Hogyan lát minket a gép? – Kovács Mónika díjazott „Facescan” projektje
Az öntanuló algoritmusok és a mesterséges intelligencia fejlődésének köszönhetően már több éve megjelentek az arcazonosító technológiák, szélesebb körhöz egyelőre csak az okostelefonok arcfelismerő szoftvereiben jutottak el. Pedig van még tovább. Ilyen elv szerint analizálhatóak a térmegfigyelő kamerák felvételei, de egyre több alkalmazás biztosít képfelismerő funkciót is. Már ennyiből kiderül, hogy nemcsak technikai, hanem számos jogi és etikai kérdés is felmerülhet a gépi arcazonosítással kapcsolatban – ezeket tematizálja Kovács Mónika Facescan projektjével.
A Facescan egy online ismeretterjesztő platform, aminek fókuszában az arcazonosítási rendszerekben rejlő veszélyek állnak. Tulajdonképpen egy olyan felületről beszélünk, ami teret biztosít az arcfelismerő technológiával kapcsolatos informálódásra, diskurzusra. A platform kritikai szemmel gyűjti össze az arcazonosítással kapcsolatos híreket, véleményeket, tapasztalatokat, egyúttal pedig kipróbálhatóvá teszi a technológiát.
„A cél az volt, hogy a felhasználó közvetlenül megtapasztalhassa, hogyan lát minket a gép, milyen problémás tényezők léphetnek fel az arcazonosítás során. Ilyen lehet nemre vagy életkorra vonatkozó téves becslés, de arcunk alapján diszkriminációs helyzeteket is előidézhet.”
A Facescan webkamerás arcfelismeréssel indul, ennek során a gép megbecsüli a felhasználó életkorát, nemét, illetve hangulatát. A platform arcfelismerő rendszere hét érzelmet képes felismerni: közömbösséget, boldogságot, szomorúságot, félelmet, meglepettséget, felháborodottságot és dühöt.
„A platform sajátossága, hogy az arcazonosító rendszerrel egyfajta párbeszéd folytatható, visszajelzést adhatunk arról, hogy helyesen vagy tévesen azonosított-e minket.”
Mónika az applikáció mellett egy teljes honlapot és formanyelvet is megálmodott, ahol a logótól kezdve az online kiadványokig minden szorosan összefonódik. A platform illusztrációi például különböző raszterstruktúrákból épülnek fel, amik a beazonosított hangulatok alapján dinamikusan változnak. Ha vidám hangulatot olvasott le arcunkról, akkor a képek raszterhálója ennek megfelelően vidám arcokból épül fel.
Az arc azonosítása után elérhetővé válnak az online kiadványok, amik olyan témákat boncolgatnak, mint a téves vagy egyáltalán nem működő azonosítás különböző formái. Többek között azt a hírhedt esetet is bemutatják, amikor a Google Photos képfelismerő algoritmusa automatikusan gorillának bélyegezte a fotókon látható fekete bőrű embereket, de a hatalmi célokra használt módszerekről is egyaránt szó esik; Kínában arcfelismerő rendszerekkel szúrják ki az utcán pizsamában járkálókat, a koronavírus kapcsán pedig ilyen módon is lekövethetővé váltak a fertőzöttek.
„Szó esik még az Amazon kameráinak arcfelismerési rendszereiről, amelyeket elsősorban rendészeti, bűnözést megelőző célzattal alkalmaznak, de felveti a privát szféra kérdéskörét.”
Mindezek a problémák azért is lehetnek égetően fontosak, mert lassacskán, a felszín alatt életünk részévé válnak ezek a technológiák. Csakúgy, mint számos új innováció esetében – legyen szó kriptovalutáról vagy közösségi médiáról –, ezek sem illeszthetőek be maradéktalanul a meglévő jogi és kulturális környezetbe. Egyszerűbben mondva: tájékozódni, gondolkozni, beszélni kell róla, adott esetben pedig szabályozni. Az első lépésekhez kétségtelenül jól jönnének az olyan könnyen érthető és játékos platformok, mint amilyen a Facescan is.
// /
Mónikát Instagramon INNEN éritek el!
Kovács Mónika a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tervezőgrafika MA szakán végzett, diplomamunkáját díjazták a Graduation Project 2020 versenyén. Témavezetője Vargha Balázs volt.
