„Egy használati tárgynak nagyobb tétje van annál, mint hogy rólam szóljon” – Interjú Kerékgyártó Andrással
Kerékgyártó András a többszörösen díjazott Plydesign vezető tervezője. Nála többet kevesen tudnak itthon a hajlított fabútorokról. Doktori kutatásában az ülés kultúráját vizsgálta, ezzel párhuzamosan a FRIGATE székcsalád fejelsztésén dolgozott. A kollekció 2020-ban Magyar Formatervezési Díjat érdemelt, nemrég pedig az iF Design Award tízezres nemzetközi mezőnyében ismertek el. A friss díjról, a magyar bútortervezés rendszerváltozás utáni alakulásáról, szakmai szemléletváltásról, a Plydesign hátteréről és a használati tárgyak tétjéről beszélgettünk.
A nagy nemzetközi díjak, mint a Red Dot vagy az iF, egyfajta minőségigazolás szerepét töltik be a kortárs design világában. Nem igazán „végső” győztesek hirdetése, hanem egy nemzetközi standard meghatározása, biztosítása a céljuk. Nektek mit jelent ez az elismerés?
Nagy örömöt és megkönnyebbülést, mert megerősít minket abban, hogy jó úton haladunk! A kezdetektől fogva olyan termék létrehozása volt a célunk, ami nemzetközi színvonalat képvisel, és megállja a helyét bárhol a világon. Ebből a szempontból komoly visszaigazolás a díj. Kiállításokra járunk, elemezzük a bútorokat, meg tudjuk ítélni a saját termékünk minőségét, de kérdés, hogy Magyarországról, a designvilág perifériájáról bekiabálva ez másoknak mennyit jelent.
A saját termékeinkkel kapcsolatos állításaink hitelesebbek, ha van mögöttük egy olyan díj, amit külföldön sem kell magyarázni.
Ez az első alkalom, hogy magyar bútort ismertek el az iF-en, pedig több évtizedes múltra tekint vissza a díj. Hogy lehet, hogy 2021-ben „pionírokként” tekinthetünk rátok?
A ’90-es évek elején még volt Magyarországon saját fejlesztésű bútorgyártás, de aztán egy nagy hiátus következett. Az infrastruktúra egy része eltűnt, a megmaradt vállalatok jellemzően átálltak külföldi bérgyártásra. A nyugat-európai cégek számára az olcsó munkaerő jelentette a legnagyobb vonzerőt az itteni gyártásban, a magyar tulajdonosokat pedig semmi sem ösztönözte arra, hogy saját termékekkel vállaljanak kockázatot, a cél a gyártókapacitás stabil lekötése volt. A bútorgyártás egy nagyon befektetésintenzív üzletág, annak ellenére, hogy egy szék nem tűnik kifejezetten bonyolult tárgynak. Jó minőségben gyártani komoly költségeket jelent. A ’90-es, 2000-es években hazai kereslet sem volt igazán a drágább tervezett tárgyakra, nem lehetett megfizettetni egy magyar vásárlóval a minőség felárát. Nem csoda, hogy hiányoztak a piacról a designorientált, utánérzéstől mentes bútorok, és meghatározóvá vált a külföldi import. Amikor 4-5 éve belevágtunk a Plydesign felépítésébe, még nagyon nagy csend volt itthon ezen a területen. Ma már többféle kezdeményezés látszik, vannak eredmények, több a pályázati és támogatási lehetőség… talán elindult valami.
Értelmezhetjük ennek a folyamatnak egy mérföldköveként a díjat?
Talán igen. Bár nem akarom „prófétaként” lefesteni magunkat, de a Plydesign céljai között mindig is szerepelt, hogy valamelyest képviseljük Magyarországot, és megmutassuk, hogy igenis lehetséges innen is eredményeket elérni. A közeljövőben ennek az erősítésére hirdetünk egy nyílt formatervezési ötletpályázatot fiataloknak, amiben minden magyar felsőoktatásban tanuló részt vehet.
A piaci vállalkozásoktól általában nem elvárt, hogy ilyen „edukációs” szerepet is felvállaljanak.
