZFE-sekkel forgattunk egy rövidfilmet, ahol jelmeztervező voltam, illetve a Stúdió K-ban egy színházi darabnak voltam a jelmeztervező asszisztense. Szerencsére el vagyok halmozva rendesen munkákkal.
Hogyan képzeled a jövőd a MOME után?
Jelmeztervezőként szeretnék dolgozni. Érdekel a színház és a film is, szerencsére mindkettőbe bele tudtam látni, tapasztalatokat szerezni. Nem tudom pontosan, hogy a járványhelyzet hatására, vagy egyébként is kialakult volna bennem, de művészetterapeutaként is szeretnék majd dolgozni. A tavaszi karantén alatt egy gyermekkórházban önkénteskedtem, textilezős, kézműves táborokat tartottam. Nagyon inspiráló volt, talán hosszútávon egy ilyen irány segíthetne a megújulásban, az altruista énem kiteljesedésében.
// /
A jelmezek a MOME Divat- és textiltervezés MA képzés születtek, Virág témavezetője Szűcs Edit volt
Fotó: Legát Anna Franciska
