„Nem bántam meg, hogy pöttyös Moleskinet vettem” – Németh Nikolett sketchbookja

Pages rovatunkban ezúttal Németh Nikolett grafikus sketchbookjába tekintük bele. Míg sok alkotónál a sketchelés kimerül a ceruza vagy a toll használatában, számára a kollázstechnika a legkézenfekvőbb eszköz arra, hogy kifejezze az őt ért impulzusokat.

Niki még jóval azelőtt kezdett el sketchbookozni, hogy felvették a MOME grafika szakára, vagy egyáltalán komolyabban foglalkozott volna művészettel. Osztrák-magyar képzésben tanult gazdaságtant, ez alatt sok stressz gyülemlett fel benne, melyet valahogy le kellett vezetnie. Mivel a rajzolás akkoriban még nem foglalkoztatta, más nyersanyagokhoz: őt körülvevő prospektusokhoz, magazinokhoz nyúlt, de szívesen használta kedvenc csomagolásait, például csokoládés fóliákat vagy a Koronás Cukor kék fehér csíkos papírját is. Gimnazista éveiben főként magát ábrázolta, a kollázstechnika segítségével gyors és látványos vizuális választ tudott adni az őt ért problémákra.

Mikor Budapestre költözött, új kihívásokkal szembesült. Munkát kellett találnia, mely hosszabb folyamatnak bizonyult a vártnál. Az állásinterjúkon gyakran szembesült irreális elvárásokkal, fiatal pályakezdőként fegyvertelennek érezte magát a munkáltatókkal szemben. A feszültség levezetése mellett az ezzel kapcsolatos kritika megfogalmazásában is rengeteget segített neki a sketchbookozás, melyet az évek során sikerült tudatosabb szintre emelnie.

„Ezekben az években már tudatosan vadásztam kollázs alapanyagokra. Nagy kedvencemmé vált a Soós Fotóban válogatni mások régi családi képeit, temetésről, esküvőről készült fotókat.”

Láthatjuk, hogy Niki lapjain valóban bátran keveri az archív fotókat különböző csomagoló anyagokkal, újságkivágásokkal, de akadnak olyan oldalak is, melyeken a képek rajzokkal és írott szöveggel kiegészülve alkotnak egy egészet.

Niki elmondása szerint kollázsai naivak és lazák, nem tulajdonít nekik különösebb művészi jelentőséget. A maguk módján azonban mégis olyan impulzív alkotások ezek, melyek humorral és öniróniával fűszerezve reflektálnak hétköznapi problémákra, amikkel fiatal felnőttként szinte mind szembesülünk.