Más márkák esetében is előfordul, hogy pályázatot hirdetnek, de igyekszünk ezt úgy megvalósítani, hogy ne csak a nyertesek profitáljanak belőle, hanem mindenki, aki regisztrál, tanulhasson valamit: legyen hozzáférése a technológiai háttéranyagokhoz, lásson bele, hogy hogyan működik egy ilyen vállalkozás.
Meggyőződésünk, hogy addig nem lesz itthon előrelépés, amíg a közösség szintjén szemléletváltásra nem kerül sor.
A szélesebb közönséget és a szakmát is meg kell szólítani, hogy ami az utóbbi időben elkezdődött, tovább tudjon haladni.
A Plydesign hogyan indult?
Babits Tamás alapította, akinél egy kézben van a tervezőiroda és a gyártócég, amit családi vállalkozásként vett át. Ez egy ideális helyzet, viszont erős alkotási vágy kellett hozzá, hogy ne csak külföldi cégek beszállítójaként állítson elő rétegelt lemez alkatrészeket, hanem saját bútor gyártásába kezdjen. Felismerte, hogy ha már túl drága lesz a nyugati cégek számára a magyar munkaerő, a know how akkor is olyan érték, amit nem lehet egyszerűen máshonnan becsatornázni. Ezen a piacon nem lehet sokáig tartani a lépést a keleti árakkal.
Ha versenyben akarunk maradni, szakmai tudásba és minőségbe kell fektetnünk.
Ez határozza meg a Plydesign filozófiáját, és a fejlesztés során sem feltétlenül a gazdasági racionalitás irányít minden döntést. Saját értéket szeretnénk létrehozni.
Fokozatosan építkeztetek, lépésről lépésre állt össze a mai termékpalettátok.
Valóban óvatosan indítottunk. Először csak egy univerzális lábszerkezet készült el, ami sokféle ülésformához csatlakoztatható. Ebből a lábszerkezetből nőtt ki a teljes koncepció. A termékeink többségénél a mai napig ezt használjuk, és fontos tervezési szempont, hogy az új bútorok kompatibilisek legyen vele. Kis lépésekben, fokozatosan fejlesztettünk. A lábhoz saját palástot terveztünk, ebből lett a karfás szék: az első bútor, ami teljesen a miénk. A legutóbbi nagy lépést a FRIGATE kollekció jelentette, ami technológiai értelemben is kihívások elé állította a gyártócéget, de megérte: magas ergonómiai és anyagminőséggel rendelkező termékünk született, a gyártócég pedig olyan új szaktudásra tett szert, amit máshogy nem szerezhetett volna meg.
Az innovatív gyártástechnológia mellett mit emelnél még ki a FRIGATE kapcsán? A formán kívül kevés dolgot tud megítélni egy laikus szemlélő egy székkel kapcsolatban. Mivel lát többet egy tervező?
Érdekes kérdés, hogy egy tárgy használója mit lát, mit érzékel. A mai életmódunkkal kapcsolatban szerintem tartja magát a narratíva, miszerint annyira elszakadtunk a biológiai optimumtól, hogy azt sem ismerjük fel, ha valami káros. Ez az üléssel kapcsolatban is igaz. Az emberek jelentős részének nincs kapacitása foglalkozni a saját egészségével és testi jóllétével. Nem tudják megkülönböztetni egyik széket a másiktól, pedig nagy különbség van például egy deréktámasszal rendelkező szék és egy deréktámasz nélküli között. Fontos, hogyha hátradőlsz, a támla ne vágja a lapockádat, legyen kifelé hajtva a felső éle az ülőlapnak, az orra pedig lehajtva, hogy ne vágja a combot. Apró, banálisnak tűnő dolgokról van szó, amik önmagukban nem forradalmiak, mégis ritkán látunk példát az együttes alkalmazásukra.
Az emberek elképesztően bonyolult dolgokat képesek elsajátítani, miközben megfeledkeznek az alapvető testi funkcióikról és szükségleteikről.
Ezeket a FRIGATE szem előtt tartja. A másik fontos aspektusa a kollekciónak pedig a fejlesztési folyamattal kapcsolatos.
A 3D-furnérra gondolsz?
Igen. Azoka konkurens cégek, akik korábban 3D hajlított rétegelt lemezből gyártottak bútorokat, mostanra teljesen felhagytak ennek az anyagnak az alkalmazásával, és fröccsöntött műanyagra váltottak. Megtartották a formát, de az anyagot lecserélték. Nekünk sikerült olyan eljárást kidolgoznunk, amivel vállalható szinten tudjuk tartani az előállítási költségeket, ennek pedig nagyon örülök, mert tervezőként közel áll hozzám ez az anyag, és az egyetemen is sokat foglalkoztam vele.
A FRIGATE fejlesztése egybeesett a doktori kutatásoddal. Hogyan hatott egyik a másikra?
Folyamatosan hatottak egymásra, és a végén azt éreztem, hogy a tárgy jól kifejezi azt, amit a disszertációban az ülés kultúrájával kapcsolatban meg akartam fogalmazni. A végeredményben a tervezés és a kutatás összeér.
Korábban Helsinkiben is tanultál. Azt feltételezem, hogy a skandináv design és Alvar Aalto nagy hatással van rád. A munkáid kapcsán nyilván az Eames-székek is eszembe jutnak. Mennyire lövök mellé ezekkel?
A skandináv design mindenképpen érint; Helsinkiben sokat láttam ebből. Ott nemcsak távoli, elérhetetlen ikonként vannak jelen ezek a bútorok, hanem a hétköznapi élet szerves részeként… élő hagyományról beszélhetünk. Ezekkel a referenciákkal, hatásokkal kapcsolatban azonban érzem, hogy egy másik korszak, másfajta kontextus termékei. Aalto, az Eames házaspár, de akár Breuer bútorai is olyan korszakban jöttek létre, amikor a rétegelt falemez új anyagnak számított, és a munkásságukat egy új formavilág lázas keresése határozta meg. Eamesék esetében ez inkább metodikus, racionális folyamatot jelentett, de Aaltonál sok esetben nagyon artisztikus megnyilvánulásai is voltak. Utóbbival nem feltétlenül tudok azonosulni.
Egy széknek, egy használati tárgynak nagyobb tétje van annál, mint hogy rólam szóljon.
Nagyon nem mindegy, hogy valaki hogyan tölt el a napjából több órát egy tárggyal. Ennek a felelősségével tisztában vagyok. Azt is belátom, hogy egy terméknek fontos funkciója lehet, hogy gyönyörködtessen vagy örömet okozzon… ennek a szempontnak is átlátom a fontosságát, főleg a mai piaci viszonyok között, de nem tartom problémamentesnek.
Említetted, hogy rendkívül összetett dolgokat vagyunk képesek elsajátítani, miközben az alapszükségleteinket nem tudatosítjuk magunkban. Minél otthonosabban mozgok a komplex digitális térben, annál jobban feledkezem el a saját testemről… arról a tényről például, hogy egy széken ülök a képernyő előtt. A „home office” elterjedése ezt a kérdést talán még inkább kiélezi.
Ezzel egyetértek. Egy ideje már tart ez a folyamat, amire az utóbbi időszak csak ráerősített. Ráadásul nemcsak az otthonunk válik irodává, de az irodák is igyekeznek minél inkább az otthonosság érzetét kelteni. Ebben a bútorok kulcsszerepet játszanak.
Tervezőként, kutatóként és oktatóként is része az életednek a bútor. Hogy látod, mekkora a fogékonyság a fiatal generációban a bútortervezés iránt?
Szerencsére sok diák érdeklődik a terület iránt, és mindig vannak, akik komolyan motiváltak. Kevés olyan designterület van, ahol egy egyetemi kurzus keretében is egy az egyes méretarányú, kipróbálható eredmények születhetnek. A fiatalok számára nagyon erős élmény, ha a munkájuk terméke azonnal megfogható, használható, ráadásul ezt mások is látják, mások számára is hozzáférhető. Ennek van behívó hatása, úgyhogy nem aggódom az utánpótlás miatt. Azt kell folytatnunk, amit elkezdtünk.
// /
Az interjúban említett pályázatkiírás elérhető a Plydesign honlapján.
Kerékgyártó András a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett formatervezőként, DLA fokozatát szintén itt szerezte. Egyetemi tanársegéd a MOME Design Intézetében. 2014 óta a Plydesign tervezője.